Olvasóvá nevelés – amikor a könyv nem feladat, hanem az életünk természetes része

Sokszor halljuk, hogy a gyerekek ma már nem szeretnek olvasni, mert sokkal érdekesebb számukra a telefon, a tablet, a videojáték vagy a néhány másodperces videók folyamatosan változó világa, miközben talán ritkábban beszélünk arról, hogy az olvasás szeretete nem egyik napról a másikra születik meg. Az olvasóvá nevelés ugyanis nem akkor kezdődik, amikor egy kisgyermek az iskolában megtanulja az első betűket összeolvasni, hanem sokkal korábban, akár már csecsemőkorban, amikor először hall mondókákat, verseket, énekeket és meséket a szüleitől. Hosszú folyamat ez, amelyben a családi élmények, az óvoda és az iskola, a pedagógusok, a kortársak, valamint később a gyermek saját érdeklődése egyaránt meghatározó szerepet kaphat.

Talán éppen ezért érdemes az olvasóvá nevelésre nem teljesítendő pedagógiai feladatként, hanem egy közösen bejárt útként gondolni, amelynek során először még mi lapozzuk a könyvet, mi mondjuk a mondókát és mi olvassuk fel a történetet, később azonban a gyermek már maga választja ki, milyen világba szeretne belépni. Ennek az útnak természetesen lehetnek megtorpanásai is, hiszen előfordulhat, hogy egy kisiskolásnak nehézséget okoz az olvasástechnika elsajátítása, egy nagyobb gyermek egy időre elveszíti az érdeklődését a könyvek iránt, egy kamasz pedig szívesebben választ másfajta kikapcsolódást. Ettől még nem feltétlenül veszett el az, amit korábban felépítettünk, mert a könyvekhez kapcsolódó pozitív emlékek később is visszavezethetik őt az olvasáshoz.

 

Minden a mondókákkal és az első mesékkel kezdődik

Az olvasóvá nevelés egyik legkorábbi állomását az ölbeli játékok, mondókák, gyermekdalok és rövid versek jelentik, amelyek jóval többet adnak annál, mint amit első pillantásra gondolnánk. A ritmus, az ismétlődés és a rímek segítik a beszédhangok felismerését, gazdagítják a gyermek szókincsét, miközben az együtt töltött idő érzelmi biztonságot is teremt. A kisgyermek számára ilyenkor természetesen még nem maga az „olvasás” a lényeg, hanem az élmény, amely a szülő hangjához, közelségéhez és figyelméhez kapcsolódik.

Hasonló szerepe lehet az esti mesének is, amely sok családban a nap egyik legmeghittebb közös pillanatává válhat. Amikor egy gyermek este odabújik valamelyik szülőjéhez, kiválaszt egy könyvet, majd együtt elmerülnek egy történetben, akkor nem csupán új szavakat tanul vagy történetekkel ismerkedik, hanem fokozatosan kialakul benne az az érzés, hogy a könyvhöz valami kellemes és biztonságos dolog kapcsolódik. Ezekből az ismétlődő élményekből épülhet fel az a pozitív érzelmi kapcsolat, amely később sokkal fontosabb lehet az olvasási kedv szempontjából, mint bármilyen kötelezően elolvasandó könyvlista.

A szülői példamutatás szerepét sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a gyermekek nagyon sok mindent utánzás útján sajátítanak el. Ha azt látják, hogy a könyv természetes része az otthonnak, a szülők időnként leülnek olvasni, beszélnek az olvasmányaikról, könyvtárba vagy könyvesboltba járnak, akkor az olvasás számukra sem feltétlenül valamiféle kizárólag iskolai tevékenységet jelent majd. Ehhez természetesen nincs szükség hatalmas házi könyvtárra vagy folyamatos könyvvásárlásra, hiszen néhány szeretett könyv, a könyvtár rendszeres használata és a közös olvasás ugyanúgy kialakíthatja azt a környezetet, amelyben a könyvnek helye és értéke van.

 

A képek nézegetésétől az első önálló könyvig

Ahogyan a gyermek fejlődik, úgy változnak azok a könyvek is, amelyek igazán közel kerülhetnek hozzá. A legkisebbek számára a strapabíró lapozók, a rövid szövegekkel kísért képeskönyvek és a böngészők jelenthetik az első találkozást a könyvek világával, és egyáltalán nem probléma, ha ilyenkor még sokkal érdekesebb számukra egy képen megkeresni a kutyát, az autót vagy a katicabogarat, mint végighallgatni egy történetet. A képek közös nézegetése, a tárgyak megnevezése és az ezekhez kapcsolódó beszélgetések ugyanis szintén az olvasóvá válás alapjait építik.

Később megjelenhetnek a hosszabb, gazdagon illusztrált mesék, majd azok a történetek, amelyekben már egyre nagyobb szerepet kap a szöveg, miközben a képek lassan háttérbe szorulnak. Ebben az időszakban különösen értékes lehet az interaktív meseolvasás, amikor nem egyszerűen felolvassuk a történetet, hanem időnként beszélgetünk is róla. Megkérdezhetjük például, vajon mit gondol a gyermek egy szereplő döntéséről, szerinte mi fog történni a következő oldalon, ő hogyan oldaná meg az adott problémát, vagy melyik szereplővel tud leginkább azonosulni. Nem szükséges azonban minden történetet kérdések sorozatává alakítani, mert a mese varázsának éppen az is része, hogy időnként egyszerűen csak meghallgatjuk és hagyjuk, hogy hasson ránk.

Az iskolakezdéssel aztán egészen új szakasz kezdődik, mert a gyermeknek meg kell tanulnia azt a technikát, amely később lehetővé teszi az önálló olvasást. Ez az időszak különösen érzékeny lehet, hiszen a felnőttek számára természetesnek tűnő olvasás a kezdő olvasónak még komoly szellemi erőfeszítést jelenthet. Amíg minden figyelmét leköti a betűk felismerése, a szótagok összeolvasása és a mondatok követése, addig nehéz ugyanazt az élményt átélnie, amelyet korábban egy felolvasott mesénél megtapasztalt.

Éppen ezért szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy az önálló olvasás megtanulása ne jelentse automatikusan a közös felolvasás végét. Attól, hogy egy gyermek már képes elolvasni néhány mondatot vagy akár egy rövidebb történetet, továbbra is szüksége lehet arra, hogy olyan könyveket hallgasson, amelyek nyelvezete és története jóval összetettebb annál, mint amit egyedül még könnyedén el tud olvasni. Így az olvasástechnika gyakorlása mellett megmaradhat a történetekhez kapcsolódó öröm is, és kisebb az esélye annak, hogy a könyv kizárólag a gyakorlással, hibajavítással és teljesítménnyel kapcsolódjon össze.

 

 

Nem mindegy, milyen könyvet adunk a gyermek kezébe

Az olvasás megszerettetésének egyik kulcsa az életkornak és az érdeklődésnek megfelelő könyv kiválasztása, miközben könnyű abba a hibába esni, hogy felnőttként elsősorban azt szeretnénk meghatározni, mit „kellene” olvasnia egy gyermeknek. Pedig ahogyan a felnőttek ízlése különbözik, úgy a gyerekeké sem egyforma, ezért van, aki az állatokról szóló történetekért rajong, más a fociról, járművekről vagy dinoszauruszokról szóló könyveket választja, megint más a humort, a fantasyt, az ismeretterjesztő köteteket vagy éppen a képregényeket szereti.

Az első önálló olvasmányoknál különösen fontos lehet, hogy a sikerélmény kerüljön előtérbe. Egy rövidebb, nagyobb betűkkel nyomtatott, sok képet tartalmazó könyv sokszor jobb választás lehet, mint egy olyan klasszikus történet, amelynek terjedelme és nyelvezete még túl nagy kihívást jelent. Az olvasás szeretetéhez ugyanis nem feltétlenül azon keresztül vezet az út, hogy minél hamarabb minél nehezebb könyveket adjunk a gyermek kezébe, hanem azon keresztül, hogy megtapasztalhassa: képes végigolvasni egy könyvet, érti a történetet, és kíváncsi arra, mi történik a következő oldalon.

 

Az óvoda, az iskola és a könyvtár is sokat adhat

Bár a család meghatározó szerepet játszik, az olvasóvá nevelés nem kizárólag a szülők feladata, hiszen az óvoda, az iskola és a könyvtár olyan élményeket kínálhat, amelyekkel otthon nem feltétlenül találkozik a gyermek. Egy mesélni szerető óvodapedagógus, egy lelkes tanító vagy magyartanár, egy jól működő iskolai könyvtár, illetve egy érdekes könyvtári foglalkozás akár egyetlen alkalommal is képes lehet felkelteni az érdeklődést egy szerző, műfaj vagy téma iránt.

Különösen izgalmasak lehetnek a rendhagyó irodalomórák, az író-olvasó találkozók és azok a könyvtári programok, amelyek során a gyermek megtapasztalja, hogy az irodalom nem kizárólag tankönyvi fogalmak és számonkérések összessége. Hasonlóan fontos lehet a kortársak hatása, hiszen egy barát lelkes ajánlása sokszor többet ér bármely felnőtt javaslatánál. Egy osztályon belüli könyvajánló, közös olvasási kihívás vagy kötetlen könyvklub az olvasást közösségi élménnyé teheti, miközben arra is lehetőséget teremt, hogy a gyerekek egymástól kapjanak ötleteket.

 

Könyvek a digitális világban

Az olvasóvá nevelésről ma már nem lehet úgy beszélni, mintha a digitális világ nem létezne. A gyerekeket egészen kicsi kortól rengeteg gyorsan változó vizuális inger veszi körül, a rövid videók, játékok és közösségi platformok pedig egészen másfajta figyelmet igényelnek, mint egy hosszabb történet követése. Egy könyv nem villog, nem küld értesítést, nem jutalmaz néhány másodpercenként újabb ingerrel, ezért a tartós figyelem kialakítása valóban egyre nagyobb kihívást jelenthet.

Mindez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a digitális technológiát az olvasás ellenségének kell tekintenünk. Az e-könyvek és hangoskönyvek szintén történetekhez vezethetnek, és bizonyos élethelyzetekben kifejezetten hasznosak lehetnek. Egy hosszabb autóút alatt hallgatott hangoskönyv, egy elektronikus olvasón magunkkal vitt regény vagy egy mese hangváltozata ugyanúgy felkeltheti a kíváncsiságot egy történet iránt. A kérdés talán kevésbé az, hogy papíron vagy képernyőn találkozik-e a gyermek egy szöveggel, sokkal inkább az, hogy képes-e elmélyülni benne, megérteni, továbbgondolni és élményt szerezni általa.

 

A történetek nemcsak szórakoztatnak

A mesék és regények különleges lehetőséget adnak arra is, hogy a gyermek olyan érzésekkel, konfliktusokkal és élethelyzetekkel találkozzon, amelyekről a hétköznapokban esetleg nehezebb beszélni. Egy szereplő történetén keresztül szóba kerülhet a félelem, a veszteség, a testvérféltékenység, a barátság, a kirekesztés, az iskolakezdés vagy akár egy családi változás, miközben a gyermek biztonságos távolságból gondolkodhat az adott problémáról. Erre épít többek között a biblioterápiás szemlélet is, amely az irodalmi történetekben rejlő önismereti és érzelmi lehetőségeket használja fel.

Az olvasás emellett segítheti az empátia fejlődését, hiszen egy történet során olyan szereplők gondolataiba és érzéseibe is bepillanthatunk, akik egészen másként látják a világot, mint mi. A gyermek megtapasztalhatja, hogy ugyanazt a helyzetet többféleképpen lehet megélni, a másik ember viselkedése mögött pedig olyan érzések és motivációk állhatnak, amelyeket kívülről nem feltétlenül veszünk észre.

Mindeközben folyamatosan gazdagodik a szókincs, fejlődik a szövegértés és a kifejezőkészség, a hosszabb történetek követése pedig arra készteti az olvasót, hogy összefüggéseket keressen, emlékezzen korábbi eseményekre, következtetéseket vonjon le és megpróbálja megérteni a szereplők döntéseit. Ezek a képességek messze túlmutatnak az irodalomórán, hiszen a rengeteg információval körülvett világban egyre fontosabb, hogy képesek legyünk értelmezni, összevetni és kritikusan megvizsgálni mindazt, amit olvasunk.

 

Talán nem is az a legfontosabb, mennyit olvas

Az olvasóvá nevelés hosszú folyamat, amelyben szerintem nem érdemes állandóan azt számolni, hány oldalt vagy hány könyvet olvasott el egy gyermek. Sokkal fontosabb lehet, hogy legyen lehetősége megtalálni azokat a történeteket, amelyek valóban érdeklik, legyen körülötte olyan felnőtt, akivel beszélgethet róluk, és ne érezze azt, hogy minden elolvasott könyvhöz teljesítménykényszer kapcsolódik.

Nem biztos, hogy minden gyermekből olyan felnőtt lesz, aki évente ötven regényt olvas, ahogyan az sem biztos, hogy egész életében ugyanazokat a műfajokat fogja szeretni. Az olvasóvá nevelés célja talán nem is egy meghatározott mennyiség elérése, hanem annak megmutatása, hogy a könyv lehet társ, kikapcsolódás, menedék, tudásforrás és közös élmény. Lehet egy történet, amelyen együtt nevetünk, egy mese, amelyet századszor is fel kell olvasnunk, egy könyv, amely segít kimondani valamit, amire addig nem találtunk szavakat, vagy egy regény, amely évekkel később is velünk marad.

Éppen ezért az egyik legnagyobb ajándék, amit egy gyermeknek adhatunk, talán nem maga a könyv, hanem annak az élménye, hogy a könyvek között mindig találhat valamit, ami hozzá szól. Ha pedig ezt már a mondókáktól, az első lapozgatástól és a közösen elmesélt esti történetektől kezdve megtapasztalhatja, akkor jó esély van arra, hogy később is tudja majd, merre keresse azt a bizonyos ajtót, amelyen keresztül újra és újra beléphet a történetek világába.