Ez a regény inspirált egy hímzést – és egy új gondolatot is

Vannak könyvek, amik nem csak gondolatokat hagynak bennem, hanem nyomot is – egészen szó szerint. A kezem alatt, a tű nyomán, a vásznon is megjelenik az, amit egy-egy regény elindított bennem.

Legutóbb egy történet szinte belém ültette az első öltést. Nem volt szándékos. Csak olvastam – altatás után, félhomályban, ahogy szoktam. Egy női főszereplőről szólt, aki csendben tette a dolgát, közben pedig önmagát is újra és újra összerakta. Nem volt látványos. Nem volt hősi. Csak mélyen ismerős.

Másnap, amikor elővettem az aktuális hímzésemet, egyszer csak másik színt választottam. Aztán egy új virágformát. Nem volt tervem – csak egy érzésem. És az érzésből minta lett.

Ez a regény – ez a karakter – eszembe juttatta, hogy minden nő története lehet minta. Nem mindig a világ számára, de legalábbis a saját életem vásznán. És ha néha meg is szakad a fonal, vagy félrecsúszik egy öltés, mégis van valami varázslat abban, amikor egy történet és egy mozdulat találkozik.

Mert talán nem is csak olvasunk vagy hímezünk. Talán épp újrarajzoljuk magunkat.

---

 Záró gondolat:

Ha neked is volt olyan könyv, ami nemcsak a gondolataidat, de a kezeidet is megmozdította – meséld el. Mit hímeztél? Mit értettél meg közben?