Kaland minden mennyiségben – gondolatok A titokzatos hajónaplókról
Daniel Kowalsky A titokzatos
hajónaplók című regénye egy klasszikus kalandtörténet ígéretével indul:
titokzatos ház, elrejtett járatok, poros naplók és egy régmúlt tengeri világ,
amely csak arra vár, hogy újra életre keljen. A kerettörténet szerint Lenny és
Anne családja egy ódon csempészházba költözik, ahol a felfedezés öröme és a
múlt titkai kéz a kézben járnak. A gyerekek Vihar kapitány hajónaplóira
bukkannak, és ezzel megnyílik előttük – és az olvasó előtt is – egy izgalmas,
kalózokkal teli világ.
A hajónaplók lapjain keresztül egy
klasszikus kaland bontakozik ki: Aurora hercegnőt elrabolja a rettegett Fekete
Kalóz, Vihar kapitány pedig nem habozik, hogy kis csapatával a
tengerre szálljon, és szembeszálljon a
túlerővel. Minden adott tehát egy lendületes, látványos történethez – és ez a
könyv ezt az ígéretét be is tartja.
Pörgés, kaland, jól működő
jelenetek
A regény egyik legnagyobb erőssége
a tempó. A jelenetek gyorsan váltják egymást, az események folyamatosan
haladnak előre, nincs igazán üresjárat. A cselekmény könnyen követhető, a
kalandok egymásra épülnek, és végig érezhető, hogy a szerző pontosan tudja, mit
szeretne elmesélni.
Ez a dinamika különösen jól
működhet fiatalabb olvasóknál vagy azoknál, akik elsősorban kikapcsolódásra,
kalandra vágynak. A történet filmesen pereg, szinte látjuk magunk előtt a
tengert, a hajót, a várat és a kalózokat.
Ami hiányzott: a mélyebb rétegek
Olvasás közben azonban bennem egyre
erősebben jelent meg egy hiányérzet. Bár a jelenetek jól összedolgozottak és
technikailag működnek, a lelki mélység számomra elmaradt. A karakterek
inkább szerepek, mint hús-vér alakok: a bátor kapitány, az elrabolt hercegnő, a
gonosz kalóz. Ezek az archetípusok ismerősek, biztonságosak – ugyanakkor kissé
klisészerűek is.
Nem igazán éreztem azt, hogy a
szereplők belső vívódásai, félelmei vagy motivációi mélyebben kibomlanának. A
történet elsősorban azt meséli el, mi történik, kevésbé azt, mit
élnek át közben. Emiatt a kaland izgalmas, de érzelmileg kevésbé hagy
nyomot.
Kinek lehet jó választás?
Úgy érzem, A titokzatos
hajónaplók elsősorban azoknak az olvasóknak szól, akik:
- szeretik
a klasszikus, jól ismert kalandmotívumokat,
- gyors
tempójú, eseménydús történetre vágynak,
- nem
feltétlenül keresnek mélyebb lelki vagy filozófiai rétegeket.
Akik viszont – hozzám hasonlóan –
szeretik, ha egy történet nemcsak sodor, hanem meg is állít, ha a kaland
mellett belső utakat, érzelmi fejlődést is felmutat, azok talán kevésbé érzik
majd teljesnek az élményt.
Összegzés
Daniel Kowalsky könyve egy korrektül
megírt, lendületes kalandregény, amely hozza mindazt, amit a műfaj ígér.
Nem vállal nagy kockázatot, nem bontja le a megszokott sémákat, de éppen ezért
könnyen fogyasztható és biztonságos olvasmány.
Számomra inkább egy gyors,
látványos utazás volt, mintsem egy maradandó élmény – de néha erre is szükség
van. A kérdés csak az, hogy az olvasó mit keres éppen: sodrást vagy mélységet.
Ha kalandra vágysz, itt megtalálod.
Ha lelki rétegeket keresel, lehet, hogy tovább kell hajóznod.
Köszönöm
a lehetőséget az Encián Kiadónak!
Köszönöm,
hogy elolvashattam ezt a kötetet!
