Szigeti Ildikó: Pszichokanyar – Terápiás tévedések

 

Szigeti Ildikó: Pszichokanyar – Terápiás tévedések

– amikor nemcsak a kliensek, hanem mi magunk is tükröt kapunk

 

Vannak könyvek, amelyek nem hagyják, hogy kényelmesen hátradőljünk. Nem adnak gyors válaszokat, nem kínálnak egyszerű megoldásokat – hanem kérdeznek. Néha fájdalmasan őszintén. Szigeti Ildikó Pszichokanyar – Terápiás tévedések című kötete pontosan ilyen: egy olyan olvasmány, amely egyszerre visz közelebb mások történeteihez – és saját magunkhoz.

A könyv középpontjában Bokros Hanna áll, egy tapasztalt pszichoterapeuta, aki már pályája azon szakaszában jár, ahol a szakmai tudás mellett az emberi fáradtság, a kiégés és a kételyek is egyre erősebben jelen vannak. Ez a nézőpont különösen izgalmassá teszi a történeteket, hiszen nem egy „mindent tudó” szakember szemén keresztül látunk, hanem egy esendő, gondolkodó, sokszor bizonytalan emberen keresztül.

És talán pont ettől válik igazán hitelessé.

A kötet epizódokból, történetekből épül fel, amelyek elsőre akár különállónak is tűnhetnek, mégis egy közös világba vezetnek: a rendelő zárt, mégis végtelenül nyitott terébe. Ide érkeznek a kliensek a saját történeteikkel, titkaikkal, fájdalmukkal – és gyakran olyan kérdésekkel, amelyekre nincs egyetlen jó válasz.

A könyv egyik legnagyobb ereje, hogy nem fél a tabuktól. Olyan témákat érint, amelyekről sokszor még mindig nehéz beszélni: családi konfliktusok, identitáskeresés, veszteségek, szélsőséges élethelyzetek. Ezek a történetek nem szenzációhajhász módon jelennek meg, hanem érzékenyen, több nézőpontból megvilágítva.

Olvasás közben többször is az volt az érzésem, hogy nincs „jó” vagy „rossz” szereplő. Inkább emberek vannak. Döntésekkel. Következményekkel. És rengeteg meg nem értett érzéssel.

Ami különösen megfogott, az a terapeuta és kliens közötti kapcsolat ábrázolása. A könyv nem idealizálja ezt a viszonyt. Megmutatja a hibákat, a félrecsúszásokat, azokat a helyzeteket, amikor még a szakember sem tud tökéletesen reagálni. Ez a fajta őszinteség ritka – és nagyon fontos.

A Pszichokanyar nem klasszikus önsegítő könyv. Nem mondja meg, mit kell tennünk. Inkább arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk. Hogy kérdéseket tegyünk fel – magunknak is.

És talán éppen ez a legnagyobb ajándéka.

Ez a könyv nemcsak mások történeteiről szól, hanem rólunk is. Azokról a helyzetekről, amikor elakadunk, amikor hibázunk, amikor nem látjuk tisztán az utat. És arról is, hogy ezek a „kanyarok” talán nem is tévedések – hanem az önismeret részei.

Egy mély, őszinte és gondolatébresztő olvasmány.
Olyan, ami után nemcsak a könyvet csukjuk be – hanem egy kicsit befelé is nézünk. 💛

---

 

 

Köszönöm a lehetőséget a Multiverzum Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!