Sherry Argow: Miért a rossz lányokat veszik el a férfiak?

 

Sherry Argov: Miért a rossz lányokat veszik el a férfiak? – Önbecsülés, szerelem és a felismerés, hogy önmagunkat sem szabad elveszítenünk

 

Egy könyv, amelyet 2008 augusztusában, egy szerelmi csalódás után vettem kézbe, és amelynek gondolatai akkor különösen sokat jelentettek számomra, hiszen nemcsak a párkapcsolatokról, hanem az önbecsülésről és a saját értékeink felismeréséről is szóltak.

 

Vannak olyan könyvek, amelyekhez egészen véletlenül jutunk hozzá, és vannak olyanok is, amelyeket egy bizonyos élethelyzetben szinte tudatosan keresünk, mert úgy érezzük, hogy a lapjaik között talán választ találhatunk néhány bennünket foglalkoztató kérdésre. Előfordulhat, hogy egy regény egyszerűen kellemes kikapcsolódást jelent, máskor azonban egy könyv egészen személyes jelentőséget kap, mert éppen akkor kerül a kezünkbe, amikor bizonytalanok vagyunk, csalódást éltünk át, vagy szeretnénk jobban megérteni a saját érzéseinket és a körülöttünk zajló eseményeket.

Sherry Argov Miért a rossz lányokat veszik el a férfiak? című könyve számomra az utóbbi kategóriába tartozik, hiszen 2008 augusztusában olvastam el, egy olyan időszakban, amikor a magánéletemben éppen nem alakultak túlságosan szerencsésen a dolgok. Akkoriban egy kisebb szakításon voltam túl, amelynek hátterében az is szerepet játszott, hogy a barátom életében ismét felbukkant a korábbi párja, és ez érthető módon nem könnyítette meg a helyzetemet.

Egy ilyen időszakban az ember hajlamos újra és újra végiggondolni a történteket, megpróbálja megérteni, hol romolhattak el a dolgok, és sokszor olyan kérdéseket is feltesz magának, amelyekre valójában nincs egyszerű vagy egyértelmű válasz. Vajon mit lehetett volna másként csinálni, mennyire érdemes küzdeni egy kapcsolatért, és hol húzódik az a határ, amelyen túl már nem a szerelemért, hanem saját magunk ellen dolgozunk?

Nem állítom, hogy egy párkapcsolati tanácsadó könyv minden ilyen kérdésre választ adhat, vagy hogy néhány jól megfogalmazott gondolat képes lenne egyik pillanatról a másikra megoldani egy szerelmi csalódást, de abban az élethelyzetben számomra mégis hasznos olvasmánynak bizonyult Sherry Argov kötete.

A könyv címe már önmagában is figyelemfelkeltő, hiszen első hallásra könnyen félreérthető, és azt a benyomást keltheti, mintha az írónő arra biztatná a nőket, hogy legyenek önzők, kellemetlenek vagy kifejezetten rosszindulatúak a férfiakkal szemben. A történetesen meglehetősen provokatív megfogalmazás mögött azonban egészen más gondolat húzódik meg, hiszen a szerző elsősorban azokat a nőket nevezi ebben az értelemben „rossz lányoknak”, akik tisztában vannak saját értékeikkel, képesek határokat szabni, és nem hajlandók minden körülmények között a párjuk igényeihez igazítani az életüket.

Ez a megközelítés különösen érdekes, mert a nőkkel szemben hosszú időn keresztül gyakran olyan elvárásokat fogalmaztak meg, amelyek a kedvességet, az alkalmazkodást, a türelmet és az önfeláldozást helyezték előtérbe. Természetesen ezek önmagukban értékes tulajdonságok lehetnek, ugyanakkor problémássá válhatnak, ha egy kapcsolatban kizárólag az egyik fél részéről jelennek meg, miközben a másik ember természetesnek veszi, hogy minden az ő kívánságai szerint történik.

Sherry Argov könyvének egyik központi gondolata éppen az, hogy a túlzott megfelelési vágy könnyen olyan helyzetet teremthet, amelyben a nő fokozatosan háttérbe szorítja saját szükségleteit, véleményét és céljait, mert attól tart, hogy ellenkező esetben elveszítheti a párja szeretetét.

Úgy gondolom, hogy ez a felismerés nemcsak a párkapcsolatokban lehet fontos, hanem az élet számos más területén is, hiszen az ember könnyen hozzászokhat ahhoz, hogy mások elvárásainak próbál megfelelni, miközben egyre kevesebb figyelmet fordít arra, hogy ő maga mit szeretne.

A könyvben szereplő kapcsolatelvek közül számomra különösen figyelemre méltó az a gondolat, amely szerint a férfi számára vonzó lehet egy olyan nő, aki büszke önmagára, megőrzi a méltóságát, és nem könyörög a figyelemért vagy az elköteleződésért. Bár az ilyen kijelentések természetesen nem alkalmazhatók minden férfira és minden kapcsolatra, az alapjukban rejlő üzenettel egyet tudok érteni, hiszen egy egészséges párkapcsolatban mindkét félnek fontos lenne megőriznie az önbecsülését.

A szerelem ugyanis szerintem nem jelentheti azt, hogy az ember minden helyzetben lemond a saját véleményéről, eltűri a számára fájdalmas viselkedést, vagy folyamatosan bizonyítani próbálja, hogy méltó a másik szeretetére. Egy kapcsolatnak ideális esetben nem arról kellene szólnia, hogy az egyik ember állandóan alkalmazkodik, a másik pedig eldönti, mennyi figyelmet és megbecsülést hajlandó adni neki.

Különösen érdekesnek találtam azt a gondolatot is, amely szerint nem feltétlenül a tökéletesség tesz valakit vonzóvá, hanem sokkal inkább az egyénisége, a saját érdeklődési köre, az önállósága és az, hogy képes tartalmas életet élni a párkapcsolatán kívül is.

Ezzel a megállapítással ma is könnyen tudok azonosulni, hiszen úgy gondolom, hogy senkinek sem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy szerethető legyen. Mindannyiunknak vannak hibái, bizonytalanságai és olyan tulajdonságai, amelyeken időnként szeretnénk változtatni, de ezek nem tesznek bennünket kevésbé értékessé, és egy jól működő kapcsolatban nem is lenne szabad állandó teljesítménykényszerként megélnünk a szeretetet.

A könyv egyik visszatérő témája a túlzott igyekezet, amelynek során a nő szinte minden energiáját arra fordítja, hogy a férfi elégedett legyen vele, és lehetőleg semmilyen konfliktus ne alakuljon ki közöttük. Argov ezt különböző humoros példákon és hasonlatokon keresztül mutatja be, miközben arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a folyamatos rendelkezésre állás és a saját szükségleteink háttérbe szorítása hosszú távon nem feltétlenül vezet kiegyensúlyozott kapcsolathoz.

Számomra ebben a gondolatban nem az a legfontosabb, hogy a másik ember érdeklődését valamilyen tudatos taktikával próbáljuk fenntartani, hanem az, hogy felismerjük: a saját időnknek, energiánknak és érzéseinknek is értéke van.

Egy párkapcsolatban természetesen szükség van kompromisszumokra, figyelmességre és olykor lemondásokra is, de ezek akkor működhetnek igazán jól, ha kölcsönösek, és egyik fél sem érzi úgy, hogy a kapcsolat fenntartása kizárólag az ő feladata.

A könyv olvasása idején, 2008 augusztusában ezek a gondolatok számomra különösen aktuálisak lehettek, hiszen egy szakítást követően könnyen előfordulhat, hogy az ember a saját értékét is megkérdőjelezi. Amikor egy kapcsolatban megjelenik egy korábbi partner, és emiatt bizonytalanná válik a közös jövő, óhatatlanul felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek az önbizalmat és az önbecsülést is próbára teszik.

Ilyenkor könnyű beleesni abba a gondolkodásmódba, hogy biztosan a másik nő valamiben jobb, érdekesebb vagy vonzóbb, és talán nekünk kellene megváltoznunk ahhoz, hogy a kapcsolatunk rendeződjön. Pedig egy másik ember bizonytalansága, döntése vagy hűtlensége önmagában nem bizonyítja azt, hogy velünk lenne valami probléma, és különösen nem jelenti azt, hogy kevesebbet érnénk másoknál.

Úgy gondolom, hogy Sherry Argov könyvének egyik legfontosabb üzenete éppen ebben rejlik, hiszen arra biztatja az olvasót, hogy ne kizárólag a másik ember visszajelzéseiből próbálja meghatározni saját értékét.

Természetesen a könyvben szereplő tanácsok között vannak olyanok is, amelyeket ma már jóval kritikusabban szemlélek, különösen akkor, amikor a szerző általános érvényű szabályként fogalmaz meg bizonyos férfi viselkedésmintákat. A férfiak ugyanis éppen annyira különböző személyiségek, mint a nők, ezért szerintem nem lehet minden párkapcsolati helyzetet néhány egyszerű szabály alapján megmagyarázni.

Nem gondolom például, hogy minden férfi tudatosan próbára tenné a párját, vagy szándékosan olyan helyzeteket teremtene, amelyekben megfigyelheti, meddig hajlandó a nő alkalmazkodni hozzá. Természetesen léteznek manipulatív emberek és egészségtelen kapcsolati dinamikák, de ezek nem kizárólag egyetlen nemre jellemzők, és nem lenne szerencsés minden konfliktus mögött tudatos játszmát feltételezni.

A könyv bizonyos részei ezért inkább gondolatébresztőként működnek számomra, mintsem olyan útmutatóként, amelynek minden tanácsát változtatás nélkül követni kellene.

Különösen érdekes az a megközelítés is, amely szerint egy nőnek olykor úgy kell alakítania a kapcsolatot, hogy a férfi saját döntésének érezze az elköteleződést vagy akár a házasságot. Bár a szerző ezt humoros, provokatív formában tárgyalja, én úgy gondolom, hogy egy valóban kiegyensúlyozott kapcsolatban a házasságnak nem valamiféle ügyesen megszervezett stratégia eredményének kellene lennie.

Számomra sokkal fontosabb az őszinte kommunikáció, a közös tervek kialakítása és az, hogy mindkét fél saját elhatározásából szeretne hosszú távon elköteleződni a másik mellett. Egy házasság ugyanis nem attól lesz boldog, hogy valaki ügyesebben irányította az eseményeket, hanem attól, hogy a felek kölcsönösen tisztelik egymást, és hasonló elképzeléseik vannak a közös jövőről.

A könyvben szereplő kapcsolatelvek között az öltözködésről és a női megjelenésről is olvashatunk olyan kijelentéseket, amelyek szerint a férfiak bizonyos ruhadarabok vagy külső jegyek alapján következtetnek arra, milyen kapcsolatot keres egy nő. Ezeket a gondolatokat különösen fontosnak tartom fenntartásokkal kezelni, hiszen az öltözködés elsősorban személyes döntés és önkifejezési forma, amelyből nem lehet megbízható következtetéseket levonni valakinek az erkölcsére, korábbi kapcsolataira vagy elköteleződési szándékára.

Úgy gondolom, hogy egy nőnek joga van úgy öltözködni, ahogyan jól érzi magát, és ettől függetlenül ugyanúgy megérdemli a tiszteletet, mint bárki más. Egy kapcsolat minőségét nem a ruhák hossza vagy a külső megjelenés határozza meg, hanem sokkal inkább a felek egymáshoz való viszonya, a bizalom, az őszinteség és a kölcsönös megbecsülés.

Éppen ezért a könyvet ma már nem feltétlenül minden részletében követendő tanácsadóként ajánlanám, hanem inkább olyan olvasmányként, amelynek segítségével érdemes elgondolkodni saját párkapcsolati szokásainkon és az önbecsülés szerepén.

Sherry Argov stílusa ugyanakkor kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a könyv könnyen olvasható és szórakoztató legyen, hiszen a szerző nem száraz, tudományos megközelítést alkalmaz, hanem humoros, olykor kifejezetten szókimondó példákkal próbálja bemutatni a különböző élethelyzeteket.

A kötetben férfiakkal készített interjúk is szerepelnek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az olvasók betekintést nyerjenek bizonyos párkapcsolati gondolkodásmódokba. Ezek érdekes kiegészítései lehetnek a szerző gondolatainak, ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ilyen beszélgetések nem feltétlenül tükrözik valamennyi férfi véleményét, és önmagukban nem tekinthetők tudományosan igazolt általános szabályoknak.

A könyv szórakoztató hangvétele azonban éppen abban segíthet, hogy olyan kérdésekről is könnyebben kezdjünk el gondolkodni, amelyek egyébként fájdalmasak vagy kellemetlenek lehetnek számunkra.

A szerző által bemutatott hetvenöt kapcsolatelv között több olyan gondolat is található, amelyet a párkapcsolatokon túl is hasznosnak érzek, különösen azokat, amelyek az önállóságra, a személyes határokra és a saját véleményünk tiszteletben tartására helyezik a hangsúlyt.

Számomra az egyik legfontosabb ilyen gondolat az, hogy ha valaki nem tartja tiszteletben a véleményünket, akkor nehéz valóban kölcsönös megbecsülésre épülő kapcsolatot kialakítani vele. Egy párkapcsolatban természetesen nem kell minden kérdésben egyetértenünk, hiszen két különböző embernek szükségszerűen lehetnek eltérő elképzelései, de a véleménykülönbségek nem vezethetnek oda, hogy az egyik fél folyamatosan jelentéktelennek vagy értéktelennek érzi magát.

A tisztelet számomra azt is jelenti, hogy meghallgatjuk a másik embert, komolyan vesszük az érzéseit, és akkor sem próbáljuk megalázni vagy elhallgattatni, amikor valamiben nem értünk vele egyet.

Egy másik fontos gondolat, amelyet a könyv kapcsán kiemelnék, az önálló élet megőrzésének jelentősége, hiszen szerintem egy párkapcsolatban sem szerencsés teljesen feladni a korábbi barátságainkat, érdeklődési köreinket és céljainkat. A szerelem természetesen megváltoztathatja a mindennapjainkat, és teljesen természetes, hogy több időt szeretnénk tölteni azzal, aki fontos számunkra, de ettől még nem kellene minden más kapcsolatunknak és tevékenységünknek háttérbe szorulnia.

Egy jól működő kapcsolatban szerintem két önálló ember kapcsolódik egymáshoz, akiknek közös élményeik és terveik mellett saját érdeklődési körük, barátaik és személyes céljaik is lehetnek.

A könyv egyik legfontosabb tanulsága számomra ezért nem az, hogyan lehet elérni, hogy egy férfi megkérje a kezünket, hanem sokkal inkább az, hogyan őrizhetjük meg saját értékeinket akkor is, amikor szerelmesek vagyunk.

Érdekes visszagondolni arra is, hogy 2008-ban, amikor először olvastam a könyvet, egészen más életszakaszban jártam, mint most. Akkoriban egy szerelmi csalódás miatt került a kezembe, és elsősorban olyan gondolatokat kerestem benne, amelyek segíthetnek megérteni a párkapcsolati bizonytalanságokat és a férfiak viselkedését.

Azóta azonban sok év telt el, és az ember az idő múlásával óhatatlanul másként tekint bizonyos élethelyzetekre, hiszen a tapasztalatok, a családi kapcsolatok és a személyes fejlődés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy új szempontok alapján értékeljük a korábban olvasott könyveket.

Ma már sokkal inkább azt tartom fontosnak, hogy egy kapcsolatban ne kelljen szerepet játszanunk, és ne érezzük úgy, hogy különféle taktikákkal kell elérnünk a másik ember szeretetét vagy figyelmét. Szerintem az igazi biztonságot nem az adja, ha pontosan tudjuk, mikor kell visszahúzódni vagy hogyan kell felkelteni a másik érdeklődését, hanem az, ha önmagunk lehetünk, és a párunk így is szeretettel, tisztelettel fordul felénk.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a könyv korábban hasznosnak talált gondolatai elveszítették volna az értéküket, hiszen az önbecsülés, a határok meghúzása és a saját személyiségünk megőrzése ma is ugyanolyan fontos kérdés.

Sőt, talán éppen az idő múlásával válik igazán érthetővé, hogy ezek a gondolatok nem kizárólag a párkeresés időszakában számítanak, hanem egy hosszú távú kapcsolatban vagy házasságban is meghatározó jelentőségük lehet.

A könyvvel kapcsolatban különösen kedves emlékem, hogy az elolvasása után két ismerősömnek is kölcsönadtam, akiknek szintén tetszett. Számomra ez azért is érdekes, mert egy könyv értékét nem feltétlenül csak az mutatja meg, milyen mély gondolatokat tartalmaz, hanem az is, hogy beszélgetéseket indít-e el, és mások számára is nyújt-e valamilyen felismerést vagy kellemes olvasási élményt.

Amikor egy könyvet szívesen továbbadunk valakinek, az sokszor azt jelenti, hogy találtunk benne valamit, amit érdemesnek érzünk megosztani másokkal is. Lehet ez egy különösen találó gondolat, egy humoros megfogalmazás, egy ismerős élethelyzet vagy egyszerűen az az érzés, hogy a könyv bizonyos kérdésekben segített más szemszögből tekinteni a saját életünkre.

Örülök annak, hogy annak idején nemcsak én találtam érdekesnek Sherry Argov kötetét, hanem azok is, akiknek kölcsönadtam, hiszen ez számomra azt mutatja, hogy a könyv többféle élethelyzetben is képes megszólítani az olvasókat.

Természetesen azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egy párkapcsolati tanácsadó könyv nem helyettesítheti a személyes tapasztalatokat, az őszinte beszélgetéseket vagy szükség esetén a szakember segítségét. Minden kapcsolat más, ezért nincs olyan általános szabályrendszer, amely minden helyzetben garantálná a boldogságot vagy a hosszú távú elköteleződést.

A könyvben szereplő tanácsokat ezért szerintem érdemes inkább lehetőségként kezelni, amelyek közül mindenki kiválaszthatja azokat, amelyek valóban összhangban állnak a saját értékrendjével és élethelyzetével.

Sherry Argov művét elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnek könnyedebb, humoros hangvételű párkapcsolati könyveket olvasni, és szívesen gondolkodnak az önbecsülés, az önállóság és a kölcsönös tisztelet kérdésein.

Különösen érdekes lehet azok számára, akik egy csalódás vagy szakítás után szeretnék újragondolni a párkapcsolati elvárásaikat, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az olvasók ne tekintsék a könyv minden állítását megkérdőjelezhetetlen igazságnak.

A kötet legértékesebb gondolatait szerintem nem a férfiak meghódítására vonatkozó taktikákban, hanem az önbecsülés fontosságában és a személyes határok felismerésében érdemes keresni.

 

Számomra a Miért a rossz lányokat veszik el a férfiak? nem egyszerűen egy párkapcsolati tanácsadó könyv, hanem egy olyan olvasmány, amely egy régi életszakaszomhoz és egy akkori szerelmi csalódáshoz kapcsolódik, ezért a könyvespolcomon elfoglalt helyén túl személyes emléket is őriz.

 

Amikor 2008 augusztusában elolvastam, hasznosnak találtam, és úgy éreztem, hogy több gondolata is segíthet másként tekinteni a párkapcsolatokra. Azóta természetesen sokat változott az életem és a gondolkodásom is, de az önbecsülésről és a saját értékeink megőrzéséről szóló üzeneteit ma is fontosnak tartom.

Úgy gondolom, hogy a szerelem egyik legnagyobb kihívása éppen az, hogy miközben közel engedünk magunkhoz egy másik embert, és szeretnénk vele közös jövőt építeni, közben ne veszítsük el azt a személyiséget, aki a kapcsolat előtt voltunk.

Egy jól működő párkapcsolatban szerintem nem az a cél, hogy valamelyik fél mindenáron megfeleljen a másik elvárásainak, hanem az, hogy két ember képes legyen egymást elfogadni, támogatni és tisztelni, miközben mindketten megőrizhetik saját értékeiket és önállóságukat.

 

Ha egyetlen gondolatot kellene kiemelnem Sherry Argov könyvéből, akkor az számomra az lenne, hogy a szeretetért nem kell feladnunk az önbecsülésünket, és nem kell más emberré válnunk ahhoz, hogy valaki valóban értékeljen bennünket.

 

A könyv címe talán provokatív, a stílusa helyenként túlzó, és bizonyos tanácsait ma már fenntartásokkal fogadnám, mégis örülök annak, hogy annak idején elolvastam, mert egy nehezebb magánéleti időszakban érdekes és hasznos gondolatokat adott számomra.

Talán ez is az olvasás egyik különleges szépsége, hiszen egy könyv nemcsak a tartalma miatt válhat fontossá számunkra, hanem azért is, mert egy adott pillanatban, egy bizonyos élethelyzetben éppen arra volt szükségünk, amit a lapjai között megtaláltunk.

És amikor évekkel később visszagondolunk rá, már nemcsak a könyv gondolataira emlékezünk, hanem arra a fiatalabb önmagunkra is, aki akkoriban a válaszokat kereste, próbálta megérteni a saját érzéseit, és talán még nem is sejtette, mennyi minden vár rá az elkövetkező években.

---