Cserháti Éva: A sellő titka

Vannak könyvek, amelyek egyszerűen csak szórakoztatnak, és vannak olyanok, amelyek a bűnügyi történet mögött sokkal mélyebb kérdéseket is feltesznek. Cserháti Éva A sellő titka című regénye egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. Már az első oldalaktól érezhető, hogy nem egy sablonos krimit tartunk a kezünkben, hanem egy olyan történetet, amely a nyomozás izgalmát történelmi traumákkal, társadalmi problémákkal és rendkívül emberi karakterekkel ötvözi.

A regény egyszerre játszódik két idősíkban. Az egyik szál 2015 forró nyarára repít bennünket, amikor Budapest belvárosában meggyilkolnak egy ismert közgazdászt. A nyomozást Telki-Nagy Judit őrnagy és frissen összeállított csapata kapja meg, akiknek nemcsak a gyilkosságot kell felderíteniük, hanem saját belső konfliktusaikkal és a felső vezetés nyomásával is meg kell küzdeniük. A másik történetszál egészen 1948-ig vezet vissza, amikor a görög polgárháború elől menekülő gyermekek Magyarországra érkeznek. Kezdetben nehéz elképzelni, hogyan kapcsolódhat össze ez a két történet, de Cserháti Éva fokozatosan, kiváló érzékkel építi fel a kapcsolatot múlt és jelen között.

A történet egyik legnagyobb erőssége számomra éppen ez a két idősík volt. Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyekben a jelen eseményei egy évtizedekkel korábban elkövetett titokból vagy igazságtalanságból bontakoznak ki. Itt sem csupán egy gyilkosság megoldása a cél, hanem annak megértése is, hogy milyen hosszú árnyékot vethetnek a történelem eseményei az emberi sorsokra. A múlt és a jelen fejezetei folyamatosan új kérdéseket vetnek fel, miközben egyre több apró részlet kerül a helyére.

A nyomozás izgalmas, logikusan felépített és végig fenntartja az érdeklődést, de számomra mégsem ez volt a könyv legnagyobb értéke. Sokkal inkább a szereplők. Régóta nem olvastam olyan krimit, amelyben ennyire szerethető és hiteles nyomozócsapatot ismerhettem volna meg.

A C csoport – vagyis a kiemelt ügyekkel foglalkozó egység – minden tagja teljesen más személyiség. Nincsen közöttük klasszikus szuperzsaru, aki mindenkinél okosabb vagy minden helyzetet egyedül old meg. Éppen ellenkezőleg: mindannyian esendő emberek, saját problémákkal, hibákkal és bizonytalanságokkal. Ettől váltak számomra igazán szerethetővé.

Különösen tetszett, hogy a szerző minden karakteren keresztül egy-egy társadalmi problémát is megmutat, mégsem érződik didaktikusnak a történet. Az egyik szereplő a munka és a család összeegyeztetésének nehézségeivel küzd, más a függőséggel, megint más a rendőrségi hierarchiában való érvényesüléssel. Mindezek természetesen simulnak bele a cselekménybe, és egy pillanatig sem érződik úgy, hogy az írónő tanítani szeretné az olvasót. Egyszerűen csak megmutatja, hogy ezek a problémák léteznek.

Telki-Nagy Judit karaktere szintén nagyon jól sikerült. Határozott vezető, ugyanakkor korántsem hibátlan. Nem tévedhetetlen nyomozó, hanem olyan ember, aki időnként elfárad, kételkedik önmagában, mégis újra és újra feláll. Ez a fajta emberközeli ábrázolás sokkal hitelesebbé teszi a történetet, mint amikor a főhős minden helyzetből sértetlenül kerül ki.

A történelmi szál külön említést érdemel. A görög polgárháború következtében Magyarországra érkező gyermekek sorsáról eddig nagyon keveset tudtam, ezért különösen érdekesnek találtam ezt a részt. Érezhető, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, hiszen a történelmi háttér nem puszta díszletként szolgál, hanem szervesen kapcsolódik a jelen eseményeihez. A múlt tragédiái végig ott húzódnak a szereplők életében, és fokozatosan válik világossá, hogy a régi sebek milyen súlyos következményekkel járhatnak még évtizedekkel később is.

Nagyon tetszett az is, hogy a regény nem fél kényes társadalmi kérdéseket felvetni. Szó esik korrupcióról, hatalommal való visszaélésről, családon belüli traumákról, nőket érő igazságtalanságokról és a történelmi múlt feldolgozatlanságáról. Ezek azonban soha nem nyomják el magát a krimit, inkább mélységet adnak neki.

Cserháti Éva írásmódja végig letisztult és magabiztos. Nem használ felesleges túlzásokat vagy hatásvadász jeleneteket, mégis rendkívül feszült atmoszférát teremt. A budapesti nyári hőség szinte tapintható, a nyomozás apró részletei pedig hitelesen vannak felépítve. Külön örültem annak, hogy a megoldás nem hirtelen ötleteken vagy véletleneken múlik, hanem valódi nyomozómunkán, logikus következtetéseken és kitartó kutatáson.

Számomra a könyv legnagyobb meglepetése mégis az volt, hogy mennyire megszerettem a C csoport tagjait. Mire az utolsó oldalhoz értem, már nemcsak arra voltam kíváncsi, ki áll a gyilkosságok mögött, hanem arra is, hogyan alakul majd ezeknek az embereknek az élete a következő kötetekben. Ez szerintem egy sorozat első részénél az egyik legnagyobb dicséret, amit el lehet mondani.

Összességében A sellő titka számomra az utóbbi idő egyik legjobb magyar kortárs krimije volt. Egyszerre intelligens, izgalmas és elgondolkodtató. Olyan történet, amelyben a nyomozás mellett a karakterek, a történelmi háttér és a társadalmi mondanivaló is ugyanolyan fontos szerepet kap. Ritka az olyan első kötet, amely ennyire magabiztosan rakja le egy sorozat alapjait, de Cserháti Évának ez maradéktalanul sikerült.

Ha szereted a skandináv hangulatú, rétegzett krimiket, amelyek nemcsak a gyilkos kilétére keresik a választ, hanem arra is, hogy milyen emberi és történelmi okok vezetnek egy tragédiához, akkor A sellő titka remek választás lehet. Engem teljesen meggyőzött, és biztos vagyok benne, hogy a K.É.Z. sorozat következő köteteit is kézbe fogom venni.

 

Köszönöm a lehetőséget Cserháti Évának és a General Press Könyvkiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!