Péntek Tünde Hóesésben találkoztunk című regénye pontosan az a történet, amelyre a tél beköszöntével szükségünk van: léleksimogató, hangulatos, romantikus, miközben komolyabb témákat is finoman érint. Olyan, mint egy forró csésze tea egy havas délutánon – megnyugtat, miközben átmelegít.
A
regény középpontjában Lily Barone, a New York-i újságíró áll, aki
karrierjének egyik legnehezebb pillanatában Izlandra kerül – nem saját
akaratából, hanem „száműzetésként”. Innen indul egy különleges történet,
amelyben a fagyos táj és az emberi kapcsolatok melege egymást kiegészítve alkotják
meg a könyv igazi varázsát.
Lily
a rideg, szeles Izlandon találkozik Dr. Erik Einarssonnal, a morcos,
mégis megkapó sebésszel, és kapcsolatuk pont olyan lassan, apró rezdülésekből
épül fel, mint ahogy a hópelyhekből lesz hótakaró.
Tetszett,
ahogy az írónő keretes szerkezetet használ – a jegesmedvés jelenet
visszatérő motívum, ami különösen szépen ad keretet a történetnek. A szimbolika
finoman, mégis következetesen kíséri végig a regényt: a tél a belső
megfagyottság, a magány, az elakadás ideje, míg az olvadás, a fény, a tavasz a
feloldozást, a változást hozza el.
A
könyv nem csupán egy romantikus történet. Egy önismereti utazás is. Lily
útja az elveszettségtől az önazonosságig, az alkalmazkodástól az
önfelvállalásig vezet.
A szerző remekül mutatja be a kulturális különbségeket, az idegenség érzését, a
beilleszkedés nehézségeit – és azt, hogy egy idegen országban néha önmagunkat
is újra kell tanulnunk.
Külön
élmény volt a váltott nézőpont, ami lehetővé tette, hogy egyszerre
lássuk Lily kíváncsi, impulzív világát és Erik visszafogott, higgadt
gondolatait. A kettőjük közötti kontraszt – tűz és jég – adja a könyv igazi
ízét.
A
humor, a kultúra, az északi mitológia apró utalásai és a gyönyörű tájleírások
mind-mind életre keltették Izlandot. Érezni lehetett a hideget, a szél illatát,
a kénes forrásokat, a jegesmedvék szimbolikáját.
A
Hóesésben találkoztunk nem csupán romantikus regény – egy életigenlő,
reményteli történet arról, hogy a legzordabb helyeken is megtalálhatjuk a
fényt, ha elég bátrak vagyunk megnyílni neki.
💭 Szívmelengető, okos és gyönyörűen megírt történet –
az év végi időszak tökéletes olvasmánya azoknak, akik hisznek abban, hogy a
sors nem véletlenül fúj minket oda, ahová a szél visz.
Köszönöm a lehetőséget Péntek Tündének!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!
