Benkő Tímea: Kaland

 

Benkő Tímea: Kaland – amikor a legnagyobb kaland valójában a felnőtté válás

 

Amikor először kézbe vettem Benkő Tímea Kaland című regényét, arra számítottam, hogy egy könnyed, nyári táborban játszódó ifjúsági történetet kapok. Olyat, amelyben sok nevetés, néhány romantikus szál és izgalmas program vár az olvasóra. A könyv valóban tartalmazza mindezt, de közben sokkal többet is nyújt. Nem egyszerűen egy tábor történetét meséli el, hanem azt az időszakot, amikor az ember még nem egészen felnőtt, de már nem is gyerek. Azt a bizonytalan átmenetet, amikor hirtelen felelősséget kell vállalni másokért, miközben a saját érzéseinkkel sem mindig tudunk mit kezdeni.

Benkő Tímea neve számomra már nem volt ismeretlen. A Tanári című regényében is azt szerettem a legjobban, hogy hitelesen, sallangoktól mentesen mutatta be egy pedagógus életét. A Kaland ugyan teljesen más korosztályt szólít meg, mégis ugyanaz az őszinteség és emberismeret sugárzik belőle. Nem véletlenül, hiszen a szerző maga is pedagógus, valamint hosszú évek óta táborokat szervez. Érezhető, hogy nem kívülállóként ír erről a világról, hanem olyan emberként, aki pontosan tudja, milyen örömök és kihívások várnak egy fiatal csoportvezetőre.

A történet egyik legnagyobb különlegessége, hogy nem a táborozó gyerekeket helyezi a középpontba, hanem azokat a fiatalokat, akik a programok lebonyolításáért felelnek. Ez elsőre talán apró különbségnek tűnik, valójában azonban teljesen más perspektívát ad a regénynek. A csoportvezetők maguk is alig idősebbek a táborozóknál, mégis nekik kell példát mutatniuk, konfliktusokat kezelniük, vigaszt nyújtaniuk, programokat szervezniük és döntéseket hozniuk.

Ez a kettősség teszi igazán érdekessé a könyvet. Egyik pillanatban még ugyanúgy nevetnek, viccelődnek és zavarba jönnek, mint bármelyik kamasz, a következőben pedig már felelősséget vállalnak mások biztonságáért. Ez a szerepváltás nagyon hitelesen jelenik meg a történetben.

Különösen közel éreztem magamhoz Orsi karakterét. Benne egyszerre van jelen a bizonytalanság, az érzékenység és az a vágy, hogy jól végezze a feladatát. Amikor egy dokumentum végén megpillantja a mindössze egyetlen szóból álló üzenetet – „Kedvellek.” –, az egész világát felforgatja. A jelenet elsőre talán apróságnak tűnik, mégis tökéletesen visszaadja a kamaszkor egyik legmeghatározóbb érzését: amikor egyetlen mondat vagy egyetlen pillantás egész nap velünk marad, és újra meg újra végiggondoljuk, vajon mit jelenthetett.

Nagyon tetszett, hogy Benkő Tímea nem dramatizálja túl ezt a romantikus szálat. Nem lesz belőle giccses szerelmi történet, inkább természetes része marad a szereplők mindennapjainak. A közeledés lassú, bizonytalan és tele van félreértésekkel – pontosan úgy, ahogyan a való életben is történik.

A regény másik nagy erőssége a közösség ábrázolása. Ritkán olvasni olyan ifjúsági regényt, amely ennyire hitelesen mutatja meg, hogyan kovácsolódik össze egy csapat. A csoportvezetők nem tökéletesek. Hibáznak, vitatkoznak, elfáradnak, néha türelmetlenek, máskor túlaggódják a helyzeteket. Mégis képesek együtt dolgozni egy közös célért, és ez adja a történet egyik legszebb üzenetét.

Nagyon szerettem Ádám humorát, amely sok feszült pillanatot old fel, Emma nyugodt, kiegyensúlyozott jelenlétét, valamint Fruzsi maximalizmusát is. Mindegyik karakter más személyiségtípust képvisel, ezért könnyű közöttük megtalálni azt, akivel az olvasó leginkább tud azonosulni.

A tábori élet leírásai különösen élvezetesek voltak. Szinte érezni lehet a nyári esték illatát, hallani a gyerekzsivajt, elképzelni a közös játékokat, a programokat és az esti beszélgetéseket. Benkő Tímea nem idealizálja a táborokat, hanem megmutatja azok kevésbé romantikus oldalát is. A szervezés, a felelősség, a fáradtság, a váratlan problémák ugyanúgy jelen vannak, mint a nevetések és a közös élmények.

Számomra az egyik legemlékezetesebb jelenet az éjszakai bátorságpróba volt. Nem csupán azért, mert izgalmas és jól felépített epizód, hanem mert tökéletesen szimbolizálja a szereplők belső útját is. Miközben a gyerekek a sötét erdőben próbálják legyőzni a saját félelmeiket, a csoportvezetőknek is szembe kell nézniük a saját bizonytalanságaikkal. A felelősség súlya, az egymás iránt érzett bizalom és a kimondatlan érzelmek egyszerre vannak jelen ebben a jelenetben.

Ugyanilyen szép lezárása a történetnek az utolsó esti tábortűz. Talán mindannyian emlékszünk arra az érzésre, amikor egy tábor végén egyszerre vagyunk boldogok és szomorúak. Boldogok, mert rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és szomorúak, mert tudjuk, hogy hamarosan mindenki hazamegy. Benkő Tímea ezt a különös hangulatot nagyon érzékletesen ragadja meg. A tábortűz körül ülő szereplők már nem ugyanazok, akik néhány nappal korábban megérkeztek. Észrevétlenül értek egy kicsit.

A könyv nyelvezete könnyed, gördülékeny és természetes. A párbeszédek élők, a humor nem erőltetett, a történet pedig végig megőrzi lendületét. Annak ellenére, hogy komoly témákat is érint – felelősségvállalás, önismeret, első szerelem, közösség, bizalom –, soha nem válik didaktikussá. Inkább hagyja, hogy az olvasó maga vonja le a következtetéseket.

Külön örültem annak is, hogy a szerző nem próbál „fiatalosan” írni mindenáron. A szereplők beszélgetései hitelesek, mégsem hatnak mesterkéltnek vagy erőltetettnek. Ez sok kortárs ifjúsági regénynek nem sikerül, itt azonban természetesnek éreztem minden megszólalást.

A Kaland számomra nem csupán egy nyári táborban játszódó ifjúsági regény volt. Sokkal inkább egy történet a felnőtté válás első lépéseiről. Arról az időszakról, amikor az ember először tapasztalja meg, milyen érzés, hogy mások számítanak rá. Amikor rájön, hogy a felelősség nem elvesz valamit a fiatalságból, hanem éppen gazdagabbá teszi azt.

Olvasás közben többször is eszembe jutott, mennyire fontosak ezek a közösségi élmények egy fiatal életében. Egy jól sikerült tábor nemcsak emlékeket ad, hanem önbizalmat, barátságokat, önismeretet és olyan tapasztalatokat is, amelyek egy életen át elkísérhetik az embert.

Összességében a Kaland egy kedves, humoros, érzelmes és nagyon hiteles ifjúsági regény. Olyan könyv, amely egyszerre szól a fiatal olvasóknak és azoknak a felnőtteknek is, akik szeretnék jobban megérteni a mai kamaszokat. A történet tele van életigenléssel, szerethető szereplőkkel és olyan pillanatokkal, amelyek mosolyt csalnak az ember arcára.

Szívből ajánlom minden 13–18 éves olvasónak, pedagógusnak, táboroztatónak és szülőnek, de azoknak is, akik szeretnek nosztalgiával visszagondolni saját nyári táboraikra. Benkő Tímea ismét bebizonyította, hogy kiváló érzékkel ír az emberi kapcsolatokról, és képes olyan történeteket alkotni, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem észrevétlenül el is gondolkodtatnak. A Kaland után az embernek kedve támad újra átélni egy nyári tábort – vagy legalább felidézni azt az időszakot, amikor a világ még tele volt lehetőségekkel, és minden nap egy új kaland kezdetét jelentette.

 

Köszönöm a lehetőséget Benkő Tímeának!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!