Becca Fitzpatrick Csitt, csitt – Ha a szerelem veszélyesebb, mint a halál

Becca Fitzpatrick Csitt, csitt című regénye egyike azoknak a történeteknek, amelyek egyszerre képesek romantikus szívverést és jeges borzongást kiváltani az olvasóból. A könyv atmoszférája sötéten titokzatos, mégis fiatalosan sodró – olyan, mint egy esős novemberi nap: minden sarkon meglepetést tartogat.

A történet főszereplője, Nora Grey, egy teljesen hétköznapi tinédzser, aki hirtelen a természetfeletti események középpontjába kerül. A szerelem nem volt a tervei között – de jön Folt. És itt megáll a levegő. Folt nem csupán egy rosszfiú – ő valami sokkal több. A kiszámíthatatlansága és rejtélyes múltja a történet egyik legnagyobb vonzereje, de épp ez az, ami miatt Norának (és velünk együtt az olvasónak is) állandóan azon kell tűnődnie, hogy bízni lehet-e benne.

A regény sikeresen egyensúlyoz a romantika és a sötét fantasy határán. A feszültség fokozatosan épül fel, és miközben Nora egyre mélyebbre ás Folt titkai között, mi is egyre kíváncsibbak leszünk. A szerző külön dicséretet érdemel, hogy a kamaszlányok dilemmáját – a vonzalom, bizalom, határátlépések – ennyire hitelesen tudta visszaadni.

Ami számomra különösen érdekes volt, az az ősi angyali háttér és az a gondolat, hogy a bukás nem mindig jelent erkölcsi romlást. A könyv ezzel a kérdéssel is finoman eljátszik: mit jelent jónak vagy rossznak lenni egy olyan világban, ahol mindenki a saját titkait őrzi?

Végeredmény: A Csitt, csitt egy izgalmas, sodró és romantikus történet, ami különösen ajánlott a YA fantasy rajongóinak. Nem a legmélyebb filozófiai regény, de pont ettől szerethető – egy estére elrepít a borzongás és vonzalom határvonalára, és ki ne szeretné ezt néha?