Atina – emlékek, amelyek a testben maradnak
– amikor a múlt nem enged el
Vannak thrillerek, amelyek
egyszerűen csak izgalmasak. És vannak olyanok, amelyek lassan bekúsznak az
ember gondolatai közé, miközben végig ott motoszkál bennünk a kérdés: mi van,
ha nem nem emlékezni a legijesztőbb dolog… hanem emlékezni?
Sarah Robbie Atina című
regénye számomra pontosan ilyen könyv volt.
A történet már az első oldalaktól
feszültséggel teli. Atina Black gyilkossági nyomozó egy autóbaleset után tér
magához a kómából, azonban az addigi életéből semmire sem emlékszik. Nem ismeri
fel a férjét, nem emlékszik a múltjára, és lassan már abban sem biztos, hogy
kiben bízhat.
Az alapszituáció önmagában is erős,
de a regény igazi ereje szerintem nem csak a nyomozásban vagy a fordulatokban
rejlik, hanem abban a nyugtalanító érzésben, amely végig ott lebeg a történet
felett.
Mert hiába felejt az agy… a test
emlékezik.
Ez a gondolat különösen erősen
végigkíséri az egész könyvet. Atina rémálmai, megmagyarázhatatlan érzései és
ösztönös reakciói mind azt sugallják, hogy a múlt nem tűnik el attól, hogy nem
emlékszünk rá.
Olvasás közben folyamatosan
bizonytalanságban voltam. Ki mond igazat? Mi történt valójában? És vajon Atina
saját emlékei mennyire megbízhatóak?
Nagyon tetszett, hogy a történet
nem akar mindent azonnal megmagyarázni. Lassan építkezik, apránként adagolja az
információkat, miközben egyre sötétebbé válik a hangulat. Az ember szinte
együtt nyomoz a főszereplővel.
Atina karaktere különösen érdekes
volt számomra. Nem a klasszikus „erős női főhős”, hanem egy sérült, bizonytalan
ember, aki próbál kapaszkodókat találni egy teljesen szétesett világban. Talán
pont ettől válik hitelessé.
A regényben a thriller elemek
mellett nagyon erősen jelen van a pszichológiai feszültség is. Nemcsak azt
akarjuk megtudni, mi történt, hanem azt is, hogy egy ember hogyan tud
szembenézni saját múltjával – különösen akkor, ha az talán sokkal sötétebb, mint
gondolta.
A misztikus elemek is jól működtek
a történetben. Nem uralják a regényt, inkább fokozzák azt a nyomasztó érzést,
hogy valami nincs rendben. Hogy a valóság nem teljesen az, aminek látszik.
A könyv egyik legnagyobb erőssége
számomra a hangulata volt. Sötét, feszült és kissé álomszerű. Olyan történet,
amely olvasás közben beszippantja az embert, és nehéz letenni.
Az Atina egy fordulatos,
pszichológiai mélységekkel átszőtt thriller, amely nemcsak a titkokról szól,
hanem az emlékezésről, a traumáról és arról is, hogy néha a saját múltunk lehet
a legveszélyesebb ellenfelünk.
Ha szereted azokat a történeteket,
ahol semmi sem teljesen biztos, és az igazság minden újabb oldallal még
nyugtalanítóbbá válik, akkor ezt a könyvet érdemes kézbe venni. 🖤
Köszönöm a lehetőséget Sarah Robbie-nak!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!
