Fejős Éva – amikor egy történet messzire visz, mégis önmagunkhoz érkezünk

 

A „Szerzők, akiket érdemes felfedezni” rovatban ezúttal egy olyan magyar írónőt szeretnék bemutatni, akinek a neve valószínűleg azok számára is ismerősen cseng, akik még egyetlen könyvét sem olvasták. Fejős Éva az elmúlt közel két évtizedben a hazai szórakoztató irodalom egyik legismertebb és legtermékenyebb szerzőjévé vált. Regényeiben újra és újra találkozhatunk távoli országokkal, titkokkal, szerelemmel, barátságokkal, sorsfordító döntésekkel és olyan nőkkel, akik életük egy pontján kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: valóban ott tartanak-e, ahol lenni szeretnének.

Számomra azonban Fejős Éva neve nem egyszerűen egy ismert magyar szerzőt jelent. Az én történetem vele 2009-ben kezdődött, amikor először olvastam el a Hotel Balit. Azóta is azok közé a könyvek közé tartozik, amelyekre nemcsak a történetük miatt emlékszem, hanem azért is, mert valamit megváltoztattak bennem olvasóként. A Hotel Bali után már mást vártam egy könnyedebbnek nevezett női regénytől. Rájöttem, hogy egy ilyen könyvnek nem feltétlenül kell választania a szórakoztatás és a tartalom között. Lehet egyszerre egzotikus, romantikus, fordulatos, titokzatos és közben nagyon is emberi.

Talán ezért is gondolom úgy, hogy Fejős Évának mindenképpen helye van ebben a rovatban.

Fejős Éva 1967-ben született Budapesten, és jóval azelőtt az írás felé fordult, hogy a neve bestsellerlistákon szerepelt volna. Saját bemutatkozásában is arról ír, hogy gyermekkora óta történeteket, novellákat és regényeket ír. Az újságírói pályát szabadúszóként kezdte, később tizenegy éven keresztül a Nők Lapja szerzője volt. Riporterként sokszor komoly és érzékeny témákhoz nyúlt, 2003-ban pedig egy riportsorozatáért Minőségi Újságírásért Díjat kapott.

Talán éppen az újságíróként eltöltött évek magyarázzák azt is, miért működnek olyan jól regényeiben az emberi történetek. Egy jó riporternek meg kell tanulnia figyelni. Nemcsak arra, amit valaki kimond, hanem arra is, amit elhallgat. Meg kell látnia a hétköznapi élet mögött rejtőző történetet, észre kell vennie az apró részleteket, és értenie kell valamennyire az emberek motivációit is.

Mindezek a tulajdonságok Fejős Éva regényeiben is érezhetők.

Hősei ritkán tökéletes emberek. Szeretnek, csalódnak, rossz döntéseket hoznak, titkolóznak, menekülnek, újrakezdenek. Néha maguk sem tudják pontosan, mit keresnek, csak azt érzik, hogy valamin változtatniuk kell. Talán éppen ezért lehet könnyű közel kerülni hozzájuk.

Fejős Éva első regénye még Carol N. Fire álnéven jelent meg 1999-ben Holtodiglan címmel. Az igazi áttörést azonban a 2008-as év hozta el számára. Ebben az évben jelent meg az Ulpius-ház gondozásában a Bangkok, tranzit, majd a Hotel Bali is.

És ekkor kezdett kialakulni az a sajátos világ, amelyet ma már sok olvasó azonnal Fejős Éva nevéhez kapcsol.

Egzotikus országok. Repülőterek. Szállodák. Tengerpartok. Nagyvárosok. Titkok. Találkozások. Régi szerelmek. Új kapcsolatok. Emberek, akik látszólag véletlenül kerülnek egymás mellé, majd kiderül, hogy az életük sokkal szorosabban kapcsolódik össze, mint azt valaha gondolták volna.

Fejős Éva regényeiben az utazás szerintem szinte soha nem pusztán földrajzi helyváltoztatás.

Az ember elutazik Bangkokba, Balira, New Yorkba, Nápolyba vagy a Karib-térségbe, de közben önmagában is megtett néhány száz vagy néhány ezer kilométert.

Ez az egyik dolog, amit különösen szeretek ezekben a történetekben.

Mert bár egy egzotikus helyszín már önmagában is csábító – főleg akkor, amikor mi éppen a saját nappalinkban ülünk egy kávé vagy tea mellett –, valójában nem a pálmafák miatt válik emlékezetessé egy regény. Hanem azért, ami a pálmafák alatt történik az emberekkel.

És erre talán nincs jobb példa számomra, mint a Hotel Bali.

Ez volt az első Fejős Éva-regény, amelyet olvastam.

2009-ben került a kezembe, és nagy hatással volt rám.

A történet középpontjában négy egykori barátnő, Dóra, Gabi, Szilvi és Judit áll. Tizenévesen egy tragikus esemény és egy közös titok köti össze őket. Egy végzetes buli után úgy döntenek, elhagyják az országot, ugyanakkor megfogadják, hogy tizenhét év múlva újra találkoznak Budapesten. Az élet aztán valóban a világ különböző pontjaira sodorja őket. Dóra Balin kezd új életet és egy szállodát vezet, miközben a többiek élete is egészen más irányt vesz. Ahogy közeledik a régen megígért találkozás, természetesen a múlt is egyre nehezebben marad eltemetve.

A Hotel Bali számomra azonban soha nem csak arról szólt, hogy négy nő életének szálai hogyan találkoznak újra.

Ott volt benne a barátság kérdése.

Hogy mit bír ki egy barátság.

Meg lehet-e bocsátani mindent annak, akit valaha nagyon szerettünk?

Van-e olyan árulás, amely után már nincs visszaút?

És vajon tényleg magunk mögött hagyhatjuk a múltat pusztán azért, mert több ezer kilométerre költözünk attól a helytől, ahol minden történt?

Nagyon szerettem, hogy miközben a regény elrepített egy távoli, különleges világba, a szereplők problémái mégis nagyon közeliek maradtak.

Szerelem. Féltékenység. Barátság. Hibák. Titkok. Vágyakozás. A „mi lett volna, ha?” kérdése.

Olyan dolgok, amelyekhez egyáltalán nem szükséges Balira utaznunk.

Bali ugyanakkor mégis hozzáad valami egészen különlegeset a történethez. Nem véletlen, hogy a helyszín ennyire hangsúlyossá válik. Fejős Éva saját oldalán is mesél arról, hogy a sziget személyes élményeiből és utazásaiból is táplálkozott a könyv világa. Dóra alakját is úgy képzelte el, mint egy fiatal nőt, aki Balin, egy forró és párás egzotikus kert közepén vezeti a szállodáját. A szerző később úgy emlékezett vissza a regényre, mint az első igazi szerelmesregényére, amely hatalmas olvasótábort hozott számára.

Olvasóként ezt nagyon lehet érezni.

A helyszín nem egyszerű díszlet.

Szinte ötödik főszereplő.

A meleg levegő, az egzotikus növények, a tenger, a szálloda világa olyan közeget teremt, ahol az ember azt érzi: bármi megtörténhet.

Talán ezért maradt meg bennem ennyire erősen ez a könyv.

A Hotel Bali után úgy éreztem, Fejős Éva kivételesen érzi, hogyan lehet nőkről úgy írni, hogy közben ne legyen minden tökéletes és rózsaszín. A szereplőknek vannak hibáik. Néha kifejezetten rosszul döntenek. Néha bosszantóak. Máskor nagyon lehet nekik drukkolni. De éppen ettől válnak emberivé.

És ott van az újrakezdés is, amely Fejős Éva történeteiben újra meg újra megjelenik.

Újrakezdeni egy kapcsolat után.

Egy csalódás után.

Egy elveszített lehetőség után.

Egy másik országban.

Vagy egyszerűen csak önmagunkban.

Talán ez az egyik oka annak, hogy olyan sok olvasó megtalálhatja magát ezekben a regényekben. Nem azért, mert mindannyian Balin vezetünk szállodát vagy Bangkok utcáin keressük életünk nagy szerelmét, hanem azért, mert valószínűleg mindannyian álltunk már életünkben valamilyen kereszteződésben.

Amikor azt kellett eldöntenünk: továbbmegyünk ugyanazon az úton, vagy végre másfelé indulunk?

Fejős Éva könyveinek másik nagy erőssége számomra mindig az volt, hogy nagyon könnyű beléjük helyezkedni. Filmszerűen peregnek az események, a fejezetek viszik magukkal az embert, a történetszálak pedig fokozatosan kapcsolódnak egymásba. Sokszor éppen akkor derül ki valami egy szereplőről, amikor már azt hinnénk, hogy ismerjük.

Közben pedig az írónő az évek során egyre több műfaji elemmel kezdett játszani. A romantika mellett megjelennek rejtélyek, krimiszálak, családi titkok és komolyabb kérdések is. Ezért sem érzem igazán pontosnak, amikor valaki egyszerűen „romantikus regényekként” beszél Fejős Éva könyveiről.

Persze a szerelem nagyon fontos bennük.

De legalább ilyen fontos az emberi döntés.

A barátság.

A család.

A karrier.

Az önállóság.

A múlt.

És az, hogyan tudunk továbblépni abból, ami valamikor meghatározott bennünket.

A Hotel Bali története ráadásul nem ért véget az első könyv utolsó oldalával. Az olvasók később az Eper reggelire, majd a Mi sem voltunk angyalok lapjain is találkozhattak a szereplőkkel. Maga az írónő is elmesélte, hogy a figurák a regény befejezése után sem hagyták nyugodni, és az olvasók is szerettek volna folytatást.

Ez szerintem sokat elmond egy könyvről.

Vannak szereplők, akiktől az utolsó oldalon könnyedén elköszönünk.

És vannak olyanok, akikről szeretnénk tudni, mi történt velük azután.

Fejős Éva pályájának egy másik különösen érdekes fordulata 2013-ban következett be, amikor saját könyvkiadót alapított. Az Erawan nemcsak a saját könyvei megjelentetésének adott új keretet, hanem más szerzők könyveinek kiadására is lehetőséget teremtett.

Szerintem ez a döntés is nagyon „Fejős Évás”.

Valahol ugyanaz az újrakezdés és bátorság jelenik meg benne, amelyről olyan gyakran ír a regényeiben.

Nemcsak történetekben beszél arról, hogy az embernek időnként mernie kell változtatni, hanem a saját pályáján is hozott olyan döntéseket, amelyekkel egy új útra lépett.

Azóta hosszú könyvsor áll a neve mellett. A Bangkok, tranzit, a Hotel Bali, az Eper reggelire, a Csajok, a Cuba Libre, A mexikói, a Karácsony New Yorkban, a Karibi nyár, a Nápolyi vakáció és sok más történet más-más helyre viszi el az olvasót. A szerző saját ajánlójában is külön csoportba rendezi azokat a könyveit, amelyeket az utazás szerelmeseinek javasol – és már ebből a felsorolásból is látszik, milyen fontos szerepet játszik az életművében a világ felfedezése. (Fejős Éva)

Talán ez Fejős Éva egyik titka.

Megadja nekünk az utazás illúzióját, miközben valójában emberi történeteket mesél.

Egy könyvvel a kezünkben eljuthatunk Balira, Bangkokba, New Yorkba vagy Nápolyba. Érezhetjük a trópusi meleget, elképzelhetjük a szálloda teraszáról látható tájat vagy egy nyüzsgő ázsiai nagyváros utcáit.

De amikor becsukjuk a könyvet, sokszor nem a táj marad meg bennünk a legerősebben.

Hanem egy mondat.

Egy döntés.

Egy szereplő.

Egy felismerés.

Vagy annak a gondolata, hogy talán mi is változtathatnánk valamin.

Az írónő saját bemutatkozásában azt írja, hogy szeretné, ha az olvasók történeteiben menedéket, feltöltődést vagy akár bátorságot találnának életük fontos döntéseihez. (Fejős Éva)

Talán éppen ez foglalja össze legjobban azt, amit én is érzek a könyvei kapcsán.

Mert a szórakoztató irodalomnak nem kell mindig világmegváltó kérdéseket megfejtenie.

Néha elég, ha néhány órára elvisz minket valahová.

Néha elég, ha kikapcsol.

Néha pedig észrevétlenül éppen egy könnyednek induló történet mond valamit arról, amin mi magunk is gondolkodunk.

Nekem Fejős Éva világába a Hotel Bali volt a belépőjegy 2009-ben.

Egy könyv, amelyet azért vettem kézbe, hogy elolvassak egy érdekes történetet, és amely végül megváltoztatta azt is, mit várok egy női regénytől. Megmutatta, hogy lehet egy könyv egyszerre könnyed és tartalmas, romantikus és titokzatos, egzotikus és mégis nagyon ismerős.

És talán ez az egyik legjobb dolog, amit egy szerző adhat az olvasónak: azt az érzést, hogy bár több ezer kilométerre vitt bennünket otthonról, a történet végére mégis egy kicsit közelebb kerültünk saját magunkhoz.

Ha még nem olvastatok Fejős Évától, én természetesen elfogultan azt mondom: kezdjétek a Hotel Balival.

Ismerjétek meg Dórát, Gabit, Szilvit és Juditot. Utazzatok el velük Balira, fejtsétek meg a múltjuk titkát, és közben gondolkodjatok el azon is, vajon valóban magunk mögött hagyhatjuk-e azt, ami egyszer megtörtént velünk.