Fritsi Péter: Paraf(r)ázis

 

Ez a kötet tipikusan az a fajta irodalom, amely nem olvastatja magát könnyen – viszont olvasás után nehezen ereszt. Fritsi Péter Paraf(r)ázis című könyve olyan, mintha egy tükröt tartana az olvasó elé, de ez a tükör nem sima és fényes, hanem repedt, hullámzó, néhol torz. Minden novella egy-egy villanás az emberi lélek sötétebb zugaiból: fájdalom, bűn, megbánás, veszteség, emberi gyarlóság – és néha, nagyon halványan, a remény.

A szerző mesterien keveri a műfajokat: van, ami realista, máskor álomszerű, vagy épp groteszk. A horror, a fantasy és a lélektani próza elemei szinte észrevétlenül olvadnak össze, ettől az egész kötetnek van egy különös, lebegő hangulata. Olyan érzés olvasni, mint amikor egy ismerős dallam hirtelen elcsúszik – még mindig felismerhető, de valami nagyon nincs rendben.

A Paraf(r)ázis egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nem akar megfelelni az olvasói elvárásoknak. Nem kínál megnyugtató befejezéseket, nem oszt igazságot, és nem gyógyít – de emlékeztet arra, hogy az élet tele van elvarratlan szálakkal és kimondatlan mondatokkal. A novellák mögött érezhető egy mély humánum: a szerző nem ítélkezik a szereplők fölött, inkább együtt lélegzik velük.

Fritsi Péter prózája lassan ható méreg – először talán csak nyugtalanít, aztán, mire észbe kapunk, már belénk ivódott minden szava. Ez a könyv nem minden olvasónak való, de aki szereti a sötéten lírai, lélekelemző történeteket, annak felejthetetlen élményt ad.

🖤 Egy olyan kötet, amely nemcsak történeteket mesél, hanem kérdéseket is hagy maga után – és ez talán a legjobb, amit egy író adhat.

 

Köszönöm a lehetőséget Fritsi Péternek!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!

 

Fritsi Péter: A székkészítő

 

Vannak történetek, amelyek lassan kúsznak a bőröd alá – és mire észrevennéd, már végérvényesen ott maradtak.

Fritsi Péter A székkészítő című regénye pontosan ilyen: egyszerre családi dráma, nyomasztó hangulatú pszichológiai történet és hideglelős folk-horror, amely a ’90-es évek poros, mégis ismerősen emberi Magyarországára vezet vissza.

A könyv eleje szinte megtévesztően békés. Egy bányászváros hétköznapjai, egy egyszerű család élete, ahol az apa, Weisz Kornél próbál becsülettel helytállni. Aztán lassan repedni kezd a valóság – először alig észrevehetően, majd mindinkább félelmetesen. Kornél lánya megváltozik, a megszokott gesztusok helyét idegenség veszi át, és az olvasóval együtt ő is kénytelen felismerni: itt valami sokkal sötétebb dologról van szó, mint puszta kamaszkori lázadásról.

Fritsi Péter erőssége a hangulatépítés. Az a fajta csendes feszültség, ami a sorok között lapul, a bányászváros fülledt levegője, a „mindenki tud valamit, de senki sem mond semmit” érzés – mind-mind fokozatosan emészti az olvasót. A természetfeletti szál pedig nem öncélú, hanem szinte organikusan épül bele ebbe a nagyon is valóságos közegbe.

A könyv középső része hozza a legnagyobb borzongást – a pincében játszódó jelenet például klasszikus horror-elemeket idéz, mégis hiteles marad. A párbeszédek olykor kilógnak a történetből, és néhány jelenet túlnyúlik a szükséges határon, de az összkép ettől még erős marad. A lezárás pedig kifejezetten jól működik: finom, de maradandó „paraérzetet” hagy maga után.

A székkészítő nem hibátlan, de kétségtelenül bátor könyv.

Mert meri kimondani, hogy a valódi borzalom nem mindig a sötétben bujkál – néha a legemberibb pillanatokban mutatja meg magát.

 

 

Köszönöm a lehetőséget Fritsi Péternek!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!

 

Fritsi Péter: Fekete szív

 

Vannak könyvek, amelyek nemcsak történetet mesélnek el, hanem érzéseket ültetnek el bennünk. Olyanokat, amik lassan, alattomosan kapaszkodnak belénk, és akkor sem engednek, amikor már becsuktuk a borítót.

A Fekete szív pontosan ilyen könyv.

Ria, a fiatal nő története nem csupán egy válás históriája. Sokkal inkább egy harc. Egy nőé, aki a hetvenes évek Magyarországán próbál talpon maradni, miközben elhagyja alkoholista férjét, és szembeszáll a család, a társadalom, sőt, a saját félelmei ítéletével is. Fritsi Péter nem szépít és nem menekül a sötétség elől – épp ellenkezőleg. Bevezet a mélyére, és arra kényszerít, hogy szembenézzünk mindazzal, amit általában elfordított fejjel nézünk végig.

A könyv első fele lassan építkezik. Látjuk Ria mindennapjait, a bántalmazás apró jeleit, a megaláztatás csendes pillanatait. A második részben aztán felgyorsul minden: a történet thrillerbe fordul, a levegő egyre sűrűbb, a titkok egyre sötétebbek. És bár a végkifejlet talán sejthető, az oda vezető út feszültsége nem enged el egy pillanatra sem.

Ami számomra különösen erős volt, az a kor hangulata. Az újságkivágások, a fojtott panelélet, az EKG-görbékkel díszített fejezetek – mind-mind hozzátettek ahhoz a baljós, mégis valóságos atmoszférához, ami a Fekete szív sajátja.

Ez a könyv nem próbál kedves lenni. Nem akar tetszeni. Csak megmutatja, milyen az, amikor egy nő a legnagyobb ellenségével küzd: a közönnyel.

Nem volt könnyű olvasmány. De őszinte, nyers és valódi.

És néha épp ezekre a történetekre van a legnagyobb szükségünk.

 

 

Köszönöm a lehetőséget Fritsi Péternek!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!

 

Fritsi Péter: Szemét dolgok

 

A Fritsi Péter: Szemét dolgok című regény egy igazán érdekes vállalás – egyszerre próbál ifjúsági kalandregény, környezetvédelmi üzenetet hordozó történet és lélektani fejlődésregény lenni. A szerző érzékeny témákat hoz be: barátság, árulás, iskolai bántalmazás, felelősségvállalás, valamint az ember és természet viszonya. Ezek mind olyan kérdések, amelyekről fontos beszélni, és jó, hogy a szerző nem fél komolyabb tartalmat adni a fiatal olvasóknak.

Ugyanakkor a történet valóban egyenetlenül működik. Az alapszituáció – egy eltűnt lány utáni nyomozás – erős, izgalmas és potenciálisan mély érzelmi alapot kínál, de néha nehéz elhinni a szereplők viselkedését és reakcióit. A karakterek életkora és a viselkedésük között érezhető némi aránytalanság: a 13 évesek hol felnőttesen gondolkodnak, hol egészen gyermeki módon reagálnak. Ez a váltakozás megtöri a hitelességet, és emiatt az olvasó nehezebben kapcsolódik hozzájuk.

A történet mondanivalója viszont vitathatatlanul fontos. A környezetvédelem, az iskolai bántalmazás és a felelősségvállalás kérdései nagyon is aktuálisak – a szerző szándéka érezhetően nemes. A problémák megmutatásában és az erkölcsi dilemmák felvetésében kifejezetten erős a könyv.

A regény nyelve egyszerű, helyenként szinte filmszerű, ami miatt a fiatalabb (felső tagozatos) korosztálynak jól érthető, viszont a felnőtt olvasó számára olykor kevésnek tűnhet. Talán pont ez az oka annak, hogy a könyv inkább a 11–14 éveseknek szól: ők még a kalandért és az izgalomért olvasnak, de már meg tudják érteni a mélyebb mondanivalót is.

Összességében a Szemét dolgok egy jó szándékú, értéket közvetítő, de stilisztikailag kissé ingadozó ifjúsági regény, amely leginkább a fiatalabb olvasókat szólíthatja meg. Érzelmi mélységei, társadalmi üzenetei és morális kérdései miatt azonban mindenképp érdemes beszélgetni róla – akár iskolai közegben, akár otthon, szülő és gyerek között.

 

 

Köszönöm a lehetőséget Fritsi Péternek!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!

Konyveket kaptam Fritsi Pétertől

 

Nagy öröm ért: közvetlenül Fritsi Pétertől kaptam négy könyvet. 🥰
A címek már önmagukban is elgondolkodtatóak és izgalmasak:

• Paraf(r)ázis
• Szemét dolgok
• Fekete szív
• A székkészítő

Ezek a könyvek biztosan nemcsak szórakoztatni fognak, hanem mélyebb gondolatokat és új nézőpontokat is hoznak majd.

Hamarosan hozom az első olvasói benyomásaimat!