Pálmai-Lantos Éva: Andalúz örökség

 

Pálmai-Lantos Éva: Andalúz örökség – Transzgenerációs titkok a napsütötte Andalúziában

 

Vannak könyvek, amelyek már az első oldalakon beszippantanak egy rejtélybe, és vannak olyanok is, amelyek ennél sokkal többet adnak: utazásra hívnak, miközben lassan, szinte észrevétlenül a saját családi kapcsolatainkról, döntéseinkről és múltunkról kezdenek mesélni. Pálmai-Lantos Éva Andalúz örökség című regénye számomra egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. Ez nem csupán egy családi titkokkal átszőtt történet vagy romantikus utazós regény, hanem egy érzelmekkel teli, több idősíkon futó családregény, amely egyszerre szól identitásról, veszteségről, újrakezdésről és arról, hogy a múlt elől hiába menekülünk – előbb-utóbb utolér bennünket.

A történet főszereplője, Bartha Katinka sikeres budapesti galériakurátor, akinek élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul. Egy Spanyolországból érkező ügyvédi levél olyan kérdéseket vet fel, amelyek alapjaiban rengetik meg mindazt, amit addig a családjáról gondolt. Katinka rádöbben, hogy édesanyja hosszú éveken keresztül titkolt előle és édesapja elől is valamit. A nyomozás kezdetben csupán kíváncsiságból indul, de hamar személyes küldetéssé válik, amely végül Andalúziába vezeti.

Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek két idősíkon játszódnak, és itt is remekül működött ez a szerkezet. A jelen eseményei mellett folyamatosan megismerjük az 1956-os forradalom utáni menekülés történetét is, amikor a Halmai család kénytelen elhagyni Magyarországot, hogy Spanyolországban kezdjen új életet. A múlt és a jelen fejezetei szépen egészítik ki egymást, minden újabb részlet közelebb visz a teljes igazsághoz. Külön öröm volt számomra, hogy a két történetszál egyik pillanatra sem veszít az erejéből; egyik sem érződött pusztán "kötelező átvezetésnek" a másik között.

A családi titkok kibontása végig fenntartotta az érdeklődésemet. A szerző ügyesen adagolja az információkat, így az olvasó folyamatosan találgat, miközben egyre több apró mozaikdarabka kerül a helyére. Nem a nagy, sokkoló fordulatok dominálnak, hanem azok az apró felismerések, amelyek lassan átírják mindazt, amit a szereplőkről gondoltunk. Ez a fokozatos építkezés szerintem a regény egyik legnagyobb erőssége.

Katinka karaktere számomra könnyen szerethető volt. Bár eleinte dühös, bizonytalan és sértett, teljesen érthető, hogy ilyen érzelmek kavarognak benne, amikor ráébred: a saját családja sem olyan, amilyennek mindig hitte. Ahogy halad előre a nyomozásban, nemcsak a múlt titkai tárulnak fel előtte, hanem saját magát is egyre jobban megismeri. Tetszett, hogy ez az önismereti út természetesen épül bele a történetbe, és nem válik öncélúvá.

A múltban játszódó szál szereplői talán még erősebb benyomást tettek rám. Az 1956 utáni emigráció, az új országban való újrakezdés, az idegenség érzése és a beilleszkedés nehézségei hitelesen jelennek meg. Ezek a részek nemcsak történelmi hátteret adnak a regénynek, hanem érzelmileg is rendkívül erősek. Jó volt látni, hogy a szerző nemcsak a történelmi eseményeket mutatja be, hanem azt is, milyen hatással vannak ezek egy család mindennapjaira és a következő generációkra.

A könyv egyik legnagyobb főszereplője azonban számomra maga Andalúzia volt. Ritkán találkozom olyan regénnyel, ahol egy helyszín ennyire életre kel. A fehérre meszelt falvak, a narancsligetek, a mór építészet, a mediterrán hangulat, a szűk utcák és a spanyol életérzés szinte minden oldalon érezhető. Olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy legszívesebben azonnal repülőjegyet foglalnék Dél-Spanyolországba. Nemcsak látjuk a tájat, hanem szinte érezzük a napsütést, a meleg levegőt és a helyi ételek illatát is.

A romantikus szál kellemes kiegészítője a történetnek, de szerencsére nem uralja azt. Inkább finoman kíséri Katinka személyes fejlődését, miközben továbbra is a családi múlt és az igazság felderítése marad a középpontban. Én ezt különösen értékeltem, mert így a romantika nem nyomta el a történet valódi mondanivalóját.

A regény egyik legerősebb üzenete számomra az volt, hogy a családi titkok ritkán maradnak következmények nélkül. Az elhallgatott múlt generációkon keresztül képes meghatározni emberek életét, még akkor is, ha azok nem is tudnak róla. Ugyanakkor a könyv azt is megmutatja, hogy az igazság megismerése sokszor fájdalmas, mégis ez vezethet valódi megértéshez és megbocsátáshoz.

Ha mégis meg kellene említenem valamit, ami kevésbé működött számomra, talán azt mondanám, hogy néhány fordulat kissé kiszámítható volt, és időnként érezhetően romantikus regényes irányba mozdult el a történet. Ez azonban számomra egyáltalán nem rontotta az összképet, mert a családi szálak és a történelmi háttér bőven ellensúlyozták ezt.

Összességében az Andalúz örökség egy rendkívül hangulatos, érzelmes és olvasmányos családregény, amely egyszerre kínál izgalmas rejtélyt, történelmi hátteret, romantikát és önismereti utazást. Azoknak ajánlom, akik szeretik a több idősíkon futó történeteket, a családi titkokat, a történelmi eseményeket személyes sorsokon keresztül bemutató regényeket, valamint azokat a könyveket, amelyek után úgy érezzük, mintha mi magunk is bejártuk volna a történet helyszíneit.

Pálmai-Lantos Éva ezzel a kötettel számomra nagyon erős sorozatnyitót alkotott. A történet végére nemcsak a múlt titkai kerültek a helyükre, hanem bennem is megmaradt a kíváncsiság, hogy vajon milyen új tájakra és új családi történetekre vezet majd a sorozat következő része. Ha szereted a történelmi családregényeket, a mediterrán hangulatot és a lassan kibontakozó, érzelmekkel teli történeteket, az Andalúz örökség kiváló választás lehet.

 

 

Köszönöm a lehetőséget Pálmai-Lantos Évának és a General Press Könyvkiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!