Roger Lancelyn Green: Egyiptom meséi

 

Roger Lancelyn Green: Egyiptom meséi – Utazás az ókori Egyiptom legendáinak világába

 

Kevés olyan könyv létezik, amely egyszerre képes szórakoztatni, ismereteket átadni és valódi időutazásra hívni az olvasót. Roger Lancelyn Green Egyiptom meséi pontosan ilyen mű. Nem csupán egy mítoszgyűjtemény, hanem egy különleges kapu az ókori Egyiptom világába, ahol istenek, fáraók, varázslók és hétköznapi emberek történetei fonódnak össze. Már az első oldalaktól kezdve azt éreztem, hogy nem egyszerű meséket olvasok, hanem egy több ezer éves civilizáció gondolkodásmódjába nyerhetek bepillantást.

Az ókori Egyiptom mindig is az egyik legtitokzatosabb kultúra volt számomra. A piramisok, a múmiák és a hieroglifák mögött azonban egy rendkívül gazdag hitvilág és mitológia húzódik meg, amely sokszor háttérbe szorul a történelemkönyvek lapjain. Ez a kötet éppen ezt az űrt tölti be: közérthetően, mégis hitelesen meséli el azokat a történeteket, amelyek évszázadokon keresztül formálták az egyiptomi emberek világképét.

A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy nem véletlenszerűen sorakoztatja fel a mítoszokat, hanem logikus felépítést követ. Először megismerkedünk a világ teremtésének történetével és az egyiptomi istenekkel, majd fokozatosan jutunk el a varázslók, hősök és legendás emberek történeteihez. Ez a szerkesztés segít abban, hogy az olvasó könnyebben eligazodjon a sok név és esemény között, hiszen az egyiptomi mitológia elsőre meglehetősen összetettnek tűnhet.

Természetesen kiemelt szerepet kapnak a legismertebb istenek is. Ozirisz, Ízisz, Hórusz vagy Ré neve talán sokak számára ismerősen cseng, de Green történeteiben valódi személyiséggé válnak. Nem távoli, megközelíthetetlen alakokként jelennek meg, hanem olyan szereplőkként, akik szeretnek, harcolnak, gyászolnak és bosszút állnak. Az Ozirisz-mítosz például nem csupán egy vallási történet, hanem a hűség, a kitartás és az újjászületés örök érvényű meséje.

Különösen tetszett az a történet is, amelyben Thot, a bölcsesség istene egy ügyes dámajátékkal öt napnyi holdfényt nyer el Honszutól, a holdistentől. Ennek segítségével egészíti ki az addigi 360 napos évet, létrehozva az öt plusz napot. Ez egyszerre magyarázza a naptár kialakulását és a Hold fogyását is. Fantasztikus látni, hogy az ókori emberek milyen költői módon próbálták értelmezni a természet jelenségeit.

A könyv azonban nemcsak istenekről szól. A második és harmadik részben varázslók, hajótöröttek, bátor hősök és egyszerű emberek történetei elevenednek meg. Ezek a mesék sokszor meglepően ismerősnek hatnak. Az egyik legérdekesebb felismerésem az volt, hogy a világ első Hamupipőke-története is ebben a kötetben kapott helyet Rhodopisz és az arany saru legendájának formájában. Jó érzés volt felismerni, hogy egy ma is ismert mese gyökerei milyen mélyre nyúlnak vissza.

Roger Lancelyn Green stílusa külön említést érdemel. Rendkívül olvasmányosan ír, miközben végig megőrzi a történetek ünnepélyes, kissé misztikus hangulatát. Nem próbálja modernizálni a mítoszokat, de nem is teszi őket nehézkessé. A fordítás gördülékeny, így azok is könnyedén élvezhetik a könyvet, akik most ismerkednek az egyiptomi mitológiával.

Olvasás közben többször is azt éreztem, hogy egy-egy történet után szívesen megállnék, és külön utánanéznék az adott istennek vagy történelmi személynek. Éppen ezért azoknak, akik még kevésbé jártasak az egyiptomi hitvilágban, érdemes lehet időnként rákeresni egy-egy névre vagy eseményre. Ez még gazdagabbá teszi az olvasás élményét, és segít összekapcsolni a mítoszokat a valódi történelemmel.

A könyv külső megjelenése is figyelemre méltó. A keménytáblás kiadás elegáns, igényes, és méltó ehhez a különleges tartalomhoz. Egyetlen apró negatívumként a borító anyagát tudnám megemlíteni. A selyemtapintású felület ugyan nagyon szép, de rendkívül sérülékeny. Már néhány óvatos utaztatás után is észrevehető kopások jelentek meg rajta, ami kissé sajnálatos egy ilyen igényes kiadványnál.

Ami igazán megfogott ebben a kötetben, az az, hogy nem pusztán történeteket mesél, hanem segít megérteni egy letűnt civilizáció gondolkodását. Az egyiptomi emberek számára az istenek nem távoli lények voltak, hanem mindennapjaik részei. A természet, a halál, az újjászületés, az igazság vagy az idő múlása mind olyan kérdések voltak, amelyekre mítoszaik segítségével keresték a választ. Ezek a történetek ma is elgondolkodtatnak, hiszen ugyanazokra az örök emberi kérdésekre próbálnak választ adni, amelyek bennünket is foglalkoztatnak.

Az is külön öröm volt számomra, hogy a kötet nemcsak gyermekeknek vagy fiataloknak szól. Bár könnyen olvasható, a felnőttek is rengeteget tanulhatnak belőle. A fantasy műfaj kedvelői is sok ismerős motívummal találkozhatnak, hiszen számos mai történet gyökerei ezekhez az ősi mítoszokhoz vezetnek vissza.

Összességében a Roger Lancelyn Green: Egyiptom meséi egy igazi hiánypótló kötet. Egyszerre szolgál mesekönyvként, mitológiai gyűjteményként és kultúrtörténeti ismeretterjesztő műként. Olyan könyv, amely képes felébreszteni az olvasó kíváncsiságát, és arra ösztönöz, hogy még mélyebben megismerje az ókori Egyiptom világát.

Ha érdekelnek a mítoszok, szereted a történelmet, vagy egyszerűen csak szeretnél elmerülni egy különleges civilizáció legendáiban, ezt a könyvet bátran ajánlom. Roger Lancelyn Green lebilincselő stílusának köszönhetően az egyiptomi istenek, varázslók és hősök történetei ma is ugyanolyan élők és izgalmasak, mint több ezer évvel ezelőtt. Ez a kötet remek bizonyítéka annak, hogy a jól elmesélt történetek valóban képesek túlélni az idő próbáját.

Köszönöm a lehetőséget a Casparus Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!