Al Ghaoui Hesna: Miért pont én

 

Al Ghaoui Hesna: Miért pont én?

– amikor a legnehezebb kérdésekből születik erő

 

Vannak könyvek, amelyeket nem egyszerűen elolvasunk, hanem átélünk. Olyan történetek, amelyek csendben mellénk ülnek, és nem engedik, hogy ugyanúgy gondolkodjunk a fájdalomról, a veszteségről vagy akár saját életünkről. Al Ghaoui Hesna Miért pont én? című könyve számomra pontosan ilyen volt.

Már maga a cím is ismerős érzést hordoz. Ki ne tette volna már fel ezt a kérdést élete valamelyik nehezebb pillanatában? Egy veszteség, egy csalódás, egy betegség vagy egy váratlan fordulat után sokszor ösztönösen keressük az okokat. Miért pont velünk történik mindez? Miért pont most?

Ez a könyv azonban nem gyors válaszokat akar adni. Sokkal inkább segít más szemmel nézni a nehézségeinkre.

Hesna hosszú éveken keresztül haditudósítóként dolgozott, így testközelből látta az emberi szenvedést, a háborúkat és azokat az élethelyzeteket, amelyekben az embernek újra kell tanulnia élni. Talán éppen ezért ennyire hiteles ez a könyv. Nem kívülről szemléli a traumát, hanem emberközelből mutatja meg.

A kötet egyik legnagyobb ereje a valódi emberi történetekben rejlik. Olyan emberek szólalnak meg benne, akik elképzelhetetlen fájdalmakon mentek keresztül – mégis képesek voltak valahogy továbbmenni. Nem azért, mert „erősek akartak lenni”, hanem mert egyszerűen nem maradt más választásuk.

Különösen megrázó volt olvasni Edith Eva Eger gondolatait, vagy megismerni Anthony Graves történetét, aki ártatlanul töltött éveket a halálsoron. Ezek a történetek nemcsak a túlélésről szólnak, hanem arról is, hogyan lehet embernek maradni a legsötétebb helyzetekben.

A könyv másik fontos témája a poszttraumás növekedés. Az a gondolat, hogy a fájdalom nemcsak rombolhat, hanem bizonyos esetekben formálhat is bennünket. Nem úgy, hogy „jóvá” válik a trauma – mert bizonyos dolgokra nincs magyarázat és nincs felmentés –, hanem úgy, hogy az ember idővel képes lehet új értelmet találni az életében.

Nagyon tetszett, hogy a könyv nem idealizálja a gyógyulást. Nem azt sugallja, hogy minden rendben lesz, vagy hogy elég „pozitívan gondolkodni”. Ehelyett őszintén beszél a törékenységről, a bűntudatról, a félelemről és arról, milyen hosszú út lehet újra megtalálni önmagunkat.

A megszólaló szakértők – például Máté Gábor – gondolatai külön mélységet adnak a könyvnek. Nem száraz pszichológiai magyarázatokat kapunk, hanem olyan felismeréseket, amelyek valóban elgondolkodtatják az embert.

Számomra ez a könyv nemcsak a traumáról szólt, hanem az emberi méltóságról is. Arról, hogy még a legnagyobb veszteségek után is lehet valamit továbbvinni magunkból. Hogy a fájdalom nem feltétlenül az út vége.

A Miért pont én? egy mély, őszinte és nagyon emberi könyv. Nem könnyű olvasmány, de fontos. Olyan kötet, amely mellett időnként meg kell állni, elcsendesedni – és talán egy kicsit önmagunkra is másképp nézni.

Mert néha nem az a legfontosabb kérdés, hogy „miért történt meg?”, hanem az, hogy hogyan tudunk tovább élni utána. 💛

 

 

Köszönöm a lehetőséget Al Ghaoui Hesnának!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!

 

Szigeti Ildikó: Pszichokanyar – Terápiás tévedések

 

Szigeti Ildikó: Pszichokanyar – Terápiás tévedések

– amikor nemcsak a kliensek, hanem mi magunk is tükröt kapunk

 

Vannak könyvek, amelyek nem hagyják, hogy kényelmesen hátradőljünk. Nem adnak gyors válaszokat, nem kínálnak egyszerű megoldásokat – hanem kérdeznek. Néha fájdalmasan őszintén. Szigeti Ildikó Pszichokanyar – Terápiás tévedések című kötete pontosan ilyen: egy olyan olvasmány, amely egyszerre visz közelebb mások történeteihez – és saját magunkhoz.

A könyv középpontjában Bokros Hanna áll, egy tapasztalt pszichoterapeuta, aki már pályája azon szakaszában jár, ahol a szakmai tudás mellett az emberi fáradtság, a kiégés és a kételyek is egyre erősebben jelen vannak. Ez a nézőpont különösen izgalmassá teszi a történeteket, hiszen nem egy „mindent tudó” szakember szemén keresztül látunk, hanem egy esendő, gondolkodó, sokszor bizonytalan emberen keresztül.

És talán pont ettől válik igazán hitelessé.

A kötet epizódokból, történetekből épül fel, amelyek elsőre akár különállónak is tűnhetnek, mégis egy közös világba vezetnek: a rendelő zárt, mégis végtelenül nyitott terébe. Ide érkeznek a kliensek a saját történeteikkel, titkaikkal, fájdalmukkal – és gyakran olyan kérdésekkel, amelyekre nincs egyetlen jó válasz.

A könyv egyik legnagyobb ereje, hogy nem fél a tabuktól. Olyan témákat érint, amelyekről sokszor még mindig nehéz beszélni: családi konfliktusok, identitáskeresés, veszteségek, szélsőséges élethelyzetek. Ezek a történetek nem szenzációhajhász módon jelennek meg, hanem érzékenyen, több nézőpontból megvilágítva.

Olvasás közben többször is az volt az érzésem, hogy nincs „jó” vagy „rossz” szereplő. Inkább emberek vannak. Döntésekkel. Következményekkel. És rengeteg meg nem értett érzéssel.

Ami különösen megfogott, az a terapeuta és kliens közötti kapcsolat ábrázolása. A könyv nem idealizálja ezt a viszonyt. Megmutatja a hibákat, a félrecsúszásokat, azokat a helyzeteket, amikor még a szakember sem tud tökéletesen reagálni. Ez a fajta őszinteség ritka – és nagyon fontos.

A Pszichokanyar nem klasszikus önsegítő könyv. Nem mondja meg, mit kell tennünk. Inkább arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk. Hogy kérdéseket tegyünk fel – magunknak is.

És talán éppen ez a legnagyobb ajándéka.

Ez a könyv nemcsak mások történeteiről szól, hanem rólunk is. Azokról a helyzetekről, amikor elakadunk, amikor hibázunk, amikor nem látjuk tisztán az utat. És arról is, hogy ezek a „kanyarok” talán nem is tévedések – hanem az önismeret részei.

Egy mély, őszinte és gondolatébresztő olvasmány.
Olyan, ami után nemcsak a könyvet csukjuk be – hanem egy kicsit befelé is nézünk. 💛

---

 

 

Köszönöm a lehetőséget a Multiverzum Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!