Danielle Steel – amikor egyetlen pillanat mindent megváltoztat

 

Vannak szerzők, akiktől elolvasunk egy könyvet, tetszik, talán még egy másodikat is választunk tőlük, aztán idővel mégis megfeledkezünk róluk. És vannak azok az írók, akiknek a neve számunkra már önmagában garancia arra, hogy kíváncsiak legyünk a történetre. Nem feltétlenül azért, mert minden egyes regényük tökéletes, vagy mert mindig képesek valami egészen újat mutatni. Egyszerűen van valami az írásaikban, ami miatt újra és újra visszatérünk hozzájuk.

Nálam hét olyan írónő van, akinek szinte bármelyik könyvét, bármikor szívesen elolvasnám: Fábián Janka, Fejős Éva, Elizabeth Adler, Tasmina Perry, Danielle Steel, Cecelia Ahern és Jodi Picoult. Nagyon különböző stílusban írnak, mégis mindegyikük történeteiben van valami, ami újra meg tud szólítani.

A „Szerzők, akiket érdemes felfedezni” rovat következő szereplője közülük talán az egyik legismertebb: Danielle Steel.

Danielle Steel – történetek szerelemről, veszteségről és az újrakezdés erejéről

Bevallom, sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy Danielle Steel már régen „kiírta magát”. Hogy az utóbbi években megjelent regényeiben már nem tud igazán újat mondani, történetei ismétlődnek, szereplői hasonló élethelyzetekbe kerülnek, és aki sok könyvét olvasta, annak egy idő után ismerőssé válhatnak bizonyos fordulatok.

Lehet ebben igazság.

Én mégis azt gondolom, hogy egy írónő, akinek évtizedek után is megjelennek a könyvei, és akinek új regényeit világszerte várják az olvasók, valamit egészen biztosan nagyon jól csinál.

Danielle Steel pedig több mint fél évszázada ír.

Egy név, amelyet szinte minden könyvolvasó ismer

Danielle Fernandes Dominique Schuelein-Steel 1947. augusztus 14-én született New Yorkban. Gyermekkorának egy részét Franciaországban töltötte, majd New Yorkban nevelkedett. Már fiatalon bepillantást nyerhetett abba a társadalmi közegbe, amely később oly sok regényének hátteréül szolgált: a gazdag családok, fényűző otthonok, elegáns összejövetelek és a látszólag tökéletes életek világába.

Talán éppen ezért tud olyan természetességgel írni arról, hogy a csillogó külső mögött mennyi fájdalom, veszteség, családi titok és magány rejtőzhet.

Fiatalon divattervezést és irodalmat is tanult, de végül az írás lett az a terület, amelyben megtalálta a saját útját.

És milyen hosszú út lett belőle!

Danielle Steel napjainkra a világ egyik legismertebb és legtermékenyebb regényírójává vált. Több mint kétszáz könyv fűződik a nevéhez, köztük regények, gyermekkönyvek, versek és tényirodalmi művek. Könyvei számtalan országban és nyelven megjelentek, olvasók több generációja nőtt fel a történetein.

Azt hiszem, már önmagában egészen elképesztő belegondolni abba, hogy valaki ennyi évtizeden keresztül képes legyen folyamatosan történeteket mesélni.

 

Mi a Danielle Steel-regények titka?

Ha valaki már több Danielle Steel-könyvet olvasott, bizonyára felfedezett bennük visszatérő motívumokat.

Szerelem. Házasság. Család. Gyermekek. Válás. Árulás. Betegség. Halál. Karrier. Gazdagság és szegénység. Váratlan tragédiák. És szinte mindig: újrakezdés.

A szereplői gyakran olyan életet élnek, amely kívülről tökéletesnek tűnik. Szép ház, sikeres karrier, boldog család, biztosnak hitt párkapcsolat – aztán történik valami, ami egyik pillanatról a másikra mindent megváltoztat.

Danielle Steel történeteinek szerintem éppen ez az egyik legerősebb vonása.

Azt mutatják meg, hogy az életünk bármikor gyökeresen megváltozhat. Elveszíthetünk valakit, akit szeretünk. Véget érhet egy kapcsolat, amelyről azt hittük, örökké tart. Összeomolhat egy gondosan felépített élet. De a történet ettől még nem feltétlenül ér véget.

Valahol mindig ott van az újrakezdés lehetősége.

Talán ezért sem zavar különösebben, ha bizonyos témái időről időre visszatérnek. Hiszen az életünk nagy kérdései sem változnak olyan sokat. Szeretni és szeretve lenni, családot teremteni, elveszíteni valakit, megbocsátani, talpra állni és újrakezdeni – ezek olyan dolgok, amelyek minden generáció számára ismerősek.

 

Egy regénybe illő magánélet

Danielle Steel saját élete sem volt mentes a fordulatoktól. Sőt, néha az embernek az az érzése, hogy magánéletének egy-egy fejezete akár valamelyik regényének története is lehetne.

Ötször ment férjhez, és kilenc gyermek édesanyja.

Első férjéhez, Claude-Eric Lazardhoz nagyon fiatalon ment hozzá, házasságukból született első lánya, Beatrix. Későbbi kapcsolatai között akadtak különösen viharos időszakok is. Második férjét, Danny Zugeldert egy börtönlátogatás során ismerte meg, harmadik férje William George Toth volt. Ebből a kapcsolatból született fia, Nick.

Negyedik férje, John Traina örökbe fogadta Nicket, és hosszú éveket töltöttek együtt. Danielle Steelnek ebből a házasságából további gyermekei születtek. Ötödik férje a neves üzletember, Tom Perkins volt, házasságuk azonban csak néhány évig tartott.

A romantikus történetek egyik legismertebb szerzőjének saját szerelmi élete tehát korántsem volt egyszerű tündérmese.

Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy regényeiben a szerelem mellett olyan sokszor megjelenik a csalódás, a veszteség, a kapcsolataink törékenysége és annak kérdése, hogyan lehet egy összetört életből valami újat felépíteni.

Egy édesanya legnagyobb tragédiája

Danielle Steel életének legsúlyosabb vesztesége fia, Nick Traina halála volt.

Nick tehetséges zenész volt, ugyanakkor súlyos mentális problémákkal küzdött. Mindössze tizenkilenc éves volt, amikor 1997-ben öngyilkosság következtében meghalt.

Egy gyermek elvesztésének fájdalmát valószínűleg szavakkal lehetetlen igazán visszaadni. Danielle Steel mégis megpróbálta.

Fia emlékére írta meg a Hullócsillagom (His Bright Light) című könyvét. Ez egészen más, mint azok a regények, amelyekkel a legtöbb olvasó az írónő nevét azonosítja. Egy anya személyes története a gyermekéről, a betegségről, a reményről, a küzdelemről és végül a felfoghatatlan veszteségről.

Talán ez az egyik legfontosabb könyve azok számára is, akik Danielle Steelt elsősorban romantikus regények szerzőjeként ismerik. Megmutatja az írónő mögött az édesanyát és az embert is.

A tragédiát követően jótékonysági munkával is igyekezett segíteni másokon, és Nick emlékét ilyen módon is tovább őrizte.

 

De hogyan lehet ennyi könyvet megírni?

Danielle Steel életművét látva szerintem sok olvasóban felmerül ugyanaz a kérdés:

Hogyan képes valaki ennyit írni?

 

A válasz részben elképesztő munkafegyelmében rejlik.

Steel híres arról, hogy amikor dolgozik, rendkívül hosszú munkanapokat tart. Elmondása szerint előfordult, hogy akár húsz órán keresztül is írt. Egyszerre több könyv különböző munkafázisain dolgozik: miközben az egyik történetet írja, egy másikhoz kutat, egy harmadikhoz pedig már jegyzeteket készít.

És van még egy részlet, amit különösen szeretek vele kapcsolatban.

Danielle Steel hosszú évtizedek óta írógépen dolgozik.

Miközben ma már szinte természetes, hogy az írók számítógépen készítik a kézirataikat, ő sokáig ragaszkodott régi Olympia írógépéhez. Van valami különösen hangulatos abban a képben, hogy a világ egyik legsikeresebb írónője egy írógép előtt ülve kelti életre újabb és újabb szereplőit.

 

Kiírta volna magát?

És akkor vissza is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, amellyel kezdtem.

Kiírta magát Danielle Steel?

Lehetséges, hogy aki ötven, hetven vagy akár száz regényét olvasta, már könnyebben észreveszi az ismétlődéseket. Az is természetes, hogy egy több mint öt évtizedes pályafutás során nem minden könyv lesz ugyanolyan erős.

De vajon tényleg mindig valami teljesen újat kell mondania egy írónak?

Én nem feltétlenül ezt keresem Danielle Steel könyveiben.

Van, amikor az ember éppen azért vesz le a polcról egy ismerős szerzőt, mert tudja, nagyjából milyen olvasmányélményre számíthat. Ahogy néha újra megnézünk egy régi filmet, vagy visszatérünk egy kedvenc helyünkre, úgy egy szerző világa is válhat ismerőssé és otthonossá.

Danielle Steel számomra ilyen szerző.

Lehet, hogy nem minden regénye lesz életem meghatározó olvasmánya. Lehet, hogy egyik könyve sokkal jobban tetszik, mint a másik. És biztosan akadnak történetei, amelyekben felfedezhetők korábbi regényeinek motívumai.

Mégis, ha meglátom a nevét egy könyv borítóján, kíváncsi leszek rá.

 

Több mint fél évszázad történetei

Danielle Steel még ma is aktívan ír, új könyvei pedig folyamatosan jelennek meg. A magyar olvasókhoz szintén rendszeresen eljutnak az újabb regényei, miközben a régebbi történetei közül is sok új kiadásban kerül ismét a könyvesboltok polcaira.

És talán ez mutatja meg leginkább, mit jelent Danielle Steel az olvasóinak.

Generációk találkoztak már a nevével.

Van, aki évtizedekkel ezelőtt fedezte fel valamelyik könyvét az édesanyja vagy nagymamája polcán. Más egy könyvtárban találkozott vele először. Megint más ma vesz kézbe először Danielle Steel-regényt.

A borítók változnak. Az olvasók változnak. A világ is rengeteget változott az első könyvei óta.

A történetek középpontjában álló érzések azonban nem igazán.

Szeretünk. Elveszítünk embereket. Csalódunk. Reménykedünk. Hibázunk. Néha úgy érezzük, minden összeomlott körülöttünk.

Aztán valahogy mégis továbbmegyünk.

Talán Danielle Steel történeteinek igazi titka sem a romantikában, a gazdag családokban vagy a látványos fordulatokban rejlik, hanem ebben az egyszerű gondolatban:

az élet a legnagyobb veszteségek után is folytatódhat, és mindig lehet esélyünk arra, hogy új fejezetet kezdjünk.

Éppen ezért számomra Danielle Steel továbbra is azok közé a szerzők közé tartozik, akiknek bármikor szívesen leveszem egy könyvét a polcról.

Lehet szeretni a történeteit, lehet kritizálni az ismétlődő motívumokat, és lehet azon vitatkozni, melyik korszakában születtek a legjobb regényei. Egy dolgot azonban nehéz lenne elvitatni tőle: Danielle Steel maradandó nyomot hagyott a szórakoztató irodalomban.

Több évtized, több generáció és megszámlálhatatlan olvasási élmény után még mindig ír.

Mi pedig még mindig olvassuk.

És talán egy írónak ennél nagyobb sikere nem is lehet.