Könyvvel nőni – Más könyv, más módszer: hogyan neveljünk olvasót bölcsődéstől a kamaszkorig?

 

Amikor olvasóvá nevelésről beszélünk, könnyű abba a hibába esni, hogy egyetlen hosszú folyamatként tekintünk rá, amelyben a gyermek fokozatosan egyre több és egyre nehezebb könyvet olvas. Valójában ennél jóval összetettebb útról van szó, hiszen egészen mást jelent a könyv egy kétéves kisgyermek, egy betűkkel még éppen csak ismerkedő elsős, egy már önállóan olvasó negyedikes vagy egy tizenöt éves kamasz számára. Éppen ezért az olvasóvá nevelés módszereinek is folyamatosan változniuk kell, miközben a legfontosabb cél talán végig ugyanaz marad: olyan kapcsolat kialakítása a könyvekkel és a történetekkel, amely nem kizárólag kötelességre, teljesítményre és számonkérésre épül.

A legkisebb gyermeknek még nem kell olvasnia ahhoz, hogy elkezdődjön az olvasóvá válása, a kisiskolásnak nem feltétlenül az jelenti a legnagyobb segítséget, ha minél hosszabb könyveket adunk a kezébe, a kamasz esetében pedig sokszor éppen azzal tehetünk a legtöbbet, ha egy kicsit hátrébb lépünk, és elfogadjuk, hogy már ő szeretné eldönteni, mi érdekli. Az olvasóvá nevelés tehát nem egyetlen jól bevált módszer következetes alkalmazását jelenti, hanem annak felismerését, hogy minden életkornak megvannak a maga sajátosságai, nehézségei és lehetőségei.

 

Bölcsődéskorban még nem olvasunk, mégis ekkor kezdődik minden

A nulla és három év közötti időszakban természetesen még nem a hagyományos értelemben vett olvasásról beszélünk, hiszen a könyv ebben az életkorban elsősorban érdekes tárgy, játék és közös élmény. A kisgyermek megfogja, forgatja, lapozza, esetleg megkóstolja, rámutat a képekre, újra meg újra ugyanazt az állatot keresi benne, miközben lassan megtanulja azt is, hogyan bánunk egy könyvvel. Mindez kívülről egyszerű játéknak tűnhet, valójában azonban már ekkor elkezd kialakulni a könyvekhez fűződő kapcsolat.

Ebben az életkorban különösen fontosak a mondókák, az ölbeli játékok, a tapsoltatók, a höcögtetők és az egyszerű gyermekdalok, amelyekben a ritmus, az ismétlődés, a mozgás és a szülő hangja egyszerre van jelen. Amikor ugyanazt a rövid mondókát újra és újra elmondjuk, a gyermek nem egyszerűen szavakat hall, hanem fokozatosan felismeri a nyelv ritmusát és hangzását, közben pedig a közösen végzett mozdulatok, az érintés és a szemkontaktus biztonságos, örömteli élménnyel kapcsolják össze számára a beszédet.

A könyvek ebben az időszakban a beszédértés fejlődését is segíthetik, hiszen egy egyszerű képeskönyv nézegetése közben számtalan lehetőségünk van megnevezni a gyermek környezetében előforduló tárgyakat, állatokat és cselekvéseket. Ha megkérdezzük, hol van a cica, hogyan ugat a kutya, mit csinál a kisfiú vagy melyik képen található a labda, akkor a közös könyvnézegetés észrevétlenül válik nyelvi játékká. Ebben az életkorban egyáltalán nem szükséges ragaszkodnunk ahhoz, hogy egy könyvet az első oldaltól az utolsóig „rendesen” végigolvassunk, hiszen sokkal fontosabb, hogy kövessük a gyermek érdeklődését, beszélgessünk a képekről, utánozzuk az állatok hangját, és hagyjuk, hogy akár hosszú percekig ugyanannál az oldalnál időzzön.

A közös esti mese szokását is érdemes már egészen korán kialakítani, még akkor is, ha eleinte mindössze néhány percig tart. A rendszeresen ismétlődő esti könyvnézegetés vagy mese idővel a nap lezárásának megszokott részévé válhat, amelyhez a gyermek nyugalmat, biztonságot és a szülő osztatlan figyelmét társítja. Ebben rejlik talán az egyik legfontosabb alapja a későbbi olvasási kedvnek, hiszen a gyermek először nem azért szereti meg a könyvet, mert tudja, hogy az fejleszti a szókincsét vagy segíti majd az iskolai teljesítményét, hanem azért, mert valami kellemes élmény kapcsolódik hozzá.

A bölcsődés korosztálynál ezért elsősorban olyan könyveket érdemes választani, amelyek fizikailag is megfelelnek a gyermek életkorának. A textilkönyvek, keménylapos lapozók és leporellók, ujjbábos vagy egyszerű kukucskálós könyvek, valamint a nagy, jól felismerhető képekkel készült böngészők lehetőséget adnak arra, hogy a gyermek szabadon felfedezhesse őket. Ilyenkor még nem a történet bonyolultsága vagy az oldalak száma a meghatározó, hanem az, hogy a könyv kíváncsiságot ébresszen, közös játékra hívjon, és öröm legyen újra elővenni.

 

Kisiskoláskorban a könyv egyszerre válhat sikerélménnyé és kudarccá

Az iskolakezdéssel az olvasóvá nevelés egyik legérzékenyebb időszaka következik, hiszen ekkor történik meg az a különös váltás, amikor az addig elsősorban örömforrásként jelen lévő könyvből részben taneszköz lesz. A gyermeknek meg kell tanulnia felismerni a betűket, összeolvasni a szótagokat, értelmezni a mondatokat, majd fokozatosan egyre hosszabb szövegeket követni, miközben mindez kezdetben komoly koncentrációt igényel.

Felnőttként könnyű elfelejteni, milyen nehéz folyamat ez, mert számunkra egy mondat elolvasása már szinte automatikusan történik. Egy kezdő olvasónak azonban először még annyi figyelmét lekötheti maga a betűzés, hogy a mondat végére érve már alig emlékszik arra, miről szólt az eleje. Az olvasástechnika fejlődésével ez a folyamat fokozatosan automatizálódik, és egyre több figyelem marad a történetre, a szereplőkre, az összefüggésekre, majd arra a bizonyos belső „filmre”, amely miatt az olvasás valódi élménnyé válhat.

Éppen ezért ebben az időszakban különösen sokat segíthet a felváltva történő közös olvasás. Egyik bekezdést vagy oldalt a gyermek olvassa, a következőt pedig a szülő, így az önálló gyakorlás nem válik annyira fárasztóvá, miközben a történet lendülete sem törik meg folyamatosan. Ha egy gyermek húsz percnyi küszködés után jut el egy izgalmas történet következő fordulatához, könnyen elveszítheti az érdeklődését, míg közös olvasással ugyanaz a könyv sikerélményt jelenthet számára.

Ebben az életkorban az illusztrációknak továbbra is fontos szerepük lehet, ezért nem kell siettetni a teljesen kép nélküli könyvekre való áttérést. A képek segíthetnek értelmezni a történetet, támpontokat adhatnak a szereplők és helyszínek elképzeléséhez, valamint vizuálisan is megtörik a hosszú szövegrészeket. A nagyobb betűmérettel, rövidebb fejezetekkel és sok illusztrációval készült első olvasókönyvek, meseregények vagy akár képregények ezért egyáltalán nem valamiféle „könnyített” és kevésbé értékes olvasmányok, hanem fontos átmenetet jelenthetnek a felolvasott történetek és az önálló regényolvasás között.

A kortárs gyermekirodalom ebben az időszakban különösen közel kerülhet a gyerekekhez, mert olyan helyzetekkel találkozhatnak benne, amelyeket saját életükből is ismernek. Az iskolai konfliktusok, barátságok, testvéri viták, félelmek, kudarcok és sikerek könnyen azonosulhatóvá teszik a szereplőket, miközben a humoros vagy kalandos történetek megmutathatják, hogy az olvasás nem kizárólag az iskolai kötelezettségek része.

Természetesen a klasszikus gyermekirodalomnak is megvan a maga helye, ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy egy régebbi mű nyelvezete, szókincse vagy világa a kezdő olvasó számára önmagában is komoly kihívást jelenthet. Ha egy gyermek nem lelkesedik egy adott klasszikusért, abból nem következik, hogy általában nem szeret olvasni, ahogyan mi, felnőttek sem szeretünk automatikusan minden könyvet csak azért, mert irodalmi értéket képvisel.

Az egyik legfontosabb feladatunk ebben az időszakban ezért talán az, hogy segítsünk megtalálni azt a könyvet, amely miatt a gyermek önként szeretné elolvasni a következő oldalt. Lehet ez humoros történet, focis könyv, állatos kaland, fantasy, képregény, ismeretterjesztő kötet vagy bármilyen más téma, amely valóban érdekli, mert az olvasási rutin kialakulásához sokszor először az érdeklődésen keresztül vezet az út.

 

Kamaszkorban néha azzal segítünk a legtöbbet, ha nem mi választunk

A kamaszkor újabb jelentős fordulópontot hozhat, mert még az a gyermek is eltávolodhat egy időre a könyvektől, aki korábban sokat olvasott. Megjelennek új érdeklődési területek, egyre fontosabbá válnak a kortárs kapcsolatok, a közösségi média és más szabadidős tevékenységek, miközben az iskolai terhek is növekednek. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy minden korábbi próbálkozásunk hiábavaló volt, pedig az olvasási kedv hullámzása önmagában nem feltétlenül jelenti a könyvekkel való kapcsolat végét.

Ebben az életkorban egyre fontosabbá válik az autonómia, ezért a kamasz számára különösen lényeges lehet, hogy maga dönthesse el, mit szeretne olvasni. Ha minden könyvválasztását felülírjuk azzal, hogy szerintünk mi lenne hasznosabb, értékesebb vagy megfelelőbb, könnyen éppen az olvasás egyik legfontosabb örömét vesszük el tőle, vagyis a szabad választás lehetőségét.

A Young Adult irodalom népszerűsége részben abból is fakadhat, hogy számos olyan kérdéssel foglalkozik, amely közvetlenül érinti a fiatalokat. Az identitás, a szerelem és szexualitás, a testkép, a családi konfliktusok, a veszteség, a mentális egészség vagy a függőségek olyan témák lehetnek, amelyekről nem mindig könnyű közvetlenül beszélni. Egy regény azonban lehetőséget adhat arra, hogy a fiatal egy szereplő történetén keresztül találkozzon velük, végiggondolja saját érzéseit, és akár később beszélgetést is kezdeményezzen róluk.

A fantasy, a sci-fi és a disztópikus történetek szintén jóval többet jelenthetnek egyszerű menekülésnél a valóság elől. Egy kitalált társadalom vagy fantasztikus világ biztonságos távolságból tehet fel kérdéseket hatalomról, szabadságról, igazságosságról, közösségről, előítéletekről és személyes felelősségről, miközben az olvasó saját következtetéseket vonhat le. Ebben az életkorban az olvasás már egyre inkább kapcsolódhat a kritikai gondolkodáshoz is, hiszen a fiatal nem csupán követi a történetet, hanem vitatkozhat vele, megkérdőjelezheti a szereplők döntéseit, összevetheti saját értékrendjével, és felismerheti ugyanannak a helyzetnek a különböző nézőpontjait.

Érdekes módon éppen a sokat hibáztatott digitális világ teremthet új utakat is a könyvekhez. A könyves közösségi oldalak, bloggerek, videós tartalomkészítők, valamint a BookTube és a BookTok közösségei olyan könyveket tehetnek népszerűvé a fiatalok körében, amelyekkel egyébként talán soha nem találkoznának. Egy kortárs ajánlása ebben az életkorban gyakran erősebb motivációt jelenthet, mint amikor egy felnőtt közli, hogy melyik könyvet „kellene” elolvasni.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy minden interneten népszerű könyv automatikusan megfelelő minden kamasz számára, ezért a szülői jelenlét továbbra is fontos marad. Ennek azonban már kevésbé az ellenőrzésről, sokkal inkább a nyitottságról és a beszélgetés lehetőségéről érdemes szólnia, különösen akkor, ha egy könyv nehéz vagy érzékeny témákat dolgoz fel.

 

Ugyanaz az út, mégis minden életkorban más

Ha egymás mellé tesszük a bölcsődés, kisiskolás és kamasz életkor sajátosságait, jól látható, hogy az olvasóvá nevelés során folyamatosan változik a felnőtt szerepe. A legkisebb gyermeknek még mi adjuk a könyvet a kezébe, mi mondjuk a mondókát, mi mutatjuk meg a képeket és mi teremtjük meg a közös meseolvasás szokását. A kisiskolás mellett már segítőként vagyunk jelen, amikor felváltva olvasunk, türelmesen kivárjuk a nehezebb mondatokat, és megpróbálunk olyan történeteket találni, amelyekért érdemes megküzdenie a betűkkel. A kamasznál pedig egyre inkább az lehet a feladatunk, hogy teret adjunk az önálló választásnak, miközben továbbra is elérhetők maradunk, ha beszélgetni szeretne arról, amit olvasott.

Talán éppen ez az olvasóvá nevelés egyik legszebb része, hiszen miközben a gyermek növekszik, a könyvekhez fűződő kapcsolata is vele együtt változik. A keménylapos állatos könyvet felváltja az esti mese, azt az első önálló olvasmány, később pedig egy olyan regény, amelyről már lehet, hogy mi csak azért hallunk, mert ő mesél róla nekünk.

Nem az a cél, hogy minden gyermekből megszállott könyvmoly váljon, és talán az sem, hogy bizonyos életkorra meghatározott számú könyvet olvasson el. Sokkal fontosabb lehet, hogy megismerje az olvasás lehetőségét, megtapasztalja annak örömét, és legyen szabadsága megtalálni benne a saját útját. Ha pedig egyszer felnőttként levesz egy könyvet a polcról pusztán azért, mert kíváncsi rá, talán ott lesz abban a mozdulatban az összes korábbi mondóka, századszor felolvasott esti mese, közösen kibetűzött mondat és könyvtárban töltött délután.

Mert olvasóvá válni valójában nem egyetlen pillanat, hanem hosszú történet, amely jó esetben már jóval az első elolvasott szó előtt elkezdődik, és az utolsó iskolai kötelező olvasmánnyal sem ér véget.

Miért szeretem a magyar szerzők könyveit?

Ha néhány évvel ezelőtt valaki megkérdezi tőlem, hogy magyar vagy külföldi szerzők könyveit szeretem-e jobban, valószínűleg nem tudtam volna egyértelmű választ adni, és tulajdonképpen ma sem szeretném ezt valamiféle versenyként felfogni. Rengeteg külföldi írót szeretek, számos olyan történetet olvastam már más országok szerzőitől, amely hosszú időre velem maradt, mégis egyre inkább azt érzem, hogy a magyar írók könyvei egészen különleges helyet foglalnak el az olvasmányaim között. Van bennük valami ismerős, valami nehezen megfogalmazható közelség, amelyet egy fordításban olvasott történet – legyen bármilyen nagyszerű – nem mindig tud ugyanúgy megadni.

Talán azért, mert amikor magyar szerző könyvét veszem a kezembe, nemcsak egy történettel találkozom, hanem sokszor egy kicsit a saját világommal is.

Ismerősek lehetnek a városok, az utcák, a történelmi események, a családi szokások, az emberi reakciók, a humor, a problémák és azok az apró hétköznapi részletek, amelyeket talán észre sem veszünk addig, amíg egy regény lapjain vissza nem köszönnek. Egy Budapesten, vidéki magyar kisvárosban vagy éppen valamelyik történelmi korszak Magyarországán játszódó történet egészen más módon tud közel kerülni hozzám, mert nem kell teljesen ismeretlen kulturális környezetbe helyeznem a szereplőket. Sokszor pontosan értem, miért reagálnak úgy, ahogyan, és egy-egy mondat mögött olyan jelentésrétegeket is érzek, amelyek a közös kulturális háttérből fakadnak.

 

Amikor a saját nyelvünkön születik meg egy történet

Számomra a magyar szerzők olvasásának egyik legnagyobb értéke természetesen maga a magyar nyelv.

Fordításban rengeteg csodálatos könyvhöz juthatunk hozzá, és egy jó műfordító munkáját semmiképpen sem szeretném kisebbíteni, ugyanakkor mégis van valami különleges abban, amikor egy szöveget pontosan azon a nyelven olvashatunk, amelyen a szerző megalkotta.

A magyar nyelv hihetetlenül gazdag, árnyalt és játékos, rengeteg lehetőséget kínál egy írónak arra, hogy ugyanazt az érzést egészen különböző módokon fejezze ki. A humor, a szóviccek, a hétköznapi fordulatok, a becézések, a tájnyelvi kifejezések vagy akár egy szereplő beszédmódja sokszor olyan pluszt ad egy történethez, amelyet igazán akkor érzékelhetünk, ha az eredeti nyelven olvassuk.

Egy magyar szerzőnek nem kell elmagyaráznia nekem minden kulturális utalást, mert sokszor már egy félmondatból pontosan értem, mire gondol. Ez az ismerősség pedig olyan érzést teremthet, mintha a történet egy kicsit közelebb történne hozzám.

 

A magyar történelem regényeken keresztül egészen más arcát mutatja

Különösen szeretem a magyar történelmi és családregényeket, mert ezekben nem pusztán évszámokat, háborúkat, forradalmakat vagy politikai változásokat látunk, hanem embereket, akiknek mindezek közepette kellett élniük.

Az iskolában megtanuljuk a történelem legfontosabb eseményeit, egy regény azonban megmutathatja, mit jelenthetett mindez egy család számára. Hogyan szerettek, házasodtak, neveltek gyermekeket, veszítettek el valakit, próbáltak talpon maradni, vagy éppen hogyan változtatta meg egyik napról a másikra egy történelmi esemény az addig megszokott életüket.

Éppen ezért szeretem például Fábián Janka regényeit is. Az Emma-trilógia számomra remek példája annak, hogyan lehet egy család történetén keresztül közel hozni egy korszakot úgy, hogy közben az emberi sorsok legalább olyan fontossá váljanak, mint maga a történelmi háttér. Az ilyen könyvek olvasásakor gyakran azon kapom magam, hogy utána szeretnék nézni egy-egy eseménynek vagy korszaknak, mert a szereplők történetén keresztül hirtelen sokkal érdekesebbé válik az is, amit korábban talán csak egy történelemkönyv lapjairól ismertem.

Hasonló okból lehet izgalmas számomra Schmöltz Margit történelmi regényeinek világa vagy Bauer Barbara családi és történelmi történeteinek hangulata is, hiszen ezekben a könyvekben a nagy történelmi változások mellett mindig ott vannak az egyéni sorsok, a családi titkok, a veszteségek és természetesen a szerelmek is.

Különösen érdekesek számomra a Monarchia időszakában, illetve a világháborúk környékén játszódó történetek, mert ezekben a korszakokban szinte egyik napról a másikra változhatott meg egy ember teljes élete. A történelem ilyenkor nem távoli háttér, hanem bekopog a szereplők otthonába, beleszól a szerelmükbe, a családjuk jövőjébe és sokszor még abba is, hogy hol nevezhetik majd otthonnak azt a helyet, ahol élnek.

 

A magyar romantikus irodalom sokkal változatosabb, mint elsőre gondolnánk

A magyar szerzők szeretetében természetesen a romantikus regényeknek is komoly szerepük van nálam, és szerintem hajlamosak vagyunk alábecsülni, mennyire sokszínű ma már a hazai romantikus irodalom.

Nem egyetlen típusú történetről beszélünk.

Egészen más élményt kínál egy történelmi romantikus regény, mint egy napjainkban játszódó, humoros szerelmi történet, ahogyan a komolyabb lelki kérdésekkel foglalkozó romantikus könyvek is teljesen más világot képviselnek, mint a könnyedebb kikapcsolódást kínáló történetek.

Borsa Brown regényeiben például sokszor az erős szenvedély, a kulturális különbségek és az intenzív emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe, míg Palotás Petra történetei a modern élethelyzetek, csalódások, újrakezdések és emberi kapcsolatok világába vezethetnek bennünket.

R. Kelényi Angelika könyveiben a romantika mellett a humor, a kaland és a különleges helyszínek is fontos szerepet kaphatnak, míg más szerzőknél sokkal hangsúlyosabbá válhat a családi háttér, a lelki fejlődés vagy éppen a történelmi közeg.

És éppen ezt szeretem.

Nem lehet azt mondani, hogy a „magyar romantikus regény” egyetlen jól meghatározható műfajt jelentene, mert a hazai szerzők között is óriási különbségek vannak stílusban, témaválasztásban és hangulatban. Olvasóként pedig éppen ebből a sokféleségből válogathatunk aszerint, hogy az adott pillanatban mire vágyunk.

 

Ismerős problémák, ismerős emberek

A kortárs magyar regényekben azt is nagyon szeretem, amikor felismerem bennük a saját hétköznapi valóságunkat.

Egy külföldi regényben természetesen ugyanúgy átélhető lehet egy családi konfliktus, egy válás, egy új szerelem vagy egy munkahelyi probléma, hiszen az alapvető emberi érzések nem ismernek országhatárokat. Mégis más érzés, amikor mindez egy olyan közegben történik, amelyet mi magunk is ismerünk.

Amikor a szereplő ugyanazokkal a hétköznapi nehézségekkel találkozik, amelyeket akár mi is megtapasztalhatunk, a történet sokszor közvetlenebbnek hat. Ismerősek a társadalmi elvárások, a családi viszonyok, a generációs különbségek és néha még azok az apró bosszúságok is, amelyek egy külföldi olvasónak talán magyarázatra szorulnának.

Szeretem azt az érzést, amikor olvasás közben arra gondolok: igen, pontosan tudom, miről beszél.

 

Egyre több magyar szerzőt fedezek fel

A könyves blog vezetése óta számomra különösen izgalmassá vált a magyar szerzők felfedezése.

Amikor az ember rendszeresen ír könyvekről, óhatatlanul sokkal szélesebbre nyílik előtte a könyves világ. Olyan szerzőkkel és kötetekkel is találkozik, amelyek mellett korábban talán elsétált volna egy könyvesboltban, vagy amelyekkel a nagy reklámkampányok hiányában egyáltalán nem találkozott volna.

Pedig egy könyv értékét természetesen nem az határozza meg, hogy mekkora kiadó áll mögötte, hány óriásplakáton szerepel a borítója, vagy hány ezer követővel rendelkezik a szerző.

Nagyon sok olyan magyar író alkot, akit még csak egy szűkebb olvasóközönség ismer, miközben a könyveik megérdemelnék, hogy sokkal több emberhez eljussanak. Számomra éppen ezért lett fontos a magyar szerzők felfedezése és bemutatása is, hiszen egy-egy blogbejegyzéssel talán én is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy valaki olyan könyvre találjon rá, amelyről addig még nem hallott.

Talán éppen ebből az érzésből született meg bennem a „Szerzők, akiket érdemes felfedezni” rovat gondolata is.

Szeretem megismerni azt, ki van egy történet mögött, milyen utat járt be, milyen könyveket írt, és mi az, ami megkülönbözteti más szerzőktől. Az olvasás számomra ettől egy kicsit személyesebbé válik.

 

Egy magyar könyv megvásárlása támogatás is

Van azonban egy másik szempont is, amely az utóbbi időben egyre fontosabbá vált számomra.

Amikor kortárs magyar szerző könyvét vásároljuk meg, nemcsak egy új történetet veszünk a kezünkbe, hanem valamilyen módon támogatjuk is azt, hogy magyar nyelven újabb könyvek szülessenek.

Különösen igaz ez a kisebb kiadóknál megjelenő vagy független szerzőkre, akik mögött sokszor nincs hatalmas marketinggépezet. Nekik egy olvasói értékelés, egy közösségi médiában megosztott fénykép, egy ajánlás vagy akár az is sokat jelenthet, ha egyszerűen továbbadjuk valakinek: „Olvastam ezt a könyvet, szerintem próbáld ki te is.”

Természetesen nem gondolom azt, hogy pusztán azért kellene szeretnünk vagy pozitívan értékelnünk egy könyvet, mert magyar szerző írta. Az őszinte olvasói vélemény szerintem mindig fontos, és magyar író könyve ugyanúgy lehet számomra nagy kedvenc vagy csalódás, mint bármely külföldi kötet.

A támogatás számomra nem kritikátlan rajongást jelent.

Sokkal inkább azt, hogy adok egy esélyt a magyar szerzőknek, beszélek azokról a könyvekről, amelyek tetszettek, és nem gondolom automatikusan azt, hogy egy külföldi bestseller szükségszerűen értékesebb vagy izgalmasabb annál a regénynél, amelyet egy kevésbé ismert magyar író alkotott.

 

Klasszikusok és kortársak ugyanazon a könyvespolcon

Amikor magyar irodalomról beszélünk, természetesen nemcsak a kortárs szerzőkre gondolhatunk.

Ott van Jókai Mór, akinek Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán című regényei a magyar romantikus próza meghatározó alkotásai, vagy Szabó Magda, akinek művei egészen más módon, de ugyanolyan elementáris erővel tudnak beszélni családról, emberi kapcsolatokról, múltról és identitásról.

Számomra nincs szükség arra, hogy a klasszikus és a kortárs magyar irodalmat egymással szembeállítsuk.

Az egyik megmutathatja, honnan jöttünk, a másik pedig azt, hogyan látjuk önmagunkat most. Együtt pedig egészen különleges képet rajzolhatnak arról, hogyan változott a magyar társadalom, a család, a női és férfiszerepek, a szerelemről alkotott képünk vagy éppen az, mit tekintünk boldog életnek.

 

Miért szeretem tehát a magyar szerzők könyveit?

Azért, mert közel vannak hozzám, miközben mégis képesek olyan világokba elvinni, amelyekben korábban soha nem jártam.

Azért, mert szeretem a saját anyanyelvemen megszülető mondatokat, az ismerős humort és azokat az apró kulturális utalásokat, amelyekhez nem kell magyarázat.

Azért, mert egy történelmi regény segítségével a saját múltunkat is közelebb érezhetem magamhoz, miközben egy kortárs történetben akár a mai Magyarország ismerős élethelyzeteivel találkozhatok.

Azért, mert elképesztően sokféle magyar szerző alkot, és mindig lehet találni valakit, akinek a könyve új meglepetést tartogat.

És azért is, mert szeretem azt az érzést, amikor felfedezek egy kevésbé ismert magyar írót, elolvasom a könyvét, majd arra gondolok: erről másoknak is tudniuk kellene.

Talán éppen ez az egyik legszebb dolog a könyves világban.

Egy könyv megírásával a történet még csak elkezdődik. Utána szükség van olvasókra, akik leveszik a polcról, hazaviszik, belemerülnek, beszélnek róla, ajánlják másoknak, vagy éppen továbbadják valakinek. Így találhat egymásra szerző és olvasó, sokszor úgy, hogy korábban egyikük sem tudott a másik létezéséről.

Én pedig szeretnék továbbra is minél több ilyen találkozást.

Olvasni ismert és kevésbé ismert magyar szerzőktől, felfedezni új történeteket, visszatérni régi kedvencekhez, és időről időre bemutatni nektek is azokat a könyveket, amelyek valamiért megérintettek.

Mert bár egy könyv története elrepíthet Barcelonába, Párizsba, Londonba, a Közel-Keletre, évszázadokkal a múltba vagy akár egy teljesen elképzelt világba, van valami különleges abban, amikor mindezt egy magyar szerző hangján, a saját anyanyelvemen olvashatom.

Talán ezért szeretem ennyire a magyar szerzők könyveit.

Mert miközben új világokat mutatnak, időnként valami nagyon ismerőset is visszaadnak nekem: egy darabot abból a nyelvből, kultúrából, történelemből és világból, amelyben én magam is otthon vagyok.

Olvasóvá nevelés – amikor a könyv nem feladat, hanem az életünk természetes része

Sokszor halljuk, hogy a gyerekek ma már nem szeretnek olvasni, mert sokkal érdekesebb számukra a telefon, a tablet, a videojáték vagy a néhány másodperces videók folyamatosan változó világa, miközben talán ritkábban beszélünk arról, hogy az olvasás szeretete nem egyik napról a másikra születik meg. Az olvasóvá nevelés ugyanis nem akkor kezdődik, amikor egy kisgyermek az iskolában megtanulja az első betűket összeolvasni, hanem sokkal korábban, akár már csecsemőkorban, amikor először hall mondókákat, verseket, énekeket és meséket a szüleitől. Hosszú folyamat ez, amelyben a családi élmények, az óvoda és az iskola, a pedagógusok, a kortársak, valamint később a gyermek saját érdeklődése egyaránt meghatározó szerepet kaphat.

Talán éppen ezért érdemes az olvasóvá nevelésre nem teljesítendő pedagógiai feladatként, hanem egy közösen bejárt útként gondolni, amelynek során először még mi lapozzuk a könyvet, mi mondjuk a mondókát és mi olvassuk fel a történetet, később azonban a gyermek már maga választja ki, milyen világba szeretne belépni. Ennek az útnak természetesen lehetnek megtorpanásai is, hiszen előfordulhat, hogy egy kisiskolásnak nehézséget okoz az olvasástechnika elsajátítása, egy nagyobb gyermek egy időre elveszíti az érdeklődését a könyvek iránt, egy kamasz pedig szívesebben választ másfajta kikapcsolódást. Ettől még nem feltétlenül veszett el az, amit korábban felépítettünk, mert a könyvekhez kapcsolódó pozitív emlékek később is visszavezethetik őt az olvasáshoz.

 

Minden a mondókákkal és az első mesékkel kezdődik

Az olvasóvá nevelés egyik legkorábbi állomását az ölbeli játékok, mondókák, gyermekdalok és rövid versek jelentik, amelyek jóval többet adnak annál, mint amit első pillantásra gondolnánk. A ritmus, az ismétlődés és a rímek segítik a beszédhangok felismerését, gazdagítják a gyermek szókincsét, miközben az együtt töltött idő érzelmi biztonságot is teremt. A kisgyermek számára ilyenkor természetesen még nem maga az „olvasás” a lényeg, hanem az élmény, amely a szülő hangjához, közelségéhez és figyelméhez kapcsolódik.

Hasonló szerepe lehet az esti mesének is, amely sok családban a nap egyik legmeghittebb közös pillanatává válhat. Amikor egy gyermek este odabújik valamelyik szülőjéhez, kiválaszt egy könyvet, majd együtt elmerülnek egy történetben, akkor nem csupán új szavakat tanul vagy történetekkel ismerkedik, hanem fokozatosan kialakul benne az az érzés, hogy a könyvhöz valami kellemes és biztonságos dolog kapcsolódik. Ezekből az ismétlődő élményekből épülhet fel az a pozitív érzelmi kapcsolat, amely később sokkal fontosabb lehet az olvasási kedv szempontjából, mint bármilyen kötelezően elolvasandó könyvlista.

A szülői példamutatás szerepét sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a gyermekek nagyon sok mindent utánzás útján sajátítanak el. Ha azt látják, hogy a könyv természetes része az otthonnak, a szülők időnként leülnek olvasni, beszélnek az olvasmányaikról, könyvtárba vagy könyvesboltba járnak, akkor az olvasás számukra sem feltétlenül valamiféle kizárólag iskolai tevékenységet jelent majd. Ehhez természetesen nincs szükség hatalmas házi könyvtárra vagy folyamatos könyvvásárlásra, hiszen néhány szeretett könyv, a könyvtár rendszeres használata és a közös olvasás ugyanúgy kialakíthatja azt a környezetet, amelyben a könyvnek helye és értéke van.

 

A képek nézegetésétől az első önálló könyvig

Ahogyan a gyermek fejlődik, úgy változnak azok a könyvek is, amelyek igazán közel kerülhetnek hozzá. A legkisebbek számára a strapabíró lapozók, a rövid szövegekkel kísért képeskönyvek és a böngészők jelenthetik az első találkozást a könyvek világával, és egyáltalán nem probléma, ha ilyenkor még sokkal érdekesebb számukra egy képen megkeresni a kutyát, az autót vagy a katicabogarat, mint végighallgatni egy történetet. A képek közös nézegetése, a tárgyak megnevezése és az ezekhez kapcsolódó beszélgetések ugyanis szintén az olvasóvá válás alapjait építik.

Később megjelenhetnek a hosszabb, gazdagon illusztrált mesék, majd azok a történetek, amelyekben már egyre nagyobb szerepet kap a szöveg, miközben a képek lassan háttérbe szorulnak. Ebben az időszakban különösen értékes lehet az interaktív meseolvasás, amikor nem egyszerűen felolvassuk a történetet, hanem időnként beszélgetünk is róla. Megkérdezhetjük például, vajon mit gondol a gyermek egy szereplő döntéséről, szerinte mi fog történni a következő oldalon, ő hogyan oldaná meg az adott problémát, vagy melyik szereplővel tud leginkább azonosulni. Nem szükséges azonban minden történetet kérdések sorozatává alakítani, mert a mese varázsának éppen az is része, hogy időnként egyszerűen csak meghallgatjuk és hagyjuk, hogy hasson ránk.

Az iskolakezdéssel aztán egészen új szakasz kezdődik, mert a gyermeknek meg kell tanulnia azt a technikát, amely később lehetővé teszi az önálló olvasást. Ez az időszak különösen érzékeny lehet, hiszen a felnőttek számára természetesnek tűnő olvasás a kezdő olvasónak még komoly szellemi erőfeszítést jelenthet. Amíg minden figyelmét leköti a betűk felismerése, a szótagok összeolvasása és a mondatok követése, addig nehéz ugyanazt az élményt átélnie, amelyet korábban egy felolvasott mesénél megtapasztalt.

Éppen ezért szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy az önálló olvasás megtanulása ne jelentse automatikusan a közös felolvasás végét. Attól, hogy egy gyermek már képes elolvasni néhány mondatot vagy akár egy rövidebb történetet, továbbra is szüksége lehet arra, hogy olyan könyveket hallgasson, amelyek nyelvezete és története jóval összetettebb annál, mint amit egyedül még könnyedén el tud olvasni. Így az olvasástechnika gyakorlása mellett megmaradhat a történetekhez kapcsolódó öröm is, és kisebb az esélye annak, hogy a könyv kizárólag a gyakorlással, hibajavítással és teljesítménnyel kapcsolódjon össze.

 

 

Nem mindegy, milyen könyvet adunk a gyermek kezébe

Az olvasás megszerettetésének egyik kulcsa az életkornak és az érdeklődésnek megfelelő könyv kiválasztása, miközben könnyű abba a hibába esni, hogy felnőttként elsősorban azt szeretnénk meghatározni, mit „kellene” olvasnia egy gyermeknek. Pedig ahogyan a felnőttek ízlése különbözik, úgy a gyerekeké sem egyforma, ezért van, aki az állatokról szóló történetekért rajong, más a fociról, járművekről vagy dinoszauruszokról szóló könyveket választja, megint más a humort, a fantasyt, az ismeretterjesztő köteteket vagy éppen a képregényeket szereti.

Az első önálló olvasmányoknál különösen fontos lehet, hogy a sikerélmény kerüljön előtérbe. Egy rövidebb, nagyobb betűkkel nyomtatott, sok képet tartalmazó könyv sokszor jobb választás lehet, mint egy olyan klasszikus történet, amelynek terjedelme és nyelvezete még túl nagy kihívást jelent. Az olvasás szeretetéhez ugyanis nem feltétlenül azon keresztül vezet az út, hogy minél hamarabb minél nehezebb könyveket adjunk a gyermek kezébe, hanem azon keresztül, hogy megtapasztalhassa: képes végigolvasni egy könyvet, érti a történetet, és kíváncsi arra, mi történik a következő oldalon.

 

Az óvoda, az iskola és a könyvtár is sokat adhat

Bár a család meghatározó szerepet játszik, az olvasóvá nevelés nem kizárólag a szülők feladata, hiszen az óvoda, az iskola és a könyvtár olyan élményeket kínálhat, amelyekkel otthon nem feltétlenül találkozik a gyermek. Egy mesélni szerető óvodapedagógus, egy lelkes tanító vagy magyartanár, egy jól működő iskolai könyvtár, illetve egy érdekes könyvtári foglalkozás akár egyetlen alkalommal is képes lehet felkelteni az érdeklődést egy szerző, műfaj vagy téma iránt.

Különösen izgalmasak lehetnek a rendhagyó irodalomórák, az író-olvasó találkozók és azok a könyvtári programok, amelyek során a gyermek megtapasztalja, hogy az irodalom nem kizárólag tankönyvi fogalmak és számonkérések összessége. Hasonlóan fontos lehet a kortársak hatása, hiszen egy barát lelkes ajánlása sokszor többet ér bármely felnőtt javaslatánál. Egy osztályon belüli könyvajánló, közös olvasási kihívás vagy kötetlen könyvklub az olvasást közösségi élménnyé teheti, miközben arra is lehetőséget teremt, hogy a gyerekek egymástól kapjanak ötleteket.

 

Könyvek a digitális világban

Az olvasóvá nevelésről ma már nem lehet úgy beszélni, mintha a digitális világ nem létezne. A gyerekeket egészen kicsi kortól rengeteg gyorsan változó vizuális inger veszi körül, a rövid videók, játékok és közösségi platformok pedig egészen másfajta figyelmet igényelnek, mint egy hosszabb történet követése. Egy könyv nem villog, nem küld értesítést, nem jutalmaz néhány másodpercenként újabb ingerrel, ezért a tartós figyelem kialakítása valóban egyre nagyobb kihívást jelenthet.

Mindez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a digitális technológiát az olvasás ellenségének kell tekintenünk. Az e-könyvek és hangoskönyvek szintén történetekhez vezethetnek, és bizonyos élethelyzetekben kifejezetten hasznosak lehetnek. Egy hosszabb autóút alatt hallgatott hangoskönyv, egy elektronikus olvasón magunkkal vitt regény vagy egy mese hangváltozata ugyanúgy felkeltheti a kíváncsiságot egy történet iránt. A kérdés talán kevésbé az, hogy papíron vagy képernyőn találkozik-e a gyermek egy szöveggel, sokkal inkább az, hogy képes-e elmélyülni benne, megérteni, továbbgondolni és élményt szerezni általa.

 

A történetek nemcsak szórakoztatnak

A mesék és regények különleges lehetőséget adnak arra is, hogy a gyermek olyan érzésekkel, konfliktusokkal és élethelyzetekkel találkozzon, amelyekről a hétköznapokban esetleg nehezebb beszélni. Egy szereplő történetén keresztül szóba kerülhet a félelem, a veszteség, a testvérféltékenység, a barátság, a kirekesztés, az iskolakezdés vagy akár egy családi változás, miközben a gyermek biztonságos távolságból gondolkodhat az adott problémáról. Erre épít többek között a biblioterápiás szemlélet is, amely az irodalmi történetekben rejlő önismereti és érzelmi lehetőségeket használja fel.

Az olvasás emellett segítheti az empátia fejlődését, hiszen egy történet során olyan szereplők gondolataiba és érzéseibe is bepillanthatunk, akik egészen másként látják a világot, mint mi. A gyermek megtapasztalhatja, hogy ugyanazt a helyzetet többféleképpen lehet megélni, a másik ember viselkedése mögött pedig olyan érzések és motivációk állhatnak, amelyeket kívülről nem feltétlenül veszünk észre.

Mindeközben folyamatosan gazdagodik a szókincs, fejlődik a szövegértés és a kifejezőkészség, a hosszabb történetek követése pedig arra készteti az olvasót, hogy összefüggéseket keressen, emlékezzen korábbi eseményekre, következtetéseket vonjon le és megpróbálja megérteni a szereplők döntéseit. Ezek a képességek messze túlmutatnak az irodalomórán, hiszen a rengeteg információval körülvett világban egyre fontosabb, hogy képesek legyünk értelmezni, összevetni és kritikusan megvizsgálni mindazt, amit olvasunk.

 

Talán nem is az a legfontosabb, mennyit olvas

Az olvasóvá nevelés hosszú folyamat, amelyben szerintem nem érdemes állandóan azt számolni, hány oldalt vagy hány könyvet olvasott el egy gyermek. Sokkal fontosabb lehet, hogy legyen lehetősége megtalálni azokat a történeteket, amelyek valóban érdeklik, legyen körülötte olyan felnőtt, akivel beszélgethet róluk, és ne érezze azt, hogy minden elolvasott könyvhöz teljesítménykényszer kapcsolódik.

Nem biztos, hogy minden gyermekből olyan felnőtt lesz, aki évente ötven regényt olvas, ahogyan az sem biztos, hogy egész életében ugyanazokat a műfajokat fogja szeretni. Az olvasóvá nevelés célja talán nem is egy meghatározott mennyiség elérése, hanem annak megmutatása, hogy a könyv lehet társ, kikapcsolódás, menedék, tudásforrás és közös élmény. Lehet egy történet, amelyen együtt nevetünk, egy mese, amelyet századszor is fel kell olvasnunk, egy könyv, amely segít kimondani valamit, amire addig nem találtunk szavakat, vagy egy regény, amely évekkel később is velünk marad.

Éppen ezért az egyik legnagyobb ajándék, amit egy gyermeknek adhatunk, talán nem maga a könyv, hanem annak az élménye, hogy a könyvek között mindig találhat valamit, ami hozzá szól. Ha pedig ezt már a mondókáktól, az első lapozgatástól és a közösen elmesélt esti történetektől kezdve megtapasztalhatja, akkor jó esély van arra, hogy később is tudja majd, merre keresse azt a bizonyos ajtót, amelyen keresztül újra és újra beléphet a történetek világába.

🎉📚 40 ÉVES LETTEM ÉN – MEGLEPETÉS JÁTÉK | EREDMÉNYHIRDETÉS 📚🎉

Lezárult a 40. születésnapom alkalmából meghirdetett könyves nyereményjátékom. ❤️

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki velem tartott, és megosztotta velem, melyik az a könyv, amelyhez egy számára különösen kedves vagy meghatározó emlék kapcsolódik.

Összesen 23-an jelentkeztetek a Facebookon és az Instagramon. 📚

Minden érvényes jelentkező egy sorszámot kapott, majd a sorsolást a Random.org segítségével végeztem el.

És most következzen az, amire mindenki várt… 🥁

 

🎉 A Fábián Janka Emma-trilógiáját tartalmazó könyvcsomag nyertese:

🏆 repelikzsoltne (Instagram) 🏆

 

Szívből gratulálok! ❤️📚

 

A nyeremény:

📖 Fábián Janka: Emma szerelme
📖 Fábián Janka: Emma fiai
📖 Fábián Janka: Emma lánya

 

Ahogy a játék elején ígértem, én veszem fel a kapcsolatot a nyertessel privát üzenetben, hogy egyeztessük a postázáshoz szükséges adatokat.

Köszönöm mind a 23 résztvevőnek, hogy velem ünnepeltetek, és külön köszönöm a személyes könyves történeteiteket. Jó volt olvasni, mennyi emlék, ember, élethelyzet és érzés kapcsolódhat egy-egy könyvhöz. ❤️

Bár most csak egyvalaki viheti haza a három kötetet, remélem, lesz még alkalmunk együtt játszani! 

Gratulálok a nyertesnek, és köszönöm, hogy velem ünnepeltétek a 40. születésnapomat! 🎂🥂📚

Egy könyv is számít – karácsonyi könyvgyűjtés 64 gyermekért 🎄📚

Még csak szeptember végét írunk. A karácsony talán távolinak tűnik, de én már most azon gondolkodom, hogyan lehetne idén is egy kicsit szebbé tenni néhány gyermek ünnepét.

Aki régebb óta követi a Történetek a nappali sarkából blogot, tudja rólam, mennyire fontosak számomra a könyvek. Nemcsak azért, mert szeretek olvasni, könyvekről írni és új történeteket felfedezni, hanem azért is, mert háromgyermekes anyaként nap mint nap látom, mennyi mindent adhat egy könyv egy gyermeknek.

Egy közös esti mesét. Egy izgalmas történetet. Egy kedvenc szereplőt. Egy könyvet, amit újra és újra le kell venni a polcról. Vagy éppen azt az első sikerélményt, amikor egy kisiskolás már saját maga olvas el egy mondatot, majd egy egész oldalt.

Szeretném, ha minél több gyermek megtapasztalhatná ezt az örömöt.

Ezért 2026 karácsonyára ismét könyvgyűjtést indítok.

🎁 Idén 64 gyermeknek szeretnénk könyvet ajándékozni

A kezdeményezés ezúttal három olyan gyermekközösséget érint, amelyek személyesen is nagyon közel állnak hozzám, hiszen a saját gyermekeim járnak ezekbe.

📚 27 második osztályos kisiskolásnak,

🧸 25 óvodai nagycsoportos gyermeknek,

👶 valamint 12 bölcsődés kisgyermeknek

szeretnénk karácsonyra egy-egy könyvet ajándékozni.

Ez összesen 64 gyermek. 64 különböző kis személyiség. És reményeink szerint 64 könyv, amely karácsonykor gazdára talál.

A három korosztály természetesen egészen más könyveket szeret. A legkisebbeknek lapozók, mondókás, állatos vagy egyszerű képeskönyvek jelenthetnek örömet. Az óvodások már hosszabb meséket, foglalkoztatókat és ismeretterjesztő könyveket is örömmel forgatnak. A második osztályosok között pedig vannak, akik még csak most barátkoznak az önálló olvasással, míg mások már egyre hosszabb történeteket is szívesen olvasnak.

Egy azonban közös bennük: mindannyian gyerekek, akiknek egy könyv valódi ajándék lehet.

❤️ Miért kérek segítséget?

A közösségekben több hátrányos helyzetű gyermek is van. Szerettük volna, ha karácsonykor mindenki egyformán részesülhet ebből a kis meglepetésből, a szükséges 64 könyv beszerzése azonban olyan költséget jelentene, amelyet szülői hozzájárulásokból nem tudunk vállalni.

Ezért arra gondoltam: mi lenne, ha ismét megpróbálnánk összefogni?

Nem azt szeretném, hogy egyetlen kiadó, szerző vagy támogató biztosítsa mind a 64 könyvet. Éppen ellenkezőleg.

Hiszek abban, hogy sok kicsi segítségből valami igazán szép születhet.

Ha valaki egyetlen könyvet tud felajánlani, akkor egy gyermeknek már megvan a karácsonyi ajándéka.

Ha valaki kettőt, akkor kettőnek.

Ha öten segítenek két-két könyvvel, már tíz gyermeknek tudunk örömet szerezni.

És egyszer csak eljuthatunk 64-ig.

📚 Egyetlen könyv is számít

Ezért az elkövetkező hetekben könyvkiadókat, szerzőket és más, könyvekhez kötődő vállalkozásokat keresek meg azzal a kérdéssel, hogy lehetőségük szerint csatlakoznának-e a kezdeményezéshez.

Nem nagy adományokat kérek.

Nem várom el senkitől, hogy egy teljes osztály vagy csoport számára biztosítson könyveket.

Akár egyetlen felajánlott gyermekkönyvért is nagyon hálásak vagyunk.

A cél egyszerű: mire elérkezik a karácsony, mind a 64 gyermek számára legyen egy könyv, amit neki szánhatunk.

És ami talán még ennél is fontosabb: egyikük se maradjon ki.

🎄 Több mint egy csomag a fa alatt

Lehet, hogy egy gyermek számára ez „csak” egy könyv lesz a karácsonyi ajándékok között.

De lehet, hogy pont ebből a könyvből kér majd minden este mesét.

Lehet, hogy ezt viszi magával az ágyába.

Lehet, hogy egy második osztályos gyermek éppen ennek a történetnek köszönhetően érzi meg először, milyen jó saját magának olvasni.

És az is lehet, hogy évekkel később már senki nem fog emlékezni arra, honnan érkezett az a könyv – csak arra, hogy szerette.

Számomra éppen ezért éri meg belevágni.

Nem tudhatjuk, melyik könyv melyik gyermek számára válik különlegessé.

🎁 Ha szeretnél csatlakozni…

Ha könyvkiadóként, szerzőként, könyves vállalkozásként vagy magánszemélyként szívesen hozzájárulnál a kezdeményezéshez, örömmel fogadjuk a segítséget.

Elsősorban új vagy ajándékozásra alkalmas állapotú gyermekkönyveket gyűjtünk:

🧸 bölcsődés, körülbelül 2 éves gyermekeknek,

🎨 5–6 éves óvodásoknak,

📖 valamint 7–8 éves, második osztályos kisiskolásoknak.

Minden felajánlott könyv közvetlenül a gyermekekhez kerül.

A támogatókról és a gyűjtés alakulásáról természetesen itt, a Történetek a nappali sarkából blogon és a hozzá kapcsolódó közösségi felületeken is szeretnék majd beszámolni.

Mert akik segítenek, megérdemlik a köszönetet.

📚 64 gyermek – 64 könyv – egy közös cél

Most tehát innen indulunk:

👶 Bölcsőde: 12 gyermek

🧸 Óvodai nagycsoport: 25 gyermek

📚 Második osztály: 27 gyermek

🎄 Összesen: 64 gyermek.

Remélem, néhány hét vagy hónap múlva visszatérhetek ehhez a bejegyzéshez, és azt írhatom majd:

Sikerült. Mind a 64 gyermeknek jut könyv karácsonyra.

Addig pedig minden egyes felajánlásért, megosztásért és segítségért nagyon hálás vagyok.

Mert néha tényleg elég egyetlen könyv ahhoz, hogy elkezdődjön valami.

Egy könyv. Egy gyermek. Egy új történet. ❤️📚🎄

🎂 40 éves lettem én – meglepetés játék! 🎂

Negyvenéves lettem.

Kimondani és leírni is furcsa egy kicsit. 😊 Egy ilyen kerek születésnap óhatatlanul arra készteti az embert, hogy visszanézzen: mi minden történt az elmúlt években, mennyi minden változott, milyen álmok teljesültek, és mennyi olyan fordulatot hozott az élet, amelyre korábban egyáltalán nem számítottunk.

A születésnapom alkalmából arra gondoltam, hogy nemcsak én szeretnék ajándékot kapni, hanem én is szeretnék megajándékozni valakit közületek. ❤️

Természetesen mi mással, mint könyvekkel? 📚

 

📚 Miért éppen ezek a könyvek?

A nyereményjáték könyvei számomra egy régi olvasmányélményhez és egy kedves emlékhez kapcsolódnak.

Fábián Janka Emma szerelme című könyvét nagyon régóta szerettem volna elolvasni. Végül 2013 karácsonyán az egyik barátnőmtől ezt a könyvet kaptam ajándékba.

Nagyon örültem neki. ❤️

Nem is vártam sokáig az olvasással: szinte pillanatok alatt végigolvastam. Emma története nagy hatással volt rám, és azok közé az olvasmányélményeim közé került, amelyekre ennyi év elteltével is emlékszem.

Talán éppen ezért érzem úgy, hogy ennek a mostani, számomra különleges születésnapi játéknak éppen ez a három könyv lehet a megfelelő nyereménye.

 

🎁 A nyeremény:

📖 Fábián Janka: Emma szerelme

📖 Fábián Janka: Emma fiai

📖 Fábián Janka: Emma lánya

A három könyvet egyben szeretném továbbadni, vagyis a játék végén egy szerencsés nyertes mindhárom kötetet megkapja. 📚❤️

 

❤️ És most jöjjön a kihívás!

Ha már számomra is egy könyvhöz kapcsolódó emlék adta ennek a játéknak az ötletét, arra vagyok kíváncsi, nektek van-e hasonló történetetek.

Írd meg hozzászólásban, melyik az a könyv, amelyhez egy számodra különösen kedves vagy meghatározó emlék kapcsolódik!

Mikor olvastad? Kitől kaptad? Egy különleges időszakot idéz fel benned? Esetleg valaki ajánlotta neked, és végül egészen mást adott, mint amire számítottál?

Nem kell hosszú történetet írnod – néhány mondatnak is nagyon fogok örülni. 😊

 

🗓️ Meddig tart a játék?

🎈 A játék kezdete: 2026. szeptember 16. (szerda) 09:16.

A nyereményjáték felhívása egy időben jelenik meg a Történetek a nappali sarkából Facebook- és Instagram-oldalán, és mindkét felületen lehet jelentkezni.

⏰ A játék zárása: 2026. szeptember 30. (szerda) 21:00.

🎉 Sorsolás: 2026. szeptember 30. (szerda) 21:30.

A játékban a 2026. szeptember 16. 09:16 és szeptember 30. 21:00 között beérkezett érvényes jelentkezések vesznek részt.

 

🎟️ Hogyan történik a sorsolás?

Minden érvényesen jelentkezőnek egy sorszámot adok.

A Facebookon és az Instagramon érkezett jelentkezéseket egy közös listába gyűjtöm.

Egy ember = egy sorszám.

Ha valaki Facebookon és Instagramon is hozzászól a játékhoz, akkor sem kap két sorszámot, hanem egyetlen résztvevőként, egy sorszámmal kerül be a sorsolásba.

A játék lezárása után a kiosztott sorszámok közül véletlenszerűen kisorsolok egyet.

A kihúzott sorszám tulajdonosa nyeri meg mindhárom Fábián Janka-kötetet. 🎁📚

A nyertes nevét a sorsolást követően a Történetek a nappali sarkából Facebook- és Instagram-oldalán is közzéteszem.

 

📦 A nyeremény átvétele

A nyeremény postázását én vállalom, magyarországi címre.

A sorsolást követően én veszem fel a kapcsolatot a nyertessel privát üzenetben, és egyeztetjük a nyeremény postázásához szükséges adatokat.

A nyertesnek tehát nem kell külön jelentkeznie nálam – én fogom megkeresni. ❤️

 

ℹ️ Fontos tudnivaló

A nyereményjátékot saját magam szervezem és finanszírozom, azt semmilyen cég, kiadó vagy szerző nem támogatja.

A játék nem a Facebook vagy az Instagram támogatásával, jóváhagyásával vagy szervezésében zajlik, és semmilyen módon nem kapcsolódik hozzájuk.

A nyereményként felajánlott könyveket nem kiadótól vagy írótól kaptam a nyereményjáték céljára. A játék Fábián Jankától és a könyvek kiadójától független.

---

 

Negyven év alatt rengeteg történetet gyűjt össze az ember. Vannak közöttük vidámak, nehezek, meghatóak és olyanok is, amelyekről húszévesen még elképzelni sem tudta volna, hogy egyszer az élete részei lesznek.

És közben ott vannak a könyvek is, amelyek végigkísérnek bennünket életünk különböző időszakain.

Az Emma szerelme nekem egy picit mindig 2013 karácsonyát is jelenti majd.

Most pedig szeretném, ha ez a három könyv valaki más polcára kerülne, és talán egyszer neki is egy kedves emléket jelentene. ❤️

 

Köszönöm, hogy itt vagytok, olvastok, és velem ünneplitek a 40. születésnapomat! 🎂🥂

 

Sok szeretettel és sok szerencsét kívánok mindenkinek! 🍀📚

 

Niki