Murinai Angéla: Tűbe fűzött életek

 

Murinai Angéla: Tűbe fűzött életek – Amikor a múlt minden öltése a jelenünket formálja

 

Vannak regények, amelyek egyetlen történetet mesélnek el, és vannak olyanok, amelyek egész életeket szőnek össze. Murinai Angéla Tűbe fűzött életek című regénye az utóbbiak közé tartozik. Ez a könyv nem csupán egy többgenerációs családregény, hanem egy finoman kidolgozott, mély érzelmi és történelmi utazás, amely a 20. század első felének Magyarországára és Erdélyébe kalauzolja az olvasót. Egyszerre szól a női sorsokról, a családról, a szerelemről, az önfeláldozásról, a generációkon át öröklődő mintákról és arról a csendes erőről, amely a legnehezebb időkben is képes megtartani az embert.

Már a könyv címe is gyönyörű és rendkívül beszédes. A Tűbe fűzött életek első pillantásra a kézimunkára, a hímzésre utal, ám néhány fejezet után világossá válik, hogy ennél sokkal többről van szó. A tű és a cérna a női élet metaforájává válik. A fonal egyszerre jelent kötöttséget és alkotást, fájdalmat és reményt, múltat és jövőt. Minden öltés egy döntés, minden csomó egy elhallgatott történet, minden elszakadt szál egy elveszett álom.

A regény két generáció történetét követi végig, miközben különböző társadalmi rétegekben élő családok mindennapjaiba enged betekintést. Anyák, lányok, férjek, apák és gyermekek sorsa fonódik össze úgy, hogy egyik történet sem önmagában létezik. Ahogyan a hímzésben sem lehet egyetlen öltést kiragadni a mintából, úgy itt is minden döntés hatással van a következő generáció életére.

A történet egyik legnagyobb erőssége, hogy nincsenek benne klasszikus értelemben vett gonosz szereplők. Ez számomra különösen hitelessé tette az egész regényt. Senki sem akar rosszat. Mindenki szeretne helyesen dönteni, biztonságot nyújtani, megóvni a szeretteit. Az apa úgy hiszi, hogy egy tisztességes férj mellett lesz boldog a lánya. Az anya úgy gondolja, hogy egy nő számára a család jelenti az egyetlen járható utat. A férj azt hiszi, hogy akkor tesz jót, ha minden terhet levesz a felesége válláról – miközben észre sem veszi, hogy ezzel elveszi tőle az önállóságát is.

Pont ettől válik ennyire fájdalmassá ez a történet.

A regény arra emlékeztet, hogy sokszor nem a rosszindulat okozza a legmélyebb sebeket, hanem a szeretetnek hitt korlátozás, a jó szándékból meghozott rossz döntések és azok a társadalmi szabályok, amelyeket senki sem mert megkérdőjelezni.

A női szerepek ábrázolása különösen erőteljes. A 20. század első felében a legtöbb nő számára a házasság jelentette az egyetlen biztos jövőt. Legalábbis ezt tanították nekik. A valóság azonban egészen más volt. A házasság gyakran nem szabadságot, hanem kötelességet jelentett. Az álmok lassan háttérbe szorultak, a szerelem megszürkült, a mindennapokat pedig kitöltötte a végtelen munka.

Murinai Angéla rendkívül érzékenyen mutatja be ezt a folyamatot. Nem ítélkezik, nem emel piedesztálra senkit, egyszerűen megmutatja, milyen volt nőként élni egy olyan korban, amikor az önálló döntés lehetősége szinte nem is létezett.

Különösen megérintett Hermina gondolata:

"A szabadság igen szűk fogalom egy nőnek. Nagyon ritkán tud igazából megvalósulni, inkább csak belül tudjuk megélni."

Talán ez a regény egyik legfontosabb mondata.

Miközben olvastam, többször is eszembe jutott, hogy vajon mennyi minden öröklődik generációról generációra úgy, hogy észre sem vesszük. Nemcsak a külső jegyek vagy a családi hagyományok, hanem a félelmek, a kimondatlan mondatok, az elhallgatott traumák és azok a minták is, amelyek szerint élünk.

A könyv egyik legfontosabb kérdése éppen ez:

Át lehet-e írni az örökölt sorsot?

Lehet-e másképp élni, mint ahogy a szüleink vagy nagyszüleink éltek?

Lehet-e kilépni abból a "ketrecből", amelyet nem mi építettünk magunk köré?

A szerző nem ad egyszerű válaszokat.

Sokkal inkább megmutatja, hogy a szabadság nem mindig azt jelenti, hogy ledöntjük a falakat. Néha csak annyit jelent, hogy megtanulunk másképp gondolkodni saját magunkról.

A történelmi háttér szintén lenyűgözően kidolgozott. A két világháború közötti időszak, a társadalmi változások, a háborúk és azok következményei természetes módon épülnek be a történetbe. Nem érződik didaktikusnak vagy túlmagyarázottnak. Éppen annyit kapunk belőle, amennyi ahhoz kell, hogy megértsük a szereplők döntéseit.

A karakterek rendkívül hitelesek.

Mindegyikük esendő.

Mindegyikük szerethető.

És mindegyikük követ el hibákat.

Talán ezért működik ennyire jól ez a regény. Nem fekete-fehér világot ábrázol, hanem azt a bonyolult valóságot, ahol minden ember a saját lehetőségei szerint próbál helyesen dönteni.

A könyv nyelvezete gyönyörű.

Lírai, mégsem túlzó.

Finoman hömpölygő, mégis lendületes.

Számos olyan mondatot találtam benne, amelyet legszívesebben azonnal aláhúztam volna. Murinai Angéla nagyon szépen bánik a szavakkal, és képes úgy írni a fájdalomról, hogy az egyszerre legyen megrendítő és reményteli.

Külön öröm volt számomra a könyv fizikai megjelenése is.

Ritkán említem ezt külön, de itt egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A borító gyönyörű, a belső védőlapokon végigfutó fonal, az öltéseket idéző oldalszámok és az egész könyv vizuális világa tökéletes összhangban van a történettel. Ritkán találkozni ennyire átgondolt könyvtervezéssel.

A regény vége azonban hagyott bennem némi hiányérzetet – méghozzá a lehető legjobb értelemben.

Úgy éreztem, maradtak még elvarratlan szálak.

Szófia története számomra még csak most kezdődött igazán, és nagyon szeretném egyszer megtudni, hogyan folytatódik az élete. Éppen ezért őszintén remélem, hogy egyszer folytatás is készül ehhez a csodálatos regényhez.

Kevés olyan könyvvel találkoztam az utóbbi időben, amely ennyire finoman, mégis ennyire mélyen beszél a női sorsokról, a családról és a generációkon átívelő örökségről. A Tűbe fűzött életek egyszerre történelmi regény, családregény és lélektani utazás. Nem hangos, nem akar mindenáron drámai lenni, mégis rendkívül erős érzelmi hatást gyakorol az olvasóra.

Ez egy olyan könyv, amelyet nem lehet sietve olvasni. Időt kell adni neki, hogy kibontakozzon, ahogyan egy hímzés mintája is csak öltésről öltésre válik láthatóvá.

Murinai Angéla egy gyönyörű, érzékeny és mélyen emberi regényt alkotott, amely sokáig az olvasóval marad. A múlt fájdalmait, a jelen kérdéseit és a jövő reményét egyetlen finoman szőtt történetté formálja. Szívből ajánlom mindazoknak, akik szeretik a többgenerációs családregényeket, a történelmi hátterű történeteket és azokat a könyveket, amelyek nemcsak olvastatják magukat, hanem gondolkodásra is késztetnek.

Köszönöm a lehetőséget Murinai Angélának!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!