Chris Land: Lélekvesztő I–II.

 

Amikor az ókori Egyiptom titkai életre kelnek – Chris Land: Lélekvesztő I–II.

 

Vannak könyvek, amelyek egyszerűen kikapcsolnak egy hosszú nap után, és vannak olyanok, amelyek már az első fejezettől kezdve magukkal ragadnak, hogy aztán csak az utolsó oldal elolvasása után engedjenek vissza a valóságba. Chris Land Lélekvesztő I–II. című regénye számomra egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. Ez a kétkötetes kalandregény egyszerre izgalmas thriller, történelmi rejtély, kincsvadászat és humorral átszőtt kaland, amely méltán szólítja meg mindazokat, akik szeretik az Indiana Jones-filmek hangulatát vagy Dan Brown regényeinek titokzatos világát.

 

A történet főszereplője, Christina Webster, aki éppen állást keres, amikor egy kis leleményességnek – vagy inkább egy jól sikerült cselnek – köszönhetően olyan munkát kap, amely teljesen felforgatja az életét. Feladata első hallásra egyszerűnek tűnik: fel kell derítenie egy Kairóban felbukkanó, rejtélyes Hatsepszut-álarc, valamint egy ősi papirusztekercs eredetét és útját. A kutatásban egy helyi archeológus, Raman segíti, aki nemcsak szakmailag kiváló társ, hanem a történet egyik legérdekesebb szereplője is.

 

Persze hamar kiderül, hogy a múlt titkai soha nem adják meg könnyen magukat.

 

A papirusz után ugyanis nemcsak Webster nyomoz. Egy befolyásos műgyűjtő emír, egy görög archeológus, valamint több, mindenre elszánt ellenfél is ugyanarra a kincsre vadászik. Ahogy a szálak egyre jobban összegabalyodnak, a nyomozás már régen nem csupán egy régészeti lelet felkutatásáról szól. A szereplőknek életveszélyes csapdákkal, árulással, gyilkosságokkal és olyan titkokkal kell szembenézniük, amelyek évszázadokon keresztül rejtve maradtak.

 

A történet egyik legnagyobb erőssége kétségkívül a hangulata.

 

Chris Land olyan részletességgel idézi meg Kairó nyüzsgő bazárjait, a sivatag végtelen homoktengerét és a Sínai-félsziget titokzatos vidékeit, hogy az olvasó szinte maga előtt látja a helyszíneket. Szinte érezni lehet a forró levegőt, a homokot, a bazárok illatait és azt a különleges atmoszférát, amelyet csak Egyiptom tud nyújtani.

 

A történet középpontjában álló Lélekvesztő pedig valódi főszereplővé válik.

 

Ez az ősi bányarendszer és labirintus tele van olyan mechanikus csapdákkal, amelyeket az ókori papok azért építettek, hogy senki ne jusson hozzá az általuk őrzött titokhoz. Az írónő fantasztikus érzékkel építi fel ezeket a jeleneteket. Olvasás közben többször is úgy éreztem magam, mintha egy nagyszabású kalandfilm egyik jelenetébe csöppentem volna. Az omladozó járatok, a rejtett mechanizmusok, a mérgek és az ügyesen megtervezett csapdák folyamatos feszültséget teremtenek.

 

Mégsem csupán az akció miatt működik ennyire jól a regény.

 

Nagyon szerettem Christina Webster karakterét. Határozott, intelligens, humoros, ugyanakkor egyáltalán nem sebezhetetlen. Nem szuperhős, hanem hús-vér ember, aki hibázik, improvizál és gyakran csak egy hajszál választja el a kudarctól. Éppen ettől válik igazán hitelessé.

 

Raman szintén remek karakter. Kettejük kapcsolata végig természetesnek hat, a közöttük kialakuló párbeszédek sokszor humorosak, máskor feszült pillanatokat teremtenek. Az írónő ügyesen egyensúlyoz a komoly témák és a könnyedebb jelenetek között, így a történet soha nem válik túl komorrá.

 

Külön öröm volt számomra, hogy a regény mögött érezhetően komoly történelmi kutatómunka áll.

 

Az ókori Egyiptom világa nem pusztán díszletként szolgál. Hatsepszut személye, a papiruszok, a vallási szokások és a történelmi háttér mind-mind szervesen kapcsolódnak a cselekményhez. Az írónő nem terheli túl az olvasót hosszú történelmi magyarázatokkal, mégis rengeteg érdekességet csempész a történetbe, így szinte észrevétlenül tanulunk olvasás közben.

 

A regény másik nagy erénye a kiváló ritmus.

 

Szinte minden fejezet végén történik valami váratlan fordulat, amely miatt lehetetlen félretenni a könyvet. Egy új nyom, egy árulás, egy rejtélyes haláleset vagy egy újabb csapda mindig arra készteti az olvasót, hogy még csak "egy fejezetet" elolvasson. Aztán hirtelen azon kapja magát, hogy már száz oldal is elfogyott.

 

A humor szintén sokat hozzátesz az élményhez. Bár a történet komoly témákat dolgoz fel, és a szereplők sokszor életveszélyes helyzetekbe kerülnek, Chris Land remek érzékkel oldja a feszültséget néhány jól elhelyezett, szellemes párbeszéddel. Ettől a karakterek még közelebb kerülnek az olvasóhoz.

 

Külön kiemelném azt is, hogy a Lélekvesztő I–II. nem csupán egy kincsvadászatról szól. A történet középpontjában a bizalom, az emberi kapzsiság, a múlt tisztelete és az igazság keresése áll. A szereplők döntései sokszor erkölcsi dilemmákat is felvetnek, amelyek tovább mélyítik a regényt.

 

Ha szereted a fordulatos kalandregényeket, a történelmi rejtélyeket, az ókori civilizációk titkait, valamint az olyan történeteket, amelyek egyszerre szórakoztatnak és gondolkodtatnak, akkor Chris Land Lélekvesztő I–II. című kötete kiváló választás lehet.

 

Számomra ez a regény igazi kaland volt. Olyan könyv, amely olvasás közben folyamatosan mozgásban tartja az olvasót – hol a sivatag forró homokján, hol föld alatti labirintusok mélyén, hol pedig a szereplők közötti bonyolult kapcsolatok útvesztőjében. A történet lendületes, látványos, izgalmas, és a végére érve csak egyetlen érzés marad az emberben: jó lenne még egyszer átélni ezt az utazást.

 

Chris Land ezzel a két kötettel bebizonyította, hogy a magyar szerzők is képesek olyan nemzetközi színvonalú kalandregényeket alkotni, amelyek bátran felveszik a versenyt a műfaj legismertebb külföldi alkotásaival. A Lélekvesztő nemcsak a Webster-sorozat méltó nyitánya, hanem egy olyan olvasmány, amelyet a történelmi thrillerek és kalandregények kedvelőinek bátran ajánlok. Ha egyszer belépsz a Lélekvesztő világába, nehéz lesz kiszabadulni belőle – és talán nem is akarod majd.

 

Köszönöm a lehetőséget Chris Land-nak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!