Elizabeth Adler – ahol a napsütötte tájak mögött mindig rejtőzik egy titok

 

 

Vannak szerzők, akiknek elolvasunk egy könyvét, tetszik, aztán talán hónapokig vagy évekig nem kerül újra a kezünkbe tőlük semmi. És vannak azok az írók, akiknél már az első találkozás után megszületik bennünk az érzés: igen, ettől a szerzőtől még szeretnék olvasni.

Nálam Elizabeth Adler egyértelműen a második csoportba tartozik.

Az első Elizabeth Adler-regény elolvasása után eldöntöttem, hogy szeretnék még más könyveket is felfedezni tőle. Megfogott az a sajátos világ, amelyet a történeteiben teremt: romantika, titkok, családi kapcsolatok, izgalom, gyönyörű tájak és egy kis luxus keveredik bennük. Az ember egy időre kiszakadhat a hétköznapokból, miközben azért nem csupán egy könnyed szerelmi történetet kap.

Éppen ezért úgy gondoltam, hogy Elizabeth Adlernek mindenképpen helye van a „Szerzők, akiket érdemes felfedezni” rovatban.

 

Ki is Elizabeth Adler?

Elizabeth Adler Yorkshire-ben, Észak-Angliában született és nőtt fel. Élete később jóval messzebbre vitte szülőföldjétől: férjével több országban is éltek, többek között Brazíliában, Franciaországban, Írországban, Angliában és az Egyesült Államokban. Talán nem véletlen tehát, hogy könyveiben ennyire fontos szerepet kapnak az utazások és a különleges helyszínek.

A régi Ulpius-házas ismertetőben olvastam róla először részletesebben. Eszerint Londonban dolgozott egy tehetségkutató cégnél, amikor megismerkedett későbbi férjével, Richarddal. A férfi munkája miatt Brazíliába költöztek, és három évet töltöttek Ipanemában. Már önmagában ez az életút is olyan, mintha egy Elizabeth Adler-regény első fejezete lenne: Anglia, szerelem, majd hirtelen egy egészen más világ és Brazília.

Az utazás később is fontos maradt számára, és ennek hatása a regényeiben is erősen érezhető. Toszkána, Provence, Velence, Capri, Amalfi, Saint-Tropez, Monte-Carlo, Barcelona vagy Malibu – nála a helyszín sokszor jóval több egyszerű háttérnél. Szinte maga is szereplővé válik.

Adler életében a gasztronómia is fontos szerepet játszik. Szeret főzni, és az ételek iránti rajongása a könyveiben is megjelenik. Ez is hozzájárul ahhoz a különleges hangulathoz, amely miatt egy-egy történetét olvasva az embernek néha olyan érzése támad, mintha nemcsak olvasna egy távoli vidékről, hanem egy kicsit valóban ott lenne.

 

Utazás a könyvek lapjain

Talán ez az egyik dolog, ami Elizabeth Adler regényeiben a leginkább vonz.

Szeretem azokat a könyveket, amelyek nemcsak egy történetet mesélnek el, hanem el is visznek valahová. Amikor olvasás közben szinte látom magam előtt a napsütötte olasz utcákat, a tengerpartot, egy régi villát, a kis éttermeket vagy egy hangulatos teraszt. Elizabeth Adler pedig nagyon jól tudja megteremteni ezt az érzést.

Regényei többségének már a címe is utazásra hív: Toszkánai nyár, Nyár Capri szigetén, Ház Amalfin, Találkozzunk Provence-ban!, Velem Velencében. Mintha csak egy képzeletbeli útvonal állomásait olvasnánk.

A Toszkánai nyár eredetileg Summer in Tuscany címmel jelent meg 2002-ben, Magyarországon pedig az Ulpius-ház gondozásában is kiadták.  Már a cím is azt ígéri, amit az ember egy kellemes kikapcsolódást nyújtó regénytől várhat: napsütést, olasz hangulatot és egy kis menekülést a hétköznapokból.

Adler könyveiben azonban a szép helyszínek mögött rendszerint titkok is rejtőznek.

 

Romantika egy jó adag rejtéllyel

Elizabeth Adlert nehéz lenne egyszerűen romantikus szerzőként meghatározni. Könyveinek egyik legérdekesebb sajátossága éppen az, hogy több műfajt kever egymással. A romantika mellett gyakran megjelenik a krimi, a suspense, egy családi rejtély vagy valamilyen múltbeli titok.

Ez számomra különösen szimpatikus.

Egy szerelmi történet önmagában is lehet érdekes, de ha közben ott van a háttérben egy titok, egy megmagyarázhatatlan esemény, esetleg egy bűntény, rögtön más lesz a történet dinamikája. Nemcsak arra vagyunk kíváncsiak, hogy két szereplő egymásra talál-e, hanem arra is, mi történt valójában.

Jó példa erre A Villa Mimosa titka. A könyv már a címével is azt sugallja, hogy a gyönyörű felszín mögött valami rejtőzik. A regény magyar kiadása ráadásul a hazai olvasók között is komoly figyelmet kapott: 2009 tavaszán például a Bookline szépirodalmi sikerlistájának hatodik helyén szerepelt.

A Bűnös gazdagok (The Rich Shall Inherit) szintén jól mutatja Adler másik arcát: a gazdagság, az örökség, a családi viszonyok és a sötétebb titkok világát. Bibliográfiájában a romantikusabb mediterrán történetek mellett számos olyan regény található, amelyben a rejtély és a feszültség jóval erősebben jelen van.

Talán éppen ezért nehéz megunni a könyveit. Nem teljesen ugyanazt a történetet kapjuk újra és újra más szereplőkkel, miközben bizonyos jellegzetes Adler-elemek mégis ismerősek maradnak.

Erős nők, újrakezdések és régi titkok

Elizabeth Adler történeteiben gyakran kerülnek a középpontba olyan nők, akiknek valamilyen módon újra kell gondolniuk az életüket. Egy veszteség, egy kapcsolat vége, egy váratlan esemény vagy éppen egy régi titok arra kényszeríti őket, hogy elinduljanak valamerre.

Sokszor szó szerint is.

Egy másik városba vagy országba érkeznek, ahol azután nemcsak új emberekkel találkoznak, hanem saját magukról is megtudnak valamit.

Ezt a fajta történetvezetést nagyon szeretem, mert az utazás ilyenkor nem pusztán földrajzi helyváltoztatás. Az új helyszín egy új élet lehetőségét is jelenti. És természetesen közben jönnek a bonyodalmak, a szerelem, a családi ügyek és azok a bizonyos titkok.

 

Ariana Scott – egy másik név ugyanattól az írótól

Érdekesség, hogy Elizabeth Adler pályájának korai szakaszában az Ariana Scott nevet is használta. Bibliográfiájában például az 1985-ös Indiscretions és az 1987-ben megjelent Fleeting Images is ezen a néven szerepel.

Írói pályája az 1980-as évek közepéig nyúlik vissza. Az 1985-ben megjelent Private Desires, amely Leonie címen is ismert, az első regényei között található. Az ezt követő évtizedekben pedig tekintélyes életművet épített fel. A jelenlegi kiadói ismertetők harminc regény nemzetközileg elismert szerzőjeként mutatják be.

Ez önmagában is figyelemre méltó teljesítmény.

 

A Mac Reilly-sorozat

Elizabeth Adler nemcsak önálló regényeket írt. Egyik legismertebb sorozatának központi alakja Mac Reilly, a malibui magánnyomozó.

A sorozat négy regényből áll: One of Those Malibu Nights, There's Something About St. Tropez, It All Began in Monte Carlo és From Barcelona, with Love. Az első kötet 2008-ban, a negyedik 2011-ben jelent meg.

Már a címeket végignézve is egyértelmű, hogy Adler ebben a sorozatban sem mondott le kedvenc különleges helyszíneiről. Malibu után Saint-Tropez, Monte-Carlo és Barcelona következik. Krimi, romantika és utazás – vagyis tulajdonképpen mindaz, amit az írónő történeteiben szeretek.

 

Több évtizednyi történet

Amikor elkezdtem utánanézni Elizabeth Adler munkásságának, engem is meglepett, milyen sok regényt írt.

A Private Desires 1985-ös megjelenésétől hosszú sor vezet az olyan, magyarul is ismert történeteken át, mint A Villa Mimosa titka, a Toszkánai nyár, a Találkozzunk Provence-ban!, a Ház Amalfin, a Nyár Capri szigetén vagy a Velem Velencében.

És ami különösen érdekes: pályája nem egyszerűen a múlt része. A Better Than Revenge 2023-as kiadásban is megjelent; a kiadói ismertető ekkor harminc regény szerzőjeként mutatta be Adlert.

Vagyis egy közel négy évtizedes írói pályáról beszélhetünk.

 

Miért érdemes felfedezni Elizabeth Adlert?

Azért indítottam el a „Szerzők, akiket érdemes felfedezni” rovatot, mert szeretnék olyan írókat is bemutatni, akiknek a könyvei talán már nem kerülnek minden héten a könyves közösségi oldalak legnépszerűbb bejegyzései közé, mégis érdemes levenni őket a könyvtár vagy az antikvárium polcáról.

Elizabeth Adler szerintem pontosan ilyen szerző.

Különösen azoknak ajánlanám a könyveit, akik szeretik a romantikus történeteket, de örülnek annak, ha a szerelem mellett egy kis rejtélyt és izgalmat is kapnak. Azoknak, akik szívesen utaznak a könyvek segítségével. Akik szeretnének néhány száz oldal erejéig Toszkánába, Caprira, Provence-ba, Velencébe vagy Amalfi napsütötte partjaira költözni.

És azoknak is, akik hozzám hasonlóan szeretnek egy-egy szerző életművében elmerülni.

Nálam legalábbis egyetlen Elizabeth Adler-könyv elég volt ahhoz, hogy eldöntsem: szeretnék még olvasni tőle.

Talán számomra ez az egyik legjobb dolog, ami egy könyv befejezése után történhet. Amikor az utolsó oldal után nem azt érzem, hogy ezzel lezárult valami, hanem azt, hogy éppen most kezdődött el. Megismertem egy új írót, akinek még rengeteg története vár rám.

Elizabeth Adler esetében pedig különösen sok közül lehet választani.

Toszkánai nyár? Nyár Capri szigetén? Ház Amalfin? Találkozzunk Provence-ban!? Velem Velencében? A Villa Mimosa titka?

Nehéz eldönteni, melyik legyen a következő.

Egy dolgot viszont már biztosan tudok: Elizabeth Adlerrel még találkozunk a könyvespolcomon.

És talán éppen ez a legjobb indok arra, hogy helyet kapjon a „Szerzők, akiket érdemes felfedezni” sorozatban.