Lukács Boglárka: A sajtfa

 

Lukács Boglárka: A sajtfa – Egy különleges egérlány, aki megtanul hinni önmagában

 

A gyermekmesékben az a csodálatos, hogy a legegyszerűbbnek tűnő történetek is képesek nagyon fontos és mély gondolatokat közvetíteni. Egy kedves állatszereplő kalandjain keresztül beszélhetnek elfogadásról, bátorságról, barátságról, félelemről és arról is, milyen érzés különbözni a többiektől. Lukács Boglárka A sajtfa – Cilike, egy különleges egérlány története című mesekönyve is ilyen olvasmány. Első pillantásra egy bájos, fordulatos egérmese, valójában azonban sokkal többet rejt: arra tanítja a gyerekeket és a felnőtteket, hogy az értékeinket nem a külsőnk, hanem a döntéseink és a tetteink határozzák meg.

A történet főszereplője Cilike, aki már a születésétől kezdve különbözik a körülötte élő egerektől. Míg az egérfalu lakóinak többsége szürke bundát visel, Cilike hófehér szőrrel és különleges, málnaszínű szemekkel jött a világra. Egyediségét azonban a közösség nem mindig fogadta szeretettel. Kiskorában sokat csúfolták, és a bántó megjegyzések érthető módon nyomot hagytak benne.

Cilike története már ezzel a kiindulóponttal is sok gyermek számára ismerős lehet. Nem kell feltétlenül különleges külsővel rendelkezni ahhoz, hogy valaki úgy érezze, kilóg a többiek közül. Elég lehet egy szemüveg, egy másfajta frizura, egy különleges érdeklődési kör, egy halkabb természet vagy akár az is, ha valaki lassabban barátkozik. A könyv ezért különösen fontos témát érint: azt, hogy milyen fájdalmat okozhat a csúfolódás, és mennyire meghatározó lehet egy gyermek számára a közösség viselkedése.

A szerző ugyanakkor nem egyszerűen kiszolgáltatott áldozatként mutatja be Cilikét. A kisegér érzékeny és sebezhető, de közben kitartó, gondoskodó és belső erővel rendelkező szereplő. Bár fájnak neki a múlt bántásai, nem adja fel önmagát. A nagynénjétől örökölt tönkház kertjében egy különleges növényt nevelget, amelynek magjait szintén a rokonától kapta. A növény állítólag egy sajtfa, ám hosszú időn keresztül sehogy sem akar termést hozni.

A sajtfa a történet egyik legszebb és legérdekesebb motívuma. Egyszerre játékos mesei ötlet és mélyebb jelentéssel rendelkező szimbólum. Egy egér számára aligha létezhetne csodálatosabb növény egy olyan fánál, amely sajtot terem, mégis sokan kételkednek abban, hogy a növény valaha meghozza a gyümölcsét. Cilike azonban továbbra is türelmesen gondozza. Hisz benne akkor is, amikor a környezete értelmetlennek vagy nevetségesnek tartja a próbálkozását.

A sajtfa ezért nemcsak a nagynéni örökségét jelképezi, hanem Cilike reményeit és önmagába vetett hitét is. Ahogyan a fa nem mutatja meg azonnal, milyen értékeket rejt, úgy Cilike képességeit sem ismeri fel rögtön a közösség. Mindkettőnek időre, törődésre és megfelelő körülményekre van szüksége. A kisegér a fa gondozása közben tulajdonképpen saját magát is erősíti. Megtanul türelmesen várni, bízni abban, amit mások még nem látnak, és kitartani akkor is, amikor egyszerűbb lenne feladni.

Az egérfalu békés élete egy viharos éjszakán teljesen megváltozik. A nagy tölgyet villámcsapás éri, és ezzel mintha a közösség megszokott biztonsága is meginogna. A vihar azonban csak a nehézségek kezdetét jelenti. Új, városi lakó érkezik a környékre, akinek megjelenése felborzolja a kedélyeket, majd egy veszélyes fenevad is felbukkan.

A történet ettől kezdve egyre izgalmasabbá válik. A természeti csapás, az új jövevény és a fenyegető állat együttesen próbára teszi az egérfalu lakóit. A korábban magabiztos közösségben megjelenik a félelem, a bizonytalanság, a féltékenység és a bizalmatlanság. Kiderül, hogy a hangos szavak és a látványos fellépés önmagukban keveset érnek, amikor valódi veszéllyel kell szembenézni.

A városi egér érkezése különösen érdekes szálat visz a történetbe. Rajta keresztül a könyv azt is megmutatja, milyen könnyen elvakíthat bennünket a külsőség, a látszat és az újdonság varázsa. Az egérfalu lakói hajlamosak lehetnek többre értékelni valakit azért, mert magabiztosabbnak, műveltebbnek vagy különlegesebbnek mutatja magát. Közben pedig nem veszik észre annak az értékeit, aki csendesen, kitartóan és önzetlenül él közöttük.

Ez a gondolat felnőttként is elgondolkodtató. Gyakran előfordul, hogy valaki a határozott fellépésével könnyebben kivívja a környezete figyelmét, mint az, aki szerényen végzi a dolgát. A valódi jellem azonban általában a nehéz helyzetekben mutatkozik meg. Amikor veszély fenyegeti a közösséget, már nem az számít, ki beszél a leghangosabban, hanem az, ki képes felelősséget vállalni, jó döntéseket hozni és segíteni a többieknek.

Cilike számára a kialakult helyzet lehetőséget ad arra, hogy bebizonyítsa: sokkal több van benne annál, mint amit a külseje vagy a róla kialakított előítéletek alapján gondolnak. Olyan bátorságról tesz tanúbizonyságot, amelyre talán még ő maga sem számított. Hősiessége azonban nem abban áll, hogy nem fél. Sokkal inkább abban, hogy a félelme ellenére is képes cselekedni.

Különösen szép, hogy Cilike azokért az egerekért is kiáll, akik korábban bántották vagy kirekesztették. Nem a bosszúvágy irányítja, és nem használja fel a veszélyhelyzetet arra, hogy elégtételt vegyen. Segíteni akar, mert érzi, hogy a közösség tagjai csak együtt győzhetik le a fenyegetést. Ez az önzetlenség és megbocsátás a történet egyik legfontosabb tanítása.

A könyv érzékenyen mutatja meg azt is, hogyan működik egy közösség félelem idején. A bizonytalanság könnyen pánikot kelthet, az emberek – vagy jelen esetben az egerek – pedig ilyenkor hajlamosak egymást hibáztatni, bűnbakot keresni vagy olyan valakinek hinni, aki gyors és egyszerű megoldást ígér. A történet arra tanít, hogy a nehézségekkel nem egymás ellen fordulva, hanem összefogással, józan gondolkodással és kölcsönös bizalommal lehet megküzdeni.

A sajtfa titka természetesen szorosan összekapcsolódik Cilike fejlődésével és a közösség sorsával. A fa sokáig terméketlennek tűnik, mégsem haszontalan. Ahogyan Cilike különleges képességei is csak a megfelelő pillanatban mutatkoznak meg, úgy a fa valódi öröksége is akkor tárul fel, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Ez a párhuzam számomra a könyv egyik legszebb gondolata. Gyermekként és felnőttként egyaránt könnyű azt érezni, hogy a próbálkozásainknak nincs eredménye. Tanulunk, dolgozunk, gondoskodunk valamiről, mégsem látjuk azonnal a változást. A sajtfa arra emlékeztet, hogy nem minden fejlődés látványos. Vannak folyamatok, amelyek sokáig a felszín alatt zajlanak, és csak később hozzák meg a termésüket.

Lukács Boglárka meséjében a kalandok, a humor és az érzelmes pillanatok jól kiegészítik egymást. A komoly mondanivaló nem válik száraz tanítássá, mert a tanulságok természetesen épülnek be a cselekménybe. A gyermekek egy izgalmas egérmese szereplőit követhetik, miközben észrevétlenül gondolkodni kezdenek arról, hogyan bánunk azokkal, akik különböznek tőlünk.

A könyv különösen jó választás lehet olyan gyermekek számára, akik már találkoztak csúfolódással vagy nehezen találják a helyüket egy közösségben. Cilike története erőt adhat nekik, hiszen azt üzeni: attól, hogy valaki más, még nem kevesebb a többieknél. Sőt, sokszor éppen a különbözősége teszi képessé arra, hogy olyasmit adjon a közösségnek, amit senki más nem tudna.

Ugyanakkor a történet azoknak a gyerekeknek is hasznos lehet, akik talán észre sem veszik, milyen következménye lehet egy tréfának szánt megjegyzésnek vagy egy társuk kizárásának. Jó lehetőséget teremt arra, hogy a szülők és a pedagógusok beszélgessenek velük az empátiáról, a bántó szavakról és arról, hogyan tudunk befogadóbb közösséget kialakítani.

A sajtfa – Cilike, egy különleges egérlány története véleményem szerint egy kedves, tartalmas és értékes mesekönyv. Egyszerre kínál izgalmas kalandot, szerethető főszereplőt és olyan üzeneteket, amelyek a könyv becsukása után is velünk maradhatnak. Megmutatja, hogy a valódi bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, amikor merünk cselekedni annak ellenére is. Arra is emlékeztet, hogy a szeretet, a barátság és az összefogás képes legyőzni az előítéleteket és a rosszindulatot.

Cilike története végső soron arról szól, hogyan válhat a másság erővé. A hófehér bundájú, málnaszín szemű egérlány nem azért lesz értékes, mert a közösség végül elfogadja, hanem azért, mert mindig is értékes volt. Csak idő kellett ahhoz, hogy ezt ő maga és a körülötte élők is felismerjék.

A könyvet elsősorban a nyolc év feletti gyermekeknek, családi közös olvasáshoz, valamint alsó tagozatos közösségeknek ajánlanám. Jó választás lehet mindenkinek, aki szereti az állatmeséket, a kalandos történeteket és azokat a könyveket, amelyek szórakoztatás közben finoman arra is megtanítanak, hogyan válhatunk elfogadóbb, bátrabb és szeretetteljesebb emberekké.

 

Köszönöm a lehetőséget Lukács Boglárkának!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!