Magánkiadó Írók Könyvbörzéje – egy új kezdeményezés, amit érdemes megismerni

 

Közösség & kapcsolódás – amikor az írók és olvasók valóban találkoznak

Vannak események, amelyek nemcsak programok, hanem lehetőségek is. Lehetőségek arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz – írók és olvasók, történetek és befogadók. Egy ilyen kezdeményezés indul most útjára, amelynek különösen fontos üzenete van a mai könyves világban.

2026. május 9-10-én első alkalommal kerül megrendezésre a Magánkiadó Írók Könyvbörzéje, a Vízió Könyvkiadó Egyesület szervezésében. Ez az esemény egy hiánypótló kezdeményezés, amelynek célja, hogy hidat építsen a magánkiadásban megjelenő szerzők és az olvasók között.

A mai könyves világban egyre többen döntenek úgy, hogy saját kezükbe veszik könyvük sorsát, és magánkiadásban jelentetik meg műveiket. Ez a forma egyre elterjedtebb, mégis sok előítélet és félreértés övezi. Sok tehetséges szerző munkája rejtve marad, nem kap akkora figyelmet a könyvesboltok polcain, a könyvvásárokon vagy az irodalmi elismerések világában.

Pedig az igazság az, hogy évről évre egyre több értékes, minőségi könyv születik ebben a formában is. Olyan történetek, amelyek mögött valódi szenvedély, kitartás és személyes elköteleződés áll.

Ez a könyvbörze pontosan ezt szeretné megmutatni.

Ezen a két napon a magánkiadásban alkotó szerzők kerülnek a középpontba. Nem közvetítőkön keresztül, nem távolról – hanem közvetlenül, személyesen. A látogatók találkozhatnak az írókkal, beszélgethetnek velük, és közvetlenül tőlük vásárolhatják meg könyveiket. Ez egy egészen más élmény, mint egy hagyományos könyvvásárlás. Itt nemcsak egy könyvet viszünk haza, hanem egy történetet – azzal együtt, aki megírta.

A rendezvény helyszíne a Belvárosi Közösségi Tér, amely méltó teret ad ennek a közvetlen, emberközeli találkozásnak.

🗓 Időpontok:

• 2026. május 9. (szombat): 10:00–17:00
• 2026. május 10. (vasárnap): 10:00–15:00

🎟 Belépés: ingyenes

Ez az esemény nemcsak a könyvekről szól, hanem a kapcsolódásról is. Arról, hogy lássuk: minden könyv mögött egy ember áll. Egy történet. Egy út.

És talán egy kicsit arról is, hogy újraértékeljük, mit jelent ma írónak lenni.

Ha szereted a könyveket, ha kíváncsi vagy az új hangokra, ha érdekel, mi történik a „színfalak mögött”, akkor ez a rendezvény neked is szól.

Egy új kezdet. Egy új tér.
Ahol a történetek valóban életre kelnek. 💛

---

 

Katalina S. Miller: A remény útja

Katalina S. Miller: A remény útja

– amikor a remény nem kívül, hanem bennünk születik meg

Vannak könyvek, amelyek nemcsak történetet mesélnek, hanem kérdéseket tesznek fel. Olyan kérdéseket, amelyek talán ott vannak bennünk is – csak nem mindig merjük kimondani őket. Katalina S. Miller A remény útja című regénye számomra pontosan ilyen olvasmány volt: egy érzelmekkel teli, belső vívódásokkal átszőtt történet, amely a szeretet, a bűntudat és a megváltás határán egyensúlyoz.

A történet középpontjában Laura áll, egy fiatal doktornő, aki mindent megtesz azért, hogy megmentse beteg húgát. Ez az alaphelyzet már önmagában is erős érzelmi töltetet ad a könyvnek, hiszen a testvéri szeretet és az életért folytatott küzdelem olyan témák, amelyekhez könnyű kapcsolódni. Mégis, a regény nem áll meg itt.

Laura karaktere különösen érdekes, mert nem tökéletes. Sőt. Hibázik, döntéseket hoz, amelyekkel saját magát is szembe kell állítania. A sógorával való titkos kapcsolat és az ebből fakadó lelkiismeret-furdalás egy olyan belső konfliktust teremt, amely végig ott húzódik a történetben. Ez a kettősség – a segíteni akarás és a bűntudat – nagyon emberivé teszi őt.

A történet egyik fordulópontja Sára néni megjelenése. Ez a karakter számomra szimbolikus jelentéssel bír: mintha egyfajta „külső lelkiismeretként” lépne be Laura életébe. Nem erőszakosan, nem ítélkezve, hanem csendesen, mégis határozottan tereli a főhőst egy másfajta gondolkodás felé. Az ő jelenléte hozza be a történetbe azt a misztikus, spirituális réteget, amely megkülönbözteti ezt a könyvet egy egyszerű romantikus regénytől.

A romantikus szál – Fábián karakterével – szintén fontos szerepet kap, de nem válik túlzóvá. Inkább egyfajta kapaszkodóként jelenik meg Laura életében, egy lehetőségként arra, hogy újrakezdje, hogy másképp lássa önmagát és a világot.

Ami igazán megfogott ebben a könyvben, az a remény fogalmának újraértelmezése. Nem egy gyors, csodás megoldásként jelenik meg, hanem egy lassú, belső folyamatként. Olyan útként, amelyen végig kell menni – fájdalommal, kételyekkel, döntésekkel.

A regény stílusa könnyen olvasható, érzelmekben gazdag, és jól egyensúlyoz a realitás és a spiritualitás között. Nem minden kérdésre ad egyértelmű választ, de talán nem is ez a célja. Inkább arra ösztönöz, hogy mi magunk keressük meg ezeket.

A remény útja nemcsak egy történet a szerelemről vagy a gyógyításról. Sokkal inkább egy belső utazás. Egy történet arról, hogy hogyan találunk vissza önmagunkhoz – még akkor is, ha előtte elveszítettük az irányt.

Egy érzékeny, elgondolkodtató és érzelmileg erős könyv.
Olyan, ami után egy kicsit másképp nézünk magunkra. 💛

---

 

 

 

Köszönöm a lehetőséget Katalina S. Millernek!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!

 

Katalina S. Miller: A két világ – Aiden fénye

 

Katalina S. Miller: A két világ – Aiden fénye

– amikor két világ határán találjuk magunkat 

Vannak történetek, amelyek nemcsak egy új világot nyitnak meg előttünk, hanem azt is megmutatják, hogy a saját világunk mennyire törékeny. Katalina S. Miller A két világ – Aiden fénye című regénye számomra pontosan ilyen élmény volt: egy izgalmas fantasy történet, amely a mágia és a valóság határán egyensúlyoz, miközben nagyon is emberi kérdéseket tesz fel.

A könyv egyik legerősebb eleme a párhuzamos világok játéka. Az a gondolat, hogy létezik egy másik dimenzió, ahol a szabályok egészen mások, mindig különleges hangulatot ad egy történetnek. Itt azonban nem csupán díszletként jelenik meg ez a másik világ, hanem valódi tétje van: a szereplők döntései nemcsak a saját életükre, hanem egész világokra hatással vannak.

A történet középpontjában Aiden áll, aki egyszerre titokzatos és meghatározó figura. Az ő jelenléte mintha egy kapu lenne két világ között – és közben egy belső utazás kezdete is. Az ő karaktere jól mutatja, hogy a fény és a sötétség nem mindig választható szét élesen. Sokkal inkább együtt léteznek, és a döntéseink határozzák meg, melyik oldal kerül előtérbe.

A másik fontos szál Ajsa története, aki nem egy klasszikus „tökéletes hős”. A pánikbetegség megjelenése különösen érdekes és fontos réteget ad a könyvhöz. Ritkán találkozunk fantasy történetekben ennyire emberi, sebezhető karakterrel, és pont ez teszi hitelessé. Ajsa nemcsak külső veszélyekkel küzd, hanem belső démonokkal is – és talán ez a harc legalább annyira nehéz.

A regény világában a politika, a hatalom és a manipuláció is fontos szerepet kap. Eugene Milford – az egykori Lord Dark – karaktere jól mutatja, hogy a hatalom nem mindig a nyers erőben rejlik. Néha sokkal veszélyesebb az, amikor valaki befolyással, népszerűséggel és látszólagos stabilitással irányít.

A történet tempója lendületes, mégis hagy időt arra, hogy megismerjük a szereplők belső világát. A romantikus szál finoman épül be a cselekménybe, nem uralja azt, inkább kiegészíti. Érezhető benne az a feszültség, ami a két főszereplő között kialakul, de nem válik túlzóvá.

Ami igazán megfogott ebben a könyvben, az az egyensúly. A mágia és a valóság, az erő és a gyengeség, a külső harcok és a belső küzdelmek között. Nem egy egyszerű „jók és rosszak” történet, hanem sokkal árnyaltabb világot mutat meg.

Olvasás közben többször is az jutott eszembe, hogy ez a könyv nemcsak a fantasy rajongóknak szól. Hanem azoknak is, akik szeretik az érzelmekkel teli történeteket, a karakterfejlődést, és azt, amikor egy történet mögött valódi mondanivaló húzódik meg.

A két világ – Aiden fénye egy ígéretes kezdete egy sorozatnak. Egy olyan világot nyit meg, amelyben még rengeteg lehetőség rejlik – és amelybe az olvasó szívesen tér vissza.

Egy izgalmas, érzelmes és gondolatébresztő történet.
Olyan, ami nemcsak szórakoztat, hanem magával is visz egy kicsit. 💛

---

 

 

 

Köszönöm a lehetőséget Katalina S. Millernek!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!

 

Böjte Csaba: A szeretet bölcsője – A házasság mérföldkövei

 

Böjte Csaba: A szeretet bölcsője – A házasság mérföldkövei

– amikor a szeretet tanulhatóvá válik

 

Vannak könyvek, amelyek nem történetet mesélnek, hanem megállítanak egy pillanatra. Nem sodornak, hanem elcsendesítenek. Böjte Csaba A szeretet bölcsője – A házasság mérföldkövei című könyve számomra pontosan ilyen volt.

Ez nem az a könyv, amit „csak úgy” végigolvas az ember, majd félretesz. Sokkal inkább az, amit időről időre újra előveszünk. Amibe beleolvasunk egy nehezebb napon. Amikor egy vita után csendben ülünk, és próbáljuk megérteni, hol csúszott el valami. Vagy amikor egyszerűen csak emlékeztetni szeretnénk magunkat arra, hogy miért is választottuk egymást.

A könyv egyik legfontosabb üzenete számomra az volt, hogy a szeretet nem csupán érzés. Hanem döntés. Nap mint nap meghozott döntés. Ez elsőre talán egyszerűnek hangzik, mégis mennyire nehéz a hétköznapokban! Amikor fáradtak vagyunk, amikor kevés az időnk, amikor a gyerekek körül forog minden, és a párkapcsolat valahogy háttérbe szorul… ilyenkor különösen fontos ez a gondolat.

Olvasás közben többször is az jutott eszembe, hogy mennyire igaz: nem egymás mellett kell élnünk, hanem egymásért. Nem párhuzamosan, hanem kapcsolódva. És talán ez az, amit a mai rohanó világban a legkönnyebb elveszíteni. A figyelmet. A jelenlétet. A valódi beszélgetéseket.

A könyv nagyon szépen vezeti végig az olvasót a párkapcsolat különböző szakaszain. Nem idealizál, nem mondja azt, hogy minden könnyű lesz. Inkább arra tanít, hogy a nehézségek nem a kapcsolat végét jelentik – hanem lehetőséget a fejlődésre. Hogy a konfliktusok nem ellenségek, hanem tanítók. És hogy a krízisekben is ott lehet a közös erő, ha hajlandóak vagyunk egymás felé fordulni.

Különösen tetszett, hogy a könyv nyelve mennyire közérthető és emberi. Olyan érzés volt olvasni, mintha egy tapasztalt, bölcs ember ülne mellettem, aki nem ítélkezik, nem okoskodik, hanem csendesen irányt mutat. Nincsenek benne bonyolult elméletek, mégis nagyon mély gondolatokat ad át.

Bár a könyv erősen épít a keresztény értékrendre, számomra mégis túlmutatott ezen. Nem a vallási része volt a legerősebb, hanem az emberi. Az a fajta őszinte, tiszta szemlélet, ami minden kapcsolatban érvényes lehet – hitrendszertől függetlenül.

Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy ez nem egy „minden problémára megoldást adó” kézikönyv. Inkább egy lelki útmutató. Egy kapaszkodó. Egy emlékeztető arra, hogy a kapcsolatainkért dolgozni kell. És hogy ez a munka nem teher – hanem lehetőség.

Olvasás után bennem egy nagyon egyszerű, mégis erős gondolat maradt: figyelni kell egymásra. Tudatosan. Nap mint nap. Nem csak a nagy pillanatokban, hanem a hétköznapok apró rezdüléseiben is.

Úgy érzem, ez a könyv valóban minden otthonba való. Nem csak azoknak, akik házasság előtt állnak, hanem azoknak is, akik már benne élnek. Akár évek, akár évtizedek óta. Mert néha mindannyiunknak szüksége van arra, hogy valaki emlékeztessen: a szeretet nem magától működik. De ha teszünk érte, képes megtartani minket.

És talán ez a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek. 💛

 

Kovács Edward: A másik éj

Kovács Edward: A másik éj – a kimondhatatlan határán

 – amikor a csend is megszólal

Vannak könyvek, amelyek nem történetet mesélnek, hanem állapotba hoznak. Nem vezetnek, hanem megállítanak. Kovács Edward A másik éj című kötete számomra ilyen olvasmány volt: egy lassú, befelé vezető út, ahol nem a válaszok, hanem a kérdések válnak egyre tisztábbá.

Ez a könyv nem könnyű. Nem azért, mert nehéz lenne érteni, hanem mert figyelmet kér. Jelenlétet. Olyan fajta olvasást, ahol nem lehet sietni. Ahol minden mondatnál érdemes megállni, visszalapozni, újraolvasni. Mintha nem is olvasnánk, hanem valami csendes párbeszédben lennénk.

A kötet egyik legfontosabb témája a „végső sötétség” megközelítése. De ez a sötétség nem ijesztő értelemben jelenik meg. Sokkal inkább valami ismeretlen, megfoghatatlan térként, amely felé a versek közelítenek. Nem akarják teljesen feltárni, inkább körbejárják, megérintik, majd újra eltávolodnak tőle.

Olvasás közben többször volt olyan érzésem, mintha egyfajta beavatás részese lennék. Nem konkrét történeteken keresztül, hanem hangulatokon, képeken, ritmusokon át. A szövegek egyszerre emlékeztetnek imára, meditációra és elmélkedésre. Van bennük valami liturgikus, mégis nagyon személyes.

A nyelvezet különösen erős ebben a kötetben. Egyszerre fegyelmezett és költői, zeneisége pedig szinte észrevétlenül viszi előre az olvasót. A rímek és ritmusok nem tolakodóak, inkább alátámasztják azt a belső mozgást, amit a versek létrehoznak.

A képek sokszor szinte festményszerűek. Absztrakt gondolatokat tesznek érzékelhetővé, megfoghatóvá. És közben ott van az a folyamatos feszültség is: hogy amit megpróbálunk kimondani, az talán soha nem mondható ki teljesen.

És talán ez a könyv egyik legőszintébb felismerése. Hogy a nyelv egyszerre eszköz és korlát. Hogy közel vihet, de nem vihet el egészen. Mégis újra és újra próbálkozunk vele – mert nincs másunk.

A A másik éj nem a hétköznapi értelemben vett olvasmányélményt adja. Inkább egy belső utazás. Olyan, ami után nem feltétlenül tudjuk pontosan megfogalmazni, mit kaptunk – de érezzük, hogy valami megmozdult bennünk.

Ez a kötet azoknak szól, akik nem félnek a csendtől. Akik szeretnek elmélyülni, gondolkodni, és akik nem gyors válaszokat keresnek, hanem tapasztalatokat.

Egy különös, emelkedett és nagyon koncentrált könyv.
Olyan, ami nem engedi, hogy csak „átolvassuk”. 💛

---

 

 

Köszönöm a lehetőséget a Prae Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!