Miért szeretem a magyar szerzők könyveit?

Ha néhány évvel ezelőtt valaki megkérdezi tőlem, hogy magyar vagy külföldi szerzők könyveit szeretem-e jobban, valószínűleg nem tudtam volna egyértelmű választ adni, és tulajdonképpen ma sem szeretném ezt valamiféle versenyként felfogni. Rengeteg külföldi írót szeretek, számos olyan történetet olvastam már más országok szerzőitől, amely hosszú időre velem maradt, mégis egyre inkább azt érzem, hogy a magyar írók könyvei egészen különleges helyet foglalnak el az olvasmányaim között. Van bennük valami ismerős, valami nehezen megfogalmazható közelség, amelyet egy fordításban olvasott történet – legyen bármilyen nagyszerű – nem mindig tud ugyanúgy megadni.

Talán azért, mert amikor magyar szerző könyvét veszem a kezembe, nemcsak egy történettel találkozom, hanem sokszor egy kicsit a saját világommal is.

Ismerősek lehetnek a városok, az utcák, a történelmi események, a családi szokások, az emberi reakciók, a humor, a problémák és azok az apró hétköznapi részletek, amelyeket talán észre sem veszünk addig, amíg egy regény lapjain vissza nem köszönnek. Egy Budapesten, vidéki magyar kisvárosban vagy éppen valamelyik történelmi korszak Magyarországán játszódó történet egészen más módon tud közel kerülni hozzám, mert nem kell teljesen ismeretlen kulturális környezetbe helyeznem a szereplőket. Sokszor pontosan értem, miért reagálnak úgy, ahogyan, és egy-egy mondat mögött olyan jelentésrétegeket is érzek, amelyek a közös kulturális háttérből fakadnak.

 

Amikor a saját nyelvünkön születik meg egy történet

Számomra a magyar szerzők olvasásának egyik legnagyobb értéke természetesen maga a magyar nyelv.

Fordításban rengeteg csodálatos könyvhöz juthatunk hozzá, és egy jó műfordító munkáját semmiképpen sem szeretném kisebbíteni, ugyanakkor mégis van valami különleges abban, amikor egy szöveget pontosan azon a nyelven olvashatunk, amelyen a szerző megalkotta.

A magyar nyelv hihetetlenül gazdag, árnyalt és játékos, rengeteg lehetőséget kínál egy írónak arra, hogy ugyanazt az érzést egészen különböző módokon fejezze ki. A humor, a szóviccek, a hétköznapi fordulatok, a becézések, a tájnyelvi kifejezések vagy akár egy szereplő beszédmódja sokszor olyan pluszt ad egy történethez, amelyet igazán akkor érzékelhetünk, ha az eredeti nyelven olvassuk.

Egy magyar szerzőnek nem kell elmagyaráznia nekem minden kulturális utalást, mert sokszor már egy félmondatból pontosan értem, mire gondol. Ez az ismerősség pedig olyan érzést teremthet, mintha a történet egy kicsit közelebb történne hozzám.

 

A magyar történelem regényeken keresztül egészen más arcát mutatja

Különösen szeretem a magyar történelmi és családregényeket, mert ezekben nem pusztán évszámokat, háborúkat, forradalmakat vagy politikai változásokat látunk, hanem embereket, akiknek mindezek közepette kellett élniük.

Az iskolában megtanuljuk a történelem legfontosabb eseményeit, egy regény azonban megmutathatja, mit jelenthetett mindez egy család számára. Hogyan szerettek, házasodtak, neveltek gyermekeket, veszítettek el valakit, próbáltak talpon maradni, vagy éppen hogyan változtatta meg egyik napról a másikra egy történelmi esemény az addig megszokott életüket.

Éppen ezért szeretem például Fábián Janka regényeit is. Az Emma-trilógia számomra remek példája annak, hogyan lehet egy család történetén keresztül közel hozni egy korszakot úgy, hogy közben az emberi sorsok legalább olyan fontossá váljanak, mint maga a történelmi háttér. Az ilyen könyvek olvasásakor gyakran azon kapom magam, hogy utána szeretnék nézni egy-egy eseménynek vagy korszaknak, mert a szereplők történetén keresztül hirtelen sokkal érdekesebbé válik az is, amit korábban talán csak egy történelemkönyv lapjairól ismertem.

Hasonló okból lehet izgalmas számomra Schmöltz Margit történelmi regényeinek világa vagy Bauer Barbara családi és történelmi történeteinek hangulata is, hiszen ezekben a könyvekben a nagy történelmi változások mellett mindig ott vannak az egyéni sorsok, a családi titkok, a veszteségek és természetesen a szerelmek is.

Különösen érdekesek számomra a Monarchia időszakában, illetve a világháborúk környékén játszódó történetek, mert ezekben a korszakokban szinte egyik napról a másikra változhatott meg egy ember teljes élete. A történelem ilyenkor nem távoli háttér, hanem bekopog a szereplők otthonába, beleszól a szerelmükbe, a családjuk jövőjébe és sokszor még abba is, hogy hol nevezhetik majd otthonnak azt a helyet, ahol élnek.

 

A magyar romantikus irodalom sokkal változatosabb, mint elsőre gondolnánk

A magyar szerzők szeretetében természetesen a romantikus regényeknek is komoly szerepük van nálam, és szerintem hajlamosak vagyunk alábecsülni, mennyire sokszínű ma már a hazai romantikus irodalom.

Nem egyetlen típusú történetről beszélünk.

Egészen más élményt kínál egy történelmi romantikus regény, mint egy napjainkban játszódó, humoros szerelmi történet, ahogyan a komolyabb lelki kérdésekkel foglalkozó romantikus könyvek is teljesen más világot képviselnek, mint a könnyedebb kikapcsolódást kínáló történetek.

Borsa Brown regényeiben például sokszor az erős szenvedély, a kulturális különbségek és az intenzív emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe, míg Palotás Petra történetei a modern élethelyzetek, csalódások, újrakezdések és emberi kapcsolatok világába vezethetnek bennünket.

R. Kelényi Angelika könyveiben a romantika mellett a humor, a kaland és a különleges helyszínek is fontos szerepet kaphatnak, míg más szerzőknél sokkal hangsúlyosabbá válhat a családi háttér, a lelki fejlődés vagy éppen a történelmi közeg.

És éppen ezt szeretem.

Nem lehet azt mondani, hogy a „magyar romantikus regény” egyetlen jól meghatározható műfajt jelentene, mert a hazai szerzők között is óriási különbségek vannak stílusban, témaválasztásban és hangulatban. Olvasóként pedig éppen ebből a sokféleségből válogathatunk aszerint, hogy az adott pillanatban mire vágyunk.

 

Ismerős problémák, ismerős emberek

A kortárs magyar regényekben azt is nagyon szeretem, amikor felismerem bennük a saját hétköznapi valóságunkat.

Egy külföldi regényben természetesen ugyanúgy átélhető lehet egy családi konfliktus, egy válás, egy új szerelem vagy egy munkahelyi probléma, hiszen az alapvető emberi érzések nem ismernek országhatárokat. Mégis más érzés, amikor mindez egy olyan közegben történik, amelyet mi magunk is ismerünk.

Amikor a szereplő ugyanazokkal a hétköznapi nehézségekkel találkozik, amelyeket akár mi is megtapasztalhatunk, a történet sokszor közvetlenebbnek hat. Ismerősek a társadalmi elvárások, a családi viszonyok, a generációs különbségek és néha még azok az apró bosszúságok is, amelyek egy külföldi olvasónak talán magyarázatra szorulnának.

Szeretem azt az érzést, amikor olvasás közben arra gondolok: igen, pontosan tudom, miről beszél.

 

Egyre több magyar szerzőt fedezek fel

A könyves blog vezetése óta számomra különösen izgalmassá vált a magyar szerzők felfedezése.

Amikor az ember rendszeresen ír könyvekről, óhatatlanul sokkal szélesebbre nyílik előtte a könyves világ. Olyan szerzőkkel és kötetekkel is találkozik, amelyek mellett korábban talán elsétált volna egy könyvesboltban, vagy amelyekkel a nagy reklámkampányok hiányában egyáltalán nem találkozott volna.

Pedig egy könyv értékét természetesen nem az határozza meg, hogy mekkora kiadó áll mögötte, hány óriásplakáton szerepel a borítója, vagy hány ezer követővel rendelkezik a szerző.

Nagyon sok olyan magyar író alkot, akit még csak egy szűkebb olvasóközönség ismer, miközben a könyveik megérdemelnék, hogy sokkal több emberhez eljussanak. Számomra éppen ezért lett fontos a magyar szerzők felfedezése és bemutatása is, hiszen egy-egy blogbejegyzéssel talán én is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy valaki olyan könyvre találjon rá, amelyről addig még nem hallott.

Talán éppen ebből az érzésből született meg bennem a „Szerzők, akiket érdemes felfedezni” rovat gondolata is.

Szeretem megismerni azt, ki van egy történet mögött, milyen utat járt be, milyen könyveket írt, és mi az, ami megkülönbözteti más szerzőktől. Az olvasás számomra ettől egy kicsit személyesebbé válik.

 

Egy magyar könyv megvásárlása támogatás is

Van azonban egy másik szempont is, amely az utóbbi időben egyre fontosabbá vált számomra.

Amikor kortárs magyar szerző könyvét vásároljuk meg, nemcsak egy új történetet veszünk a kezünkbe, hanem valamilyen módon támogatjuk is azt, hogy magyar nyelven újabb könyvek szülessenek.

Különösen igaz ez a kisebb kiadóknál megjelenő vagy független szerzőkre, akik mögött sokszor nincs hatalmas marketinggépezet. Nekik egy olvasói értékelés, egy közösségi médiában megosztott fénykép, egy ajánlás vagy akár az is sokat jelenthet, ha egyszerűen továbbadjuk valakinek: „Olvastam ezt a könyvet, szerintem próbáld ki te is.”

Természetesen nem gondolom azt, hogy pusztán azért kellene szeretnünk vagy pozitívan értékelnünk egy könyvet, mert magyar szerző írta. Az őszinte olvasói vélemény szerintem mindig fontos, és magyar író könyve ugyanúgy lehet számomra nagy kedvenc vagy csalódás, mint bármely külföldi kötet.

A támogatás számomra nem kritikátlan rajongást jelent.

Sokkal inkább azt, hogy adok egy esélyt a magyar szerzőknek, beszélek azokról a könyvekről, amelyek tetszettek, és nem gondolom automatikusan azt, hogy egy külföldi bestseller szükségszerűen értékesebb vagy izgalmasabb annál a regénynél, amelyet egy kevésbé ismert magyar író alkotott.

 

Klasszikusok és kortársak ugyanazon a könyvespolcon

Amikor magyar irodalomról beszélünk, természetesen nemcsak a kortárs szerzőkre gondolhatunk.

Ott van Jókai Mór, akinek Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán című regényei a magyar romantikus próza meghatározó alkotásai, vagy Szabó Magda, akinek művei egészen más módon, de ugyanolyan elementáris erővel tudnak beszélni családról, emberi kapcsolatokról, múltról és identitásról.

Számomra nincs szükség arra, hogy a klasszikus és a kortárs magyar irodalmat egymással szembeállítsuk.

Az egyik megmutathatja, honnan jöttünk, a másik pedig azt, hogyan látjuk önmagunkat most. Együtt pedig egészen különleges képet rajzolhatnak arról, hogyan változott a magyar társadalom, a család, a női és férfiszerepek, a szerelemről alkotott képünk vagy éppen az, mit tekintünk boldog életnek.

 

Miért szeretem tehát a magyar szerzők könyveit?

Azért, mert közel vannak hozzám, miközben mégis képesek olyan világokba elvinni, amelyekben korábban soha nem jártam.

Azért, mert szeretem a saját anyanyelvemen megszülető mondatokat, az ismerős humort és azokat az apró kulturális utalásokat, amelyekhez nem kell magyarázat.

Azért, mert egy történelmi regény segítségével a saját múltunkat is közelebb érezhetem magamhoz, miközben egy kortárs történetben akár a mai Magyarország ismerős élethelyzeteivel találkozhatok.

Azért, mert elképesztően sokféle magyar szerző alkot, és mindig lehet találni valakit, akinek a könyve új meglepetést tartogat.

És azért is, mert szeretem azt az érzést, amikor felfedezek egy kevésbé ismert magyar írót, elolvasom a könyvét, majd arra gondolok: erről másoknak is tudniuk kellene.

Talán éppen ez az egyik legszebb dolog a könyves világban.

Egy könyv megírásával a történet még csak elkezdődik. Utána szükség van olvasókra, akik leveszik a polcról, hazaviszik, belemerülnek, beszélnek róla, ajánlják másoknak, vagy éppen továbbadják valakinek. Így találhat egymásra szerző és olvasó, sokszor úgy, hogy korábban egyikük sem tudott a másik létezéséről.

Én pedig szeretnék továbbra is minél több ilyen találkozást.

Olvasni ismert és kevésbé ismert magyar szerzőktől, felfedezni új történeteket, visszatérni régi kedvencekhez, és időről időre bemutatni nektek is azokat a könyveket, amelyek valamiért megérintettek.

Mert bár egy könyv története elrepíthet Barcelonába, Párizsba, Londonba, a Közel-Keletre, évszázadokkal a múltba vagy akár egy teljesen elképzelt világba, van valami különleges abban, amikor mindezt egy magyar szerző hangján, a saját anyanyelvemen olvashatom.

Talán ezért szeretem ennyire a magyar szerzők könyveit.

Mert miközben új világokat mutatnak, időnként valami nagyon ismerőset is visszaadnak nekem: egy darabot abból a nyelvből, kultúrából, történelemből és világból, amelyben én magam is otthon vagyok.