Tasmina Perry: Eredendő bűn – Amikor a csillogás mögött sötét titkok rejtőznek

 

„A pénz, a hatalom és a hírnév bármit megvásárolhat, de vajon az igazságot is örökre el lehet hallgattatni?”

 

Vannak olyan írók, akiknek a könyveit szinte gondolkodás nélkül leveszem a polcról, mert pontosan tudom, hogy milyen olvasmányélményre számíthatok tőlük, és még akkor is képesek meglepni, amikor már több történetüket is ismerem. Számomra Tasmina Perry egyértelműen ezek közé a szerzők közé tartozik, hiszen nemcsak az egyik legkedvesebb írónőm, hanem valamennyi magyarul megjelent könyve megtalálható a gyűjteményemben, ami talán önmagában is sokat elárul arról, mennyire szeretem a regényeit.

Tasmina Perry történeteiben elsősorban az fogott meg, hogy egészen különleges érzékkel ötvözi a romantikát, a szerelmet, a családi drámákat és a krimikre jellemző izgalmakat, miközben olyan világokba kalauzolja az olvasót, amelyekbe a hétköznapok során aligha nyerhetnénk betekintést. Ebben a tekintetben számomra nagyon hasonlít Elizabeth Adlerhez, akinek a könyveit ugyancsak rendkívül szeretem, hiszen mindkét írónő képes arra, hogy egy romantikus történetet titkokkal, veszélyekkel és váratlan fordulatokkal tegyen igazán izgalmassá.

Az Eredendő bűn pontosan azt nyújtja, amiért Tasmina Perry regényei ennyire közel állnak hozzám, hiszen a luxus, a szerelem, a hatalom és a gazdagság csillogó világát egy olyan sötét családi történettel kapcsolja össze, amelyben szinte mindenkinek akad valami rejtegetnivalója. A regény ráadásul a maga 822 oldalával egyáltalán nem tartozik a rövid olvasmányok közé, mégis olyan fordulatos eseményekkel és egymásba fonódó emberi sorsokkal találkozhatunk benne, amelyek miatt könnyű megfeledkezni az idő múlásáról.

 

Botrány, hírnév, csillogás és vágy

Már a könyv borítóján szereplő négy szó is rendkívül találóan foglalja össze azt a világot, amelybe az írónő bevezeti az olvasót, hiszen a botrány, a hírnév, a csillogás és a vágy valóban meghatározó szerepet kap a történetben. Első pillantásra akár azt is gondolhatnánk, hogy egy újabb romantikus regényt tartunk a kezünkben, amelyben gyönyörű emberek, fényűző otthonok, méregdrága ruhák és mesés esküvők váltják egymást, a történet azonban hamar megmutatja, hogy a tökéletesnek látszó élet mögött sokszor egészen más valóság húzódik.

A cselekmény középpontjában a befolyásos Asgill család áll, amelynek tagjai a New York-i felső tízezer kiváltságos világában élnek, és látszólag mindennel rendelkeznek, amiről mások legfeljebb álmodozhatnak. A család gyönyörű örökösnője, Brooke Asgill éppen élete egyik legfontosabb eseményére készül, hiszen hamarosan feleségül megy David Billingtonhoz, a jóképű, befolyásos és rendkívül ambiciózus politikushoz, aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy egyszer az Amerikai Egyesült Államok elnöke legyen.

Kettejük házassága első pillantásra tökéletesnek tűnik, hiszen a szépség, a vagyon, a társadalmi kapcsolatok és a politikai ambíció olyan szövetséget alkotnak, amelyből mindkét fél sokat profitálhat. Csakhogy ebben a világban egy esküvő korántsem feltétlenül két egymást szerető ember magánügye, hanem olyan esemény is lehet, amelynek komoly társadalmi, üzleti és politikai jelentősége van.

A Billington–Asgill házasság ezért jóval többről szól, mint egy romantikus kapcsolat hivatalossá tételéről, hiszen a család számára a társadalmi pozíció megőrzésének és a további felemelkedésnek is fontos eszköze lehet. A tökéletesnek megálmodott jövőt azonban egyre inkább veszélyeztetik azok a titkok, amelyekről az Asgill család tagjai legszívesebben örökre megfeledkeznének.

 

Ahol a családi név mindennél fontosabb

A regény egyik legmeghatározóbb szereplője Meredith Asgill, a család keménykezű vezetője, aki szinte megszállottan ragaszkodik ahhoz, hogy az Asgill név továbbra is a gazdagságot, a tekintélyt és a kifogástalan társadalmi helyzetet jelképezze. Meredith számára a család hírneve olyan érték, amelynek megőrzése érdekében szinte bármilyen áldozat elfogadhatónak tűnik, és ha a körülmények úgy kívánják, még a saját gyermekei boldogságát is hajlandó háttérbe szorítani.

Az ő alakja különösen érdekes, mert jól megmutatja, hogyan változhat át a család iránt érzett felelősség könyörtelen irányítási vággyá, amikor valaki már nem tud különbséget tenni a szerettei védelme és a felettük gyakorolt hatalom között. Meredith szemében a családtagok döntései nem kizárólag az ő életüket befolyásolják, hanem az egész dinasztia jövőjét, ezért szinte természetesnek tartja, hogy beleszóljon a kapcsolataikba, a terveikbe és a választásaikba.

Olvasás közben többször is elgondolkodtam azon, vajon hol húzódik az a határ, amelyen túl a család összetartásának szándéka már inkább árt, mint használ. Hiszen természetes, hogy egy szülő szeretné megóvni gyermekét a rossz döntésektől, ugyanakkor egészen más helyzetet teremt, amikor a család jó hírneve fontosabbá válik az egyén érzéseinél, vágyainál és szabadságánál.

Meredith alakja számomra éppen ezért nem egyszerűen egy rideg, hataloméhes asszony figurája, hanem annak a gondolkodásmódnak a megtestesítője is, amely szerint a társadalmi elismerés és a látszat fenntartása minden másnál előbbre való.

A történet egyik legfontosabb kérdése pedig éppen az, hogy vajon meddig lehet fenntartani egy tökéletesnek látszó világot, ha annak alapjai valójában hazugságokra és elhallgatott bűnökre épülnek.

 

Tess Garrett, aki a csillogó felszín mögé lát

A regény számomra egyik legérdekesebb szereplője Tess Garrett, aki kríziskommunikációval és a kényes ügyek kezelésével foglalkozik, így pontosan tudja, hogyan lehet egy kellemetlen történetet eltüntetni a nyilvánosság elől, vagy legalábbis olyan formában bemutatni, hogy az a lehető legkevesebb kárt okozza.

Amikor Meredith Asgill megbízza azzal, hogy segítsen megakadályozni a család titkainak napvilágra kerülését, Tess egy olyan világba csöppen, ahol a pénz, a befolyás és a megfelelő kapcsolatok látszólag minden problémára megoldást kínálnak. Feladata kezdetben elsősorban szakmai kihívásnak tűnik, hiszen az esküvőig gondoskodnia kell arról, hogy semmilyen botrány ne veszélyeztesse a család és a leendő politikus jó hírnevét.

Csakhogy minél mélyebbre ás az Asgill család múltjában, annál nyilvánvalóbbá válik számára, hogy itt nem egyszerű kellemetlen pletykákról vagy félresikerült társasági eseményekről van szó. A háttérben olyan súlyos titkok, tragédiák és bűnök húzódnak, amelyeknek a következményeit már nem lehet pusztán néhány ügyesen megfogalmazott nyilatkozattal vagy jól időzített sajtómegjelenéssel eltüntetni.

Tess szerepe azért is különösen izgalmas, mert rajta keresztül betekintést nyerhetünk abba, hogyan működik a hírnév védelme egy olyan közegben, ahol a nyilvánosság előtt megjelenő kép gyakran fontosabb, mint maga az igazság. Miközben szakmai szempontból az lenne az érdeke, hogy sikeresen teljesítse a megbízását, egyre nehezebbé válik számára figyelmen kívül hagyni mindazt, amit a családról megtud.

Vajon meddig tart egy megbízott szakember felelőssége, és mikor érkezik el az a pillanat, amikor már nem egyszerűen a munkáját végzi, hanem maga is részese lesz az igazság eltitkolásának?

Ez a kérdés szerintem különösen érdekessé teszi Tess történetszálát, mert az olvasó sem feltétlenül tudja minden helyzetben egyértelműen eldönteni, mit tenne a helyében.

 

A gazdagság nem jelent egyet a boldogsággal

Mindig is érdekesnek találtam azokat a regényeket, amelyek a leggazdagabb és legbefolyásosabb emberek életébe engednek bepillantást, mert kívülről nézve ez a világ sokszor szinte tökéletesnek tűnik. Hatalmas villák, luxusautók, egzotikus nyaralások, különleges ékszerek, gyönyörű ruhák és fényűző rendezvények tartoznak a szereplők mindennapjaihoz, miközben olyan lehetőségekkel rendelkeznek, amelyek az átlagember számára szinte elképzelhetetlenek.

Tasmina Perry azonban nagyon jól érzékelteti, hogy a mérhetetlen gazdagság önmagában még senkit sem tesz boldoggá, és a legfényűzőbb otthon falai között is élhetnek olyan emberek, akik magányosak, boldogtalanok vagy éppen rettegnek attól, hogy elveszítenek mindent, amit felépítettek.

Az Asgill család tagjai között ugyanúgy jelen van a féltékenység, az önzés, az árulás, a szeretethiány és a bizalmatlanság, mint bármely más családban, azzal a különbséggel, hogy náluk mindezt hatalmas vagyon és társadalmi befolyás veszi körül. A pénz lehetőséget ad arra, hogy bizonyos problémákat elrejtsenek vagy ideiglenesen megoldjanak, de a valódi érzelmeket, az őszinteséget és a bizalmat még a legnagyobb vagyon sem képes megvásárolni.

Számomra a regény egyik legérdekesebb gondolata éppen ez az ellentmondás, hiszen miközben a szereplők szinte bármit megengedhetnek maguknak, sokszor éppen azokból a dolgokból szenvednek hiányt, amelyek egy boldog élethez igazán fontosak lennének.

A családon belüli kapcsolatok is gyakran inkább emlékeztetnek üzleti megállapodásokra vagy hatalmi játszmákra, mint őszinte emberi kötelékekre, és a szereplők sokszor még egymás előtt sem merik felvállalni valódi érzéseiket.

 

A szerelem és a hatalom különös kapcsolata

Tasmina Perry könyveiben mindig szeretem, hogy a romantika nem egyszerűen a történet mellé illesztett díszítőelem, hanem szorosan összekapcsolódik a szereplők döntéseivel, titkaival és konfliktusaival.

Az Eredendő bűn esetében különösen érdekes, hogy a szerelem és a házasság mennyire összefonódik a társadalmi elvárásokkal, az üzleti érdekekkel és a politikai ambíciókkal. Brooke és David kapcsolatát kívülről szemlélve könnyen azt hihetnénk, hogy két sikeres, gyönyörű és befolyásos ember tökéletes egymásra találásának lehetünk tanúi, a háttérben azonban sokkal összetettebb motivációk húzódnak.

Brooke számára a házasság nemcsak egy új életszakasz kezdetét jelentheti, hanem a családi elvárásoknak való megfelelést is, miközben David politikai tervei szempontjából ugyancsak rendkívül előnyös lehet egy ilyen befolyásos családdal kialakított kapcsolat.

Ez pedig óhatatlanul felveti a kérdést, hogy vajon mennyire lehet őszinte egy kapcsolat, ha annak létrejöttében ennyire fontos szerepet játszanak a külső érdekek.

Természetesen a romantikus történeteket kedvelő olvasóként én is szeretem, amikor két ember egymásra talál, és a szerelem végül képes legyőzni az akadályokat, Tasmina Perry regényeiben azonban éppen azt találom izgalmasnak, hogy a kapcsolatok nem mindig ilyen egyszerűek. A szereplők gyakran hibáznak, rossz döntéseket hoznak, titkolóznak, vagy olyan emberekhez ragaszkodnak, akik mellett valójában nem lehetnek boldogok.

Ettől pedig a romantikus szálak sokkal inkább részévé válnak a történet egészének, és nem csupán a feszültség oldását szolgálják.

 

A múlt bűnei és a következő generációk

A regény címe szerintem különösen találó, hiszen az Eredendő bűn nemcsak a szereplők által elkövetett hibákra és bűnökre utalhat, hanem arra is, hogy a múltban történt események milyen hosszú időn keresztül képesek befolyásolni egy család életét.

Az Asgill család történetében a titkok nem tűnnek el attól, hogy senki sem beszél róluk, és a korábbi generációk döntéseinek következményei akkor is tovább élhetnek, ha a család minden erejével igyekszik eltüntetni a nyomokat.

Különösen érdekesnek találom azt a kérdést, hogy vajon mennyire határozhatja meg valakinek az életét az a család, amelybe beleszületett, és lehetséges-e valóban elszakadni a szülők által kialakított szabályoktól, elvárásoktól és titkoktól.

Egy gyermek természetesen nem felelős a szülei által elkövetett bűnökért, ugyanakkor a következményekkel mégis kénytelen lehet szembenézni, különösen akkor, ha egy olyan családban nő fel, ahol a látszat fenntartása érdekében mindenki megtanul hallgatni.

Meredith döntései ezért nem kizárólag a saját életét befolyásolják, hanem a gyermekei jövőjére is komoly hatással vannak, hiszen a családtagok számára sokszor szinte lehetetlenné válik, hogy önállóan, a saját érzéseik és vágyaik alapján alakítsák az életüket.

A történet számomra ebben a tekintetben arról is szól, hogy a titkok elhallgatása nem feltétlenül jelenti a család védelmét, mert bizonyos esetekben éppen az őszinteség hiánya rombolja le leginkább az emberi kapcsolatokat.

 

A média világa, ahol a látszat néha fontosabb az igazságnál

Az Eredendő bűn egyik legérdekesebb vonása, hogy a családi konfliktusok mellett a média és a hírnév működésébe is betekintést enged, hiszen az Asgill család és David Billington számára rendkívül fontos, milyen kép jelenik meg róluk a nyilvánosság előtt.

Egy politikai karrier építése során különösen nagy jelentősége lehet a kifogástalan családi háttérnek, a megfelelő kapcsolatoknak és annak, hogy a választók milyen embernek látják a jelöltet. Egy kellemetlen botrány, egy korábban eltitkolt kapcsolat vagy egy nyilvánosságra kerülő bűncselekmény akár hosszú évek munkáját is tönkreteheti, ezért a szereplők minden lehetséges eszközzel igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani a róluk kialakuló képet.

Tess Garrett munkáján keresztül pedig azt is láthatjuk, hogy a nyilvánosság elé kerülő történetek nem mindig a teljes valóságot mutatják, hanem gyakran gondosan megválogatott információkból épülnek fel.

Olvasás közben óhatatlanul eszembe jutott, hogy ez a kérdés ma talán még aktuálisabb, mint a regény megjelenésekor volt, hiszen a közösségi média világában szinte bárki kialakíthat magáról egy olyan képet, amely csak részben tükrözi a valódi életét.

A tökéletes családi fényképek, a gondosan megkomponált nyaralások és a látványos sikerek mögött sokszor olyan problémák húzódhatnak, amelyekről a külvilág semmit sem tud, és bár természetesen nem minden csillogó élet mögött rejtőzik tragédia, mégis érdemes időnként emlékeztetnünk magunkat arra, hogy amit mások életéből látunk, az nem feltétlenül azonos a teljes valósággal.

 

Luxusutazás a világ legszebb helyszíneire

Tasmina Perry regényeiben különösen szeretem a helyszínek változatosságát, hiszen történetei gyakran olyan városokba és országokba kalauzolnak, amelyek önmagukban is izgalmasak, és amelyek hangulata szorosan hozzátartozik az olvasmányélményhez.

Az Eredendő bűn lapjain New York fényűző társasági világa mellett Párizs elegáns divatszalonjai, Hawaii egzotikus környezete és Florida különleges vidékei is szerepet kapnak, így az olvasó szinte folyamatosan egyik látványos helyszínről a másikra kerül.

A gyönyörű ruhák, az elegáns rendezvények, a fényűző ingatlanok és a különleges utazások részletes bemutatása tökéletesen illeszkedik ahhoz a világhoz, amelyet az írónő meg szeretne mutatni, ugyanakkor a csillogás mögött mindvégig ott húzódik a fenyegetettség és a bizonytalanság érzése.

Számomra éppen ez a kettősség teszi különlegessé Tasmina Perry stílusát, hiszen az egyik pillanatban még egy elegáns fogadás vagy luxusnyaralás részleteiben merülhetünk el, a következőben azonban már olyan titkokkal és bűnökkel szembesülünk, amelyek teljesen más megvilágításba helyezik a szereplők életét.

Az írónő ráadásul nagyon jól használja ezeket a helyszíneket arra is, hogy érzékeltesse a szereplők társadalmi helyzetét és életmódját, hiszen ebben a közegben az utazás, a divat és a luxus nem egyszerűen a gazdagság következménye, hanem a társadalmi hovatartozás egyik kifejezési formája is.

 

Több mint nyolcszáz oldalnyi titok és fordulat

Amikor egy több mint nyolcszáz oldalas regényt veszünk a kezünkbe, joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon képes lesz-e a történet ilyen hosszú időn keresztül fenntartani az érdeklődésünket, különösen akkor, ha a cselekmény több szereplő és egymással összefonódó történetszál köré épül.

Az Eredendő bűn esetében azonban éppen a történet összetettsége az egyik legnagyobb vonzerő, hiszen az írónő fokozatosan adagolja az információkat, és újabb titkok feltárásával folyamatosan változtatja azt a képet, amelyet a szereplőkről kialakítunk.

Különösen szeretem azokat a regényeket, amelyekben az olvasó eleinte úgy érzi, hogy pontosan érti a szereplők motivációit, később azonban egy váratlan fordulat miatt kénytelen teljesen újragondolni mindazt, amit addig biztosnak hitt.

Tasmina Perry pedig éppen ebben nagyon jó.

A romantikus szálak, a családi konfliktusok, a politikai játszmák és a bűnügyi rejtélyek folyamatosan egymásba fonódnak, miközben az olvasó egyre kíváncsibbá válik arra, hogy végül milyen igazság rejtőzik a gondosan felépített látszat mögött.

A regény hangulata helyenként valóban emlékeztethet egy nagyszabású családi szappanoperára, hiszen a szereplők életét átszövi a féltékenység, az önzés, az árulás, a szenvedély, a karrier és a hatalomvágy, ugyanakkor a krimiszerű rejtélyek sokkal feszültebbé teszik a történetet annál, mint amit egy egyszerű társasági drámától várnánk.

Én kifejezetten szeretem ezt a fajta történetvezetést, mert egyetlen könyvön belül több különböző műfaj élményét is megkapom, és a romantikus részek mellett mindig akad valamilyen titok, amelynek a megfejtése miatt tovább szeretnék olvasni.

 

Miért szeretem ennyire Tasmina Perry könyveit?

Ha meg kellene fogalmaznom, miért tartozik Tasmina Perry a kedvenc írónőim közé, akkor elsősorban azt emelném ki, hogy rendkívül jól ismeri a szórakoztató irodalom azon eszközeit, amelyekkel egy történetet igazán magával ragadóvá lehet tenni.

Szeretem, hogy a könyveiben a romantika nem szorítja háttérbe az izgalmakat, a krimiszerű fordulatok pedig nem veszik el a helyet az emberi kapcsolatok és érzelmek bemutatásától. Mindig akadnak olyan szereplők, akikért izgulhatunk, olyan titkok, amelyekre szeretnénk választ kapni, és olyan élethelyzetek, amelyek még a könyv befejezése után is elgondolkodtathatnak bennünket.

Elizabeth Adler regényeiben ugyanezt a műfaji sokszínűséget szeretem, és talán éppen ezért érzem annyira közel magamhoz mindkét írónő történeteit, hiszen számomra a romantikus irodalom akkor a legizgalmasabb, amikor a szerelem mellett valódi tétje van az eseményeknek.

Az Eredendő bűn ráadásul olyan témákat is érint, amelyek túlmutatnak a gazdagok és híresek világán, hiszen a családi lojalitás, a szülői elvárások, az önálló döntésekhez való jog, a bizalom és az őszinteség kérdései valamennyiünk számára ismerősek lehetnek, még akkor is, ha a mindennapjaink egészen más környezetben zajlanak.

Természetesen nem gondolom azt, hogy ez a regény mindenkinek egyformán tetszeni fog, hiszen aki a visszafogott, kevés szereplővel dolgozó történeteket kedveli, annak talán túlságosan sok lehet a luxus, az intrika és a fordulat. Aki azonban szereti a nagyszabású családi drámákat, a politikai játszmákat, a romantikával átszőtt bűnügyi rejtélyeket és a látványos helyszíneket, annak szerintem érdemes megismerkednie Tasmina Perry világával.

 

Amikor minden titokra fény derül

Az Eredendő bűn számomra elsősorban egy rendkívül izgalmas és szórakoztató regény, amely a csillogó felszín mögött fokozatosan tárja fel egy befolyásos család legsötétebb titkait, miközben arra is emlékeztet, hogy a pénz, a hatalom és a társadalmi elismerés önmagában nem jelent boldogságot.

A történet szereplői szinte mindent megtesznek azért, hogy megőrizzék kiváltságos helyzetüket, azonban minél több titkot próbálnak elhallgatni, annál bonyolultabbá válik az életük, és annál nagyobb veszélyt jelent számukra a múlt feltárulása.

Számomra a regény egyik legfontosabb gondolata éppen az, hogy a hazugságokra épített tökéletesség valójában rendkívül törékeny, hiszen elegendő egyetlen váratlan esemény vagy egy rosszkor napvilágra kerülő információ ahhoz, hogy az addig gondosan fenntartott látszat összeomoljon.

A könyv végére a történet központi rejtélyei is megoldódnak, és az olvasó egyre teljesebb képet kap arról, milyen események vezettek az Asgill család életét meghatározó konfliktusokhoz. A fordulatok részleteit azonban nem szeretném elárulni, mert szerintem éppen a fokozatos felismerések és a titkok feltárulása jelentik a regény egyik legnagyobb élményét.

Tasmina Perry ezúttal is bebizonyította számomra, miért szeretem annyira a történeteit, hiszen az Eredendő bűn egyszerre kínál romantikát, izgalmat, fényűzést, családi drámát és olyan emberi konfliktusokat, amelyek mögött jóval több húzódik, mint amit a csillogó külső első pillantásra sejtet.

A 822 oldalas regény terjedelme ellenére számomra könnyed, fordulatos és élvezetes kikapcsolódást nyújtott, miközben újra és újra emlékeztetett arra, hogy a gazdagság nem véd meg a csalódásoktól, a szerelem nem mindig független az érdekektől, és a családi összetartozás sem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki őszinte a másikkal.

 

Az Eredendő bűn legfontosabb tanulsága számomra az, hogy a legfényűzőbb élet mögött is rejtőzhetnek olyan titkok, amelyeknek a súlyát semmilyen vagyon nem képes ellensúlyozni, és hiába próbáljuk a múltat eltemetni, az igazság előbb-utóbb utat találhat magának.

 

Ha pedig valaki hozzám hasonlóan szereti Elizabeth Adler regényeit, a romantikával átszőtt krimiket, a fordulatos családi történeteket és a gazdagok világának kulisszatitkait, annak jó szívvel ajánlom Tasmina Perry könyveit, köztük ezt a nagyszabású, izgalmas történetet is.

Mert néha éppen azoknak az embereknek van a legtöbb rejtegetnivalójuk, akiknek az életét kívülről a legtökéletesebbnek látjuk.

---

A könyv adatai

Szerző: Tasmina Perry
Cím: Eredendő bűn (Original Sin)
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó Kft.
Megjelenés éve: 2009
Oldalszám: 822 oldal
Kötés: Puhatáblás, ragasztókötött
Fordítók: Sillár Emőke és Szabó Veronika
ISBN: 9789632543109

Műfaj: Romantikus regény, családi dráma, bűnügyi rejtély

Kinek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik szeretik a luxuskörnyezetben játszódó, sokszereplős családi történeteket, a szenvedélyes kapcsolatokat, a politikai intrikákat és a fokozatosan kibontakozó bűnügyi rejtélyeket.