Szeretem azokat a könyveket,
amelyek már az első oldalakon úgy érzik magukat, mint egy jó barát, aki leült
mellém egy bögre forró teával, és elkezdett mesélni – minden kötöttség nélkül,
közvetlenül, szívből. Lackfi János A magam szakálla című kötete pont ilyen:
humoros, elgondolkodtató és teljesen hétköznapi történetekből épít világot,
amitől az ember egyszerre nevet fel hangosan és bólogat magában, hogy „na igen,
pontosan így van”.
A
könyv rövid, frappáns írásai nemcsak szórakoztatnak, hanem észrevétlenül meg is
érintenek. Olyan, mintha a szerző a saját élményein keresztül mutatná meg
nekünk az élet apró szépségeit és bosszúságait – legyen az egy családi jelenet,
egy különös utazás vagy éppen egy mindennapi bosszúság humorba csomagolva.
A
magam szakálla egy igazi Lackfi János-mű: könnyed, humoros, de közben mélyen
emberi és elgondolkodtató.
A
könyv rövid, színes történetekből, miniesszékből áll, amelyekben a szerző a
mindennapok apró pillanatait emeli irodalmi szintre – sokszor nevetünk rajta,
de közben magunkra ismerünk. Lackfi stílusa beszélgetős, közvetlen, mintha egy
kávé mellett mesélne: van benne játékosság, önirónia és sok-sok szeretet az
élet iránt.
Szerintem
ez a kötet tökéletes választás azoknak, akik szeretnek “csipegetve” olvasni,
akár pár percet szánva egy-egy írásra. Különösen jó szívvel ajánlom
mindenkinek, aki szereti a könnyed, mégis tartalmas prózát, és nyitott a
mindennapokból fakadó bölcsességekre.
Ez a kötet igazi „léleksimogató”: tökéletes választás egy hosszú nap végén, amikor csak pár percünk van olvasni, de szeretnénk feltöltődni egy kis derűvel és szeretettel.
Ha valaki, hát Lackfi
János tudja, hogyan kell a hétköznapokból irodalmat varázsolni. A magam
szakálla című kötete pontosan ezt teszi: egyszerre szórakoztat, meghat, és
közben új szemszögből láttatja velünk az élet apró és nagy pillanatait.
A könyvben családi
anekdoták, gyerekkori élmények, furcsa és abszurd helyzetek váltják egymást.
Hol a nagypapa féktelen motorozásán nevetünk, hol a szuperhíró-nagymama
történetén mosolygunk, máskor pedig megállunk egy-egy mondatnál, mert annyira
szívbemarkolóan őszinte. Lackfi úgy képes szólni a hétköznapokról, hogy közben
mindig megérint bennünket – akár egy nevetséges félresikerült történettel, akár
egy apai vallomással a szülőszoba falai közül.
Ez a kötet olyan, mint
egy kavalkád: egyszerre könnyed és komoly, groteszk és megható. Az író nyelvi
játékossága, humora és életigenlése minden sorban ott van, még akkor is, amikor
fájdalmasabb emlékeket idéz fel.
A magam szakálla nem egy hagyományos regény, inkább
egy színes, vidám-szomorú életmozaik, amit jó kézbe venni, jó belelapozni –
mert mindig találunk benne valamit, ami ismerős, ami a mi életünkre is rímel.
Ha szereted a
történeteket, amelyek egyszerre nevettetnek meg és késztetnek elgondolkodásra,
akkor ezt a könyvet biztosan élvezni fogod.
Ha
kedveled a könnyed, mégis elgondolkodtató írásokat, és szeretnél egy kis humort
csempészni a mindennapokba, A magam szakálla biztosan a polcod kedvence lesz!
Köszönöm a lehetőséget Lackfi
Jánosnak!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!
