Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

 

Amikor a búcsú megtanít újra élni – Gondolatok Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek című regényéről

 

Vannak könyvek, amelyek már a fülszövegükkel is képesek megérinteni az olvasót. Cecelia Ahern Ui.: Szeretlek című regénye pontosan ilyen. Egy fiatal nő történetét meséli el, aki elveszíti élete szerelmét, majd férje halála után hónapról hónapra olyan leveleket kap tőle, amelyeket Gerry még életében készített elő. Minden levél egy apró feladatot rejt, amelyek nemcsak Holly mindennapjait formálják át, hanem lassan visszavezetik őt az életbe is.

Ez az alapötlet egyszerre szívszorító és gyönyörű.

Nem véletlen, hogy emberek millióit érintette meg világszerte, és hogy néhány évvel a könyv megjelenése után film is készült belőle. Hiszen ki ne gondolkodott volna már el azon, mit mondana annak, akit a legjobban szeret, ha tudná, hogy már nem lehet mellette?

A regény központi gondolata rendkívül erős: a szeretet képes túlélni a halált. Nem úgy, hogy visszahozza azt, akit elveszítettünk, hanem úgy, hogy erőt ad a továbblépéshez.

És talán éppen ezért volt számomra különösen nagy csalódás maga a könyv.

 

Egy történet, amely sokkal többet ígér

Az első oldalakat hatalmas lelkesedéssel kezdtem olvasni.

A könyvet még 2006 karácsonyán kaptam ajándékba. Akkoriban már rengeteg jót hallottam Cecelia Ahernről, és nagyon kíváncsi voltam arra a történetre, amelyről mindenki azt mondta, hogy egyszerre szívszorító és felemelő.

Ráadásul én abban a szerencsés – vagy éppen szerencsétlen – helyzetben voltam, hogy előbb láttam a filmet.

A Richard LaGravenese rendezésében készült 2007-es adaptáció Hilary Swank és Gerard Butler főszereplésével mély nyomot hagyott bennem. Megható, romantikus, humoros és fájdalmas egyszerre. Úgy éreztem, egy igazán különleges történetet láttam.

Éppen ezért azt vártam, hogy a regény még ennél is többet ad majd.

Hiszen nagyon gyakran előfordul, hogy egy könyv sokkal részletesebb, árnyaltabb és érzelmileg gazdagabb, mint a belőle készült film.

Ezúttal azonban éppen az ellenkezőjét éreztem.

 

Amikor a film felülmúlja a könyvet

Nem sok olyan történettel találkoztam eddig, ahol azt éreztem volna, hogy a filmes feldolgozás jobb lett, mint az alapjául szolgáló regény.

Az Ui.: Szeretlek nálam pontosan ilyen.

A film sokkal letisztultabb, érzelmesebb és hitelesebb élményt nyújtott.

A könyv ezzel szemben sajnos többször kizökkentett az olvasásból.

Ahelyett, hogy Holly fájdalmára figyeltem volna, gyakran azon kaptam magam, hogy egy-egy párbeszéd vagy jelenet teljesen hiteltelennek tűnik.

Pedig az alapötlet zseniális.

Egy férj, aki halála előtt még gondoskodik arról, hogy felesége ne ragadjon örökre a gyászban.

Micsoda fantasztikus kiindulópont!

Ebben rengeteg lehetőség rejlik.

Éppen ezért fájt látni, hogy számomra ez a lehetőség nem teljesedett ki.

 

A nyelvezet, ami nem tudott magával ragadni

A legnagyobb problémám a regénnyel egyértelműen a stílus volt.

Olvasás közben többször is azt éreztem, hogy a nyelvezet egyszerűen nem működik.

Nem azért, mert könnyen olvasható.

Hanem azért, mert számomra sokszor erőltetettnek, esetlennek és helyenként kifejezetten felszínesnek hatott.

A humor gyakran nem oldotta a tragédiát, hanem inkább megtörte annak súlyát.

A párbeszédek több alkalommal mesterkéltnek tűntek.

Volt néhány jelenet, amely inkább romantikus vígjátékra emlékeztetett, mint egy mély gyászfeldolgozás történetére.

Pedig Holly fájdalma ennél sokkal árnyaltabb megközelítést érdemelt volna.

 

Holly karaktere

Holly alapvetően szerethető főszereplő.

Teljesen érthető, hogy férje elvesztése után képtelen újra élni.

Nem akar felkelni.

Nem találja a helyét.

Nem tudja elképzelni a jövőt Gerry nélkül.

Ez rendkívül hiteles kiindulópont.

A levelek pedig valóban szépen végigvezetik őt a gyász különböző állomásain.

Ahogy újra kapcsolatba kerül a családjával.

Ahogy lassan visszatalál a munkához.

Ahogy ismét képes mosolyogni.

És végül ahogy megengedi magának azt is, hogy egyszer talán újra szeressen.

Ez önmagában nagyon szép ív.

Kár, hogy számomra a megvalósítás nem tudott felnőni ehhez.

 

Gerry – aki akkor is jelen van, amikor már nincs

A könyv legszebb alakja számomra egyértelműen Gerry.

Érdekes módon úgy válik a történet egyik legerősebb szereplőjévé, hogy valójában már a regény elején meghal.

Mégis végig ott van.

Minden levélben.

Minden emlékben.

Minden döntés mögött.

A szeretete nem birtokolni akar.

Nem visszatartani.

Hanem elengedni.

Ez szerintem a regény legfontosabb üzenete.

Az igazi szeretet nem azt kívánja, hogy örökké gyászoljunk valakit.

Hanem azt, hogy akkor is boldogok legyünk, amikor ő már nincs velünk.

Ez gyönyörű gondolat.

 

A film miért működik jobban?

Sokan nem értenek egyet ezzel, de számomra a film sokkal erősebb élmény volt.

Richard LaGravenese adaptációja szerintem sokkal feszesebb.

A történet ritmusa jobb.

A humor természetesebb.

Az érzelmek hitelesebbek.

Gerard Butler Gerryként pontosan azt a melegséget, játékosságot és szeretetet sugározza, amit olvasás közben kevésbé éreztem.

Hilary Swank Hollyja pedig minden fájdalmával együtt rendkívül emberi.

A film képes volt arra, amire a könyv nálam nem: valóban megsiratott.

Nem véletlenül tartják sokan a romantikus filmek egyik klasszikusának.

 

A regény erőssége

Mindezek ellenére nem szeretném azt mondani, hogy rossz könyv.

Egyszerűen számomra nem működött.

A történet alapgondolata ma is különleges.

A gyász feldolgozásának folyamata hiteles.

A szeretet továbbélése nagyon szép üzenet.

Nem csoda, hogy ennyien szeretik ezt a regényt.

Sőt, teljesen megértem azokat az olvasókat is, akiknek életre szóló kedvencük lett.

Az olvasás rendkívül személyes élmény.

Ami valakit mélyen megérint, az egy másik emberből egészen más érzéseket válthat ki.

Nálam most ez történt.

 

Összegzés

Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy egy könyv filmes feldolgozását jobban szeretem, mint az eredeti regényt.

A Ui.: Szeretlek azonban számomra pontosan ilyen kivétel.

Miközben a történet alapötletét továbbra is zseniálisnak tartom, a kivitelezés sajnos nem tudott meggyőzni. A nyelvezet, a párbeszédek és néhány túlzottan mesterkélt jelenet miatt többször kizökkentem az olvasásból, így nem tudtam olyan mélyen kapcsolódni Holly történetéhez, mint szerettem volna.

Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam.

Mert emlékeztetett arra, milyen fontos gondolatot hordoz ez a történet.

Hogy a szeretet nem ér véget a halállal.

Hogy a gyász nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk azt, akit elveszítettünk.

És hogy néha a legnagyobb ajándék, amit adhatunk annak, akit szeretünk, az az, hogy megtanítjuk újra élni akkor is, amikor mi már nem lehetünk mellette.

Ha pedig választanom kellene a könyv és a film között, nálam ezúttal egyértelműen a film győzne.

Nem gyakran mondok ilyet.

De a Ui.: Szeretlek azon ritka történetek közé tartozik, amelyek számomra jobban működtek a mozivásznon, mint a könyv lapjain.