Ami Shael: Senki. Mindenki. Bárki.

 

Ami Shael: Senki. Mindenki. Bárki. – Huszonkét ajtó, negyvenegy élet, megszámlálhatatlan érzés

 

Vannak könyvek, amelyek egyetlen ember történetét mesélik el. Mások egy egész családét vagy akár egy korszakét. Ami Shael Senki. Mindenki. Bárki. című kötete azonban egészen különleges utat választ: egy budapesti gangos társasház huszonkét lakásába enged bepillantást, ahol összesen negyvenegy ember élete fonódik össze láthatatlan szálakkal. Első pillantásra csupán különálló novellák sorozatának tűnik, valójában azonban egy finoman összeszőtt emberi mozaik, amely azt bizonyítja, hogy senki története sem létezik önmagában.

Már a könyv borítója magával ragadott. Ritkán fordul elő, hogy egy borító ennyire pontosan visszaadja egy könyv hangulatát, de itt valóban ez történt. Meghitt, nyugodt, mégis kíváncsivá tesz. Olyan, mintha egy régi bérház udvarára néznénk, ahol minden ablak mögött egy-egy külön világ rejtőzik. Mire becsuktam a könyvet, úgy éreztem, a borító és a történetek tökéletes harmóniában állnak egymással.

 

Egy ház, amely szinte lélegzik

A történet helyszíne egy teljesen átlagos budapesti gangos társasház. Olyan épület, amely mellett nap mint nap elsétálhatunk anélkül, hogy belegondolnánk, hány különböző élet zajlik a falai között.

Lakik itt egyedülálló édesanya, idős nyugdíjas, vállalkozó, tanár, fiatal szerelmespár, többgenerációs család, egyetemista, művész és olyan emberek is, akik első pillantásra teljesen jelentéktelennek tűnnek.

Éppen ez a könyv egyik legfontosabb üzenete: nincs jelentéktelen ember.

Mindannyian hordozunk magunkban örömöket, fájdalmakat, veszteségeket, reményeket, amelyeket a külvilág sokszor nem is sejt.

 

Novellák vagy egy nagyregény?

A kötet hivatalosan novelláskötetként jelenik meg, de olvasás közben egyáltalán nem ezt éreztem.

A huszonkét történet önállóan is megállja a helyét, mégis folyamatosan kapcsolódnak egymáshoz. Néha csupán egy futó találkozás, egy köszönés a lépcsőházban, egy ismerős illat vagy egy közös udvar köti össze a szereplőket.

Ettől válik élővé az egész.

Ahogy haladtam előre, egyre inkább olyan érzésem volt, mintha egy hatalmas pókháló bontakozna ki előttem. Nem minden szál vastag és látványos, de valamennyi kapcsolatban áll egymással.

Ez a finom szerkesztés szerintem a könyv egyik legnagyobb erénye.

 

Az élet hétköznapi csodái

Ami Shael nem rendkívüli emberekről ír.

Éppen ellenkezőleg.

Hétköznapi embereket mutat be, akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, amelyekkel mi is nap mint nap találkozunk.

Magány.
Válás.
Gyász.
Anyaság.
Kiégés.
Kamaszkori bizonytalanság.

Időskori egyedüllét.

Újrakezdés.

A szerző azonban nem dramatizálja túl ezeket a helyzeteket. Nem akar mindenáron könnyeket kicsikarni az olvasóból. Egyszerűen megmutatja az embereket olyannak, amilyenek.

Esendőnek.

És éppen ettől lesz hiteles.

 

Az előítéletek mögött mindig ott az ember

A könyv egyik legerősebb gondolata számomra az volt, hogy mennyire hajlamosak vagyunk ítélkezni.

Elég egy futó pillantás a lépcsőházban.

„Biztos mogorva.”

„Biztos boldog.”

„Biztos gazdag.”

„Biztos nincs semmi baja.”

Aztán kiderül, hogy semmit sem tudunk egymásról.

A szerző újra és újra emlékeztet arra, hogy minden ajtó mögött egy teljes élet rejtőzik. Olyan történetek, amelyeket kívülről soha nem lehet megismerni.

Ez a felismerés végigkísérte az olvasásomat.

 

Közösség egy nagyváros közepén

Nagyon megfogott az a gondolat is, hogy egy nagyvárosban is kialakulhat valódi közösség.

Sokan úgy gondolnak Budapestre, mint egy arctalan, rohanó városra.

Ebben a könyvben azonban a gangos ház szinte egy kis falu.

Ismerik egymást.

Figyelnek egymásra.

Néha segítenek.

Néha csak csendben jelen vannak.

Nem mindig tökéletesek ezek a kapcsolatok, de valódiak.

Olvasás közben többször eszembe jutott, milyen fontos lenne a saját környezetünkben is jobban odafigyelni egymásra.

 

Karakterek, akik velünk maradnak

A szereplők rendkívül különbözőek, mégis mindegyikük szerethető valamilyen módon.

Nem azért, mert hibátlanok.

Hanem azért, mert nagyon emberiek.

Különösen megérintett Nagy Ottó története, amely finoman mutatta meg, milyen sokat jelenthet egy kis odafigyelés egy magányos ember számára.

Nagyon szerettem az első emeleti többgenerációs család történetét is. Szinte hallottam a közös vacsorák zaját, láttam magam előtt az asztal körül ülő családtagokat.

A harmadik kedvencem pedig az egyetemisták története lett, amely könnyedebb hangvételével remekül ellensúlyozta a kötet komolyabb pillanatait.

 

Ami Shael stílusa

A szerző nyelvezete egyszerre egyszerű és költői.

Nem használ fölösleges díszítéseket, mégis sok mondatot többször is visszaolvastam, mert annyira szépen fogalmazott meg egy-egy érzést.

Különösen tetszett, hogy nem akar minden történetet lezárni.

Az életben sincs mindig egyértelmű befejezés.

Sokszor csak tovább élünk.

Pont úgy, mint ezek a szereplők.

 

Amit magammal vittem

A könyv végére egészen más szemmel néztem egy társasház ablakaira.

Azóta többször is azon kaptam magam, hogy elgondolkodom:

vajon kik lakhatnak mögöttük?

Milyen örömök és fájdalmak rejtőznek azok mögött a függönyök mögött?

Talán éppen ez Ami Shael legnagyobb sikere.

Nem csupán történeteket mesél.

Empatikusabbá teszi az olvasót.

 

Összegzés

A Senki. Mindenki. Bárki. számomra egy igazi irodalmi ékszerdoboz volt.

Nem hangos, nem akar mindenáron sokkolni, mégis mély nyomot hagy maga után. Megmutatja, hogy a legérdekesebb történetek sokszor nem távoli országokban vagy rendkívüli emberek életében születnek, hanem a szomszéd ajtó mögött.

Ez a könyv arra tanít, hogy ne higgyünk a látszatnak. Hogy merjünk nyitottabbak lenni egymás felé. Hogy minden ember története értékes, még akkor is, ha első pillantásra teljesen hétköznapinak tűnik.

Ha szereted a karakterközpontú történeteket, az emberi sorsokat, a finoman összefonódó novellákat és azokat a könyveket, amelyek csendesen, mégis mélyen megérintenek, akkor Ami Shael Senki. Mindenki. Bárki. című kötete kiváló választás lehet.

Néha elég egyetlen nyitott ajtó, hogy egészen más szemmel kezdjük nézni a világot.

 

Köszönöm a lehetőséget Ami Shaelnak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!