Marcsák Gergely: Szégyenpiac nagycsütörtökön

 

Marcsák Gergely: Szégyenpiac nagycsütörtökön – versek, amelyek nyomot hagynak

Nem minden verseskötet könnyű olvasmány. Vannak könyvek, amelyek nem simogatják az olvasót, hanem inkább szembesítik valamivel. Fájdalmakkal, történelmi sebekkel, emberi kiszolgáltatottsággal vagy éppen a mindennapok nyers valóságával. Szégyenpiac nagycsütörtökön pontosan ilyen könyv.

Olvasás közben végig azt éreztem, hogy ezek a versek nem akarnak szépek lenni a hagyományos értelemben. Nem finoman díszített sorokkal próbálnak hatni, hanem keményen, őszintén és sokszor szinte fullasztó közelségből mutatják meg azt a világot, amelyben születtek.

Marcsák Gergely verseiben nagyon erősen jelen van a háború árnyéka, a kisebbségi lét bizonytalansága és az a különös kettősség, amikor a hétköznapi élet próbál tovább működni egy széthulló világ közepén.

A kötet egyik legnagyobb ereje számomra a hangulata volt. A kocsmai jelenetek, a piacok világa, a füstös, ragacsos, szinte tapintható helyszínek mind olyan atmoszférát teremtettek, amelyből nem lehetett kívül maradni. Az ember olvasás közben nemcsak látja, hanem szinte érzi is ezt a világot.

Nagyon érdekes volt számomra az is, ahogyan a kötetben keveredik a szakralitás és a profán valóság. A „nagycsütörtök” szimbolikája egyszerre hordoz valami mély lelki tartalmat és valami nagyon emberit, esendőt is. Mintha a hit, a remény és a kiábrándultság egyszerre lenne jelen minden versben.

A könyv nem könnyű olvasmány, és talán nem is az a fajta kötet, amit az ember egy délután alatt „elfogyaszt”. Inkább olyan, amelynél időnként meg kell állni, visszaolvasni egy-egy sort, hagyni ülepedni a gondolatokat.

Számomra különösen erős volt az a nyers őszinteség, ahogyan a szerző a reménytelenségről beszél. Nincs túlmagyarázva semmi, nincs fölösleges pátosz, mégis nagyon mélyen hatnak a sorok.

A Szégyenpiac nagycsütörtökön olyan verseskötet, amely nemcsak olvasmányélményt ad, hanem hangulatot, képeket és érzéseket is magával visz az emberből. Egy világot mutat meg, amely sokszor fájdalmas, mégis nagyon emberi.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a kortárs lírát, a társadalmi és történelmi rétegeket hordozó verseket, és nem riadnak vissza az erősebb, nyersebb hangvételtől sem.

Ez a kötet nem akar megfelelni senkinek. És talán éppen ettől ennyire erős. 🖤

 

Köszönöm a lehetőséget az Orpheusz Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!

Kemsei István: Éjszakai kertész

 

Vannak könyvek, amelyek többek egyszerű kötetnél: egy életmű lezárásai, egy alkotó utolsó üzenetei. Kemsei István utolsó verseskönyve, az Éjszakai kertész (Orpheusz Kiadó, 2025) pontosan ilyen: csendes, de erőteljes búcsú, amelyben a költő a létezés végességét és a korszak lezárását is szavakba önti.

A címadó kép – a kertész, aki éjszaka dolgozik, hajnalban leteszi szerszámait – egyszerre jelképezi az emberi munka állandóságát és a végső pihenést. A kert mint motívum a gondozást, az alkotást, a folytonosságot szimbolizálja, miközben a hajnal közeledte az elmúlás és az újrakezdés határát villantja fel.

Ez a kötet nemcsak lírai alkotások gyűjteménye, hanem egy életmű záróakkordja is: személyes és filozofikus rétegeivel egyszerre szól az egyéni sorsról és az egyetemes emberi tapasztalatról. Az olvasó így nemcsak verseket olvas, hanem részesévé válik egy búcsúnak, amelyben benne van a teljesség és a továbbélés reménye is.

Az Éjszakai kertész méltó lezárása Kemsei István költészetének: halk, elmélkedő, mégis rendkívül erős szimbolikus üzenettel. Egy kötet, amelynek minden sora súlyt és jelentőséget hordoz.

 

Kemsei István Éjszakai kertész című kötete különleges súlyt kap azzal, hogy a költő utolsó, életében megjelent verseskönyve lett. A cím és a leírás alapján egy búcsú gesztusát, egy korszak lezárását is hordozza, miközben megőrzi Kemsei költészetének sajátos hangját.

Erősségei:

• Idő és elmúlás motívuma: a „hajnalodik” és a „korszak vége” gondolat erőteljes szimbolikával nyitja a kötetet. A fény és sötétség, kezdet és vég közti átmenet költői eszközként az elmúlást, de egyben a megújulást is kifejezi.
• Személyesség: mint utolsó kötet, különös jelentőséget nyer minden sor, hiszen az életmű lezárásaként olvasható. A líra személyesebb, intimebb rétegei így még erőteljesebben hatnak.
• Kert mint metafora: a kertészkedés, a gyomlálás, a földhöz való kötődés képe nemcsak a mindennapi munkát, hanem az emberi lét végességét és az alkotói élet gondozását is jelképezi.
• Többrétegűség: Kemsei költészetére mindig jellemző volt a kritikus szemlélet és az esszéisztikus gondolatvilág; feltételezhető, hogy ez a kötet is túlmutat az egyszerű elmúlás-verseken, és szélesebb kulturális, filozófiai horizontot villant fel.

Ami miatt különleges:

Az Éjszakai kertész nem pusztán egy verseskötet, hanem egy életmű záróakkordja, amelyben a költő saját sorsát, korszakát és emberi létét írja bele a magyar irodalom közös szövetébe.

Összességében:

Ez a könyv nemcsak Kemsei István olvasóinak jelenthet különös értéket, hanem mindenki számára, aki érzékeny a költészet időről, elmúlásról, emberi lét és természet kapcsolatáról szóló szavai iránt. Az Éjszakai kertész olyan kötet, amely egyszerre személyes búcsú és egy korszak irodalmi lenyomata.

 

 

Köszönöm a lehetőséget az Orpheusz Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!