Nem tudom még, ki leszek 2026-ban – de már keresem

Sokáig nem mertem ránézni a dátumra.

2026.

Valahogy túl távoli volt, túl homályos, túl "felnőtt".

Most már nem az.

Most már látom, hogy közeledik – halkan, de biztosan.

És közben egyre több kérdést hoz.

Hol leszek akkor?

Mit fogok csinálni, amikor a gyerekeim reggelente máshová indulnak, nem csak a nappali sarkába?

Mikor már nem kell mindent mostazonnal, és újra lesznek perceim, amik üresek. És nem azért, mert nincs bennük feladat – hanem mert várják, hogy megtöltsem őket magammal.

De ki vagyok én akkorra?

Nem tudom még.
És ez ijesztő is, meg felszabadító is.

Most még gyakorlom a keresést.
Az elcsípett félórákat. Az olvasásokat. A hímzéseket. A mondatokat, amiket ide írok.
Apró jelek, amikből talán egyszer kirajzolódik az a nő, aki 2026-ban majd azt mondja:
„Igen. Ez én vagyok. És innen tovább tudok indulni.”

Nem célom, hogy ugyanaz legyek, aki régen.
Nem vágyom vissza – inkább előre szeretnék lépni.
Másmilyen vagyok már. Mélyebb. Törékenyebb. És talán egy kicsit bölcsebb is.

És lehet, hogy még nem tudom, ki leszek.
De azt már tudom, hogyan szeretnék lenni:

Csendesebben. Tisztábban. Közelebb önmagamhoz.

---

 Kérdés az olvasókhoz:

Te tudod már, ki szeretnél lenni, amikor újra lesz időd?
És mersz-e keresni akkor is, ha még nem tudod, mit találsz?

 

Hogyan találom meg magam, ha közben másokat építek?

Évek óta másokról szólok.

Kicsi embereket segítek nőni – szó szerint.

Megtanulni járni, enni, aludni, beszélni, várni.

Miközben én… valahogy elfelejtettem kérdezni, hogy én most épp mire tanulok meg?

Néha azon kapom magam, hogy nem tudom, mit válaszolnék, ha valaki megkérdezné:

És te hogy vagy? Nem mint anya. Hanem mint te.

És ebben a kérdésben sokszor megremeg valami bennem. Mert nem tudom.

2026 nem olyan messze van.

A gyerekek egyre többet lesznek máshol, nélkülem. És ez rendben van.

De én akkor már nem fogom tudni azt mondani, hogy „itthon vagyok a gyerekekkel”.
Valamit mondani kell majd helyette.
De mit mond az, aki még keresi, ki lett közben?

Nem hiszem, hogy egyetlen válasz vagy egy új állás fogja ezt megoldani.

De azt hiszem, az segít, ha most elkezdek figyelni.

Apró kérdésekre.

Mi tölt fel igazán? Mikor érzem azt, hogy "na most vagyok otthon – magamban"?

Mi az, amit csinálnék akkor is, ha nem lenne belőle semmi haszon?

Talán ezek a válaszok nem jönnek gyorsan.

Talán lassan rakom össze magam újra – mint hímzésnél a mintát: öltésről öltésre.

De hiszem, hogy minden kis figyelem, amit most magamra fordítok, nem önzés, hanem építkezés.

És ha most nem tudom, ki leszek 2026-ban, legalább azt tudom, hogy keresem.
Nem görcsösen.
Csak őszintén.

---

 Kérdés az olvasókhoz:

Te tudod, ki vagy a címkéken túl?
Volt már, hogy újra kellett magadnak nevet adni?

Mi lesz velem 2026-ban?

Néha lefőzöm a kávét, leülök egy percre, és megpróbálom elképzelni.

2026 szeptembere.
A nagyfiam másodikos lesz. A középső nagycsoportos. A kislányom a bölcsit kezdi.
És én?
Nem tudom.
Ez az, amitől néha összeszorul a torkom.

Hat év itthon. Hat év apró kezek, kis zoknik, ringatások, esti mesék és végtelen újrakezdések között. Ebben az időben minden percet odaadtam. És most először merem megkérdezni:
Mi van, ha végre visszakapok valamit ebből az időből – magamra?

De nincs hová visszamenni.
Nincs korábbi munkahely.
Nincs pontos terv.
Csak ez a halvány vágy bennem: valamit újraépíteni. Valahová tartozni. Úgy, hogy közben nem tűnök el újra.

Azt szeretném, hogy 2026-ban legyen egy helyem. Nem feltétlenül egy irodában vagy cégnél. Lehet, hogy az a hely ez a blog. Lehet, hogy egy csendes asztal, ahol írhatok. Lehet, hogy egy új tanfolyam, vagy egy lassan formálódó hivatás. Nem tudom.
De azt tudom, hogy szeretnék alkotni.

Szeretnék kapcsolódni.

Szeretnék emlékezni, ki voltam, és kitalálni, ki lehetek.

És közben félek is. Hogy elkéstem. Hogy nem leszek elég. Hogy a világ már nélkülem haladt tovább.
De aztán eszembe jut:
Ha három gyerek mellett megtanultam éjjel altatni, nappal figyelni, újra és újra felállni, akkor talán ezt is megtanulom.
Talán nem is új élet kell. Csak visszatalálás ahhoz, aki most lettem.

---

 Kérdés az olvasókhoz:

Te mit képzelsz el magadnak 2026-ra?
Van benned is bizonytalanság? Vagy már formálódik benned valami új?