Szalai Vivien: Drága kéj (Igaz történet alapján – Egy magyar luxusprostituált és egy budai milliárdos története)

Szalai Vivien könyvei mindig azzal kecsegtetnek, hogy a valóság sötét, rejtett zugaiba engednek bepillantást – és ez a kötet is ezt ígéri. A Drága kéj a Hamis gyönyör folytatásaként (vagy inkább párhuzamos történeteként) próbálja továbbgörgetni azt a világot, ahol a pénz és a test egymásnak adják a stafétabotot.

Azonban ha valaki olvasta az első részt, nem biztos, hogy sokkal többet kap most. A történet és a szereplők gondolkodása, sőt még a narráció hangulata is kísértetiesen hasonlít a Hamis gyönyör-höz. A luxusprostitúció világának morális kérdései, a női sorsok és a gazdag, erkölcsi határokat ledöntő férfikarakterek újra és újra felbukkannak – ezúttal minimális újdonságfaktorral.

 Olvasói gondolat

Ha valaki nem olvasta az első részt, annak érdekes lehet ez a könyv, hiszen bepillantást nyújt egy, a kívülállók számára szinte elképzelhetetlen világba. De aki már ismeri a történetet, annak ez a rész inkább újramesélésnek fog tűnni, mint kiegészítésnek.

 Összegzés

Nem meglepő, nem megrázó – inkább egy újracsomagolt, ismert történet. Akik szeretik a bulvárból ismerős, „megtörtént eseményeken alapuló” történeteket, azoknak még mindig szórakoztató lehet. De ne várjunk túl sok mélységet vagy új fordulatokat.

Szalai Vivien: Hamis gyönyör – Egy luxusprostituált vallomásai

A könyv, amitől azt vártam, hogy a kulisszák mögé enged bepillantást, végül inkább egy női sors drámájává vált – sokkal kevesebb tényfeltárással, és sokkal több fájdalommal, mint vártam.

 A főszereplő, Szofi, saját történetét meséli el, aki a felszín csillogása mögött valójában egy törékeny lány. Azt hittük, majd megértjük, mi zajlik ebben a zárt, sokak számára ismeretlen világban. Ehelyett egy magára maradt nő történetét kaptuk, akinek belső vívódásai és érzelmi törései jóval hangsúlyosabbak, mint az „izgalmas” részletek, amiket a reklám sugallt.

 Bár a könyv lendületes és gyorsan olvasható, számomra hiányzott a mélység: az, hogy Szofi miért választotta ezt az utat, miért taszították el az érzelmek, vagy miért épített ki levelezést egy apával, aki sosem volt jelen. A kapcsolat az anyjával alig kap hangsúlyt, holott lehetett volna a kulcs a döntéseihez.

 Ami erőssé teszi a könyvet, az az őszinteség és a zavarba ejtő önellentmondás, amit Szofi képvisel: miközben elutasítja az érzelmeket, mégis sóvárog utánuk. Egyedül akar lenni, de nem tud. Más akar lenni, mint a többi nő, de ugyanazokba a hibákba esik. És ez az ellentmondás adja a történet valódi feszültségét – nem a szép autók vagy gazdag kuncsaftok.

 Az Hamis gyönyör inkább egy lelki útkeresés, mintsem dokumentarista tabudöntögetés. A folytatás (Drága kéj) talán közelebb visz a válaszokhoz – vagy csak újabb kérdéseket vet fel.

  Ajánlom azoknak, akik a felszíni csillogás mögött az emberi sorsokra kíváncsiak, és el tudják fogadni, hogy a valóság nem mindig olyan „izgalmas”, mint ahogy a borító ígéri.