Pető Zoltán: Atilla – II. Az ég szeme

 

Pető Zoltán: Atilla – II. Az ég szeme – A birodalmak alkonyán

Kevés történelmi alak él olyan erősen a kollektív emlékezetben, mint Atilla. A hun uralkodó alakját évszázadok óta legendák, krónikák és mítoszok övezik. Pető Zoltán Atilla – II. Az ég szeme című regénye azonban nem csupán a rettegett hadvezért mutatja be, hanem azt az embert és azt a korszakot is, amelyben egy világ lassan a végéhez közeledett.

A történet az 5. századba repíti az olvasót, a késő ókor egyik legviharosabb időszakába. A Nyugatrómai Birodalom már nem a hajdani erejében tündököl. A hatalmas márványvárosok falai repedeznek, az intrikák és hatalmi harcok pedig egyre inkább aláássák a birodalom stabilitását. Ebben a bizonytalan világban próbál helytállni Flavius Aetius, Róma egyik utolsó nagy hadvezére.

Aetius alakja különösen érdekes a regényben. Nem egyszerűen katona vagy politikus, hanem egyfajta híd két világ között. Ismeri a hunok nyelvét, érti gondolkodásukat, és pontosan tudja, hogy a birodalom számára milyen veszélyt és lehetőséget jelentenek egyszerre. Ez a kettős kötődés azonban tragikus helyzetbe sodorja: egyik világ sem fogadja be teljesen.

A regény másik központi alakja természetesen Atilla. Pető Zoltán nem csupán történelmi személyiségként ábrázolja, hanem fokozatosan mítosszá váló hősként is. A fiatal hun herceg útja során nemcsak politikai és katonai hatalomra tesz szert, hanem spirituális értelemben is kiválasztottá válik. Tengri szent kardjának megszerzése szimbolikus fordulópont: ettől kezdve már nem pusztán saját sorsát alakítja, hanem egy egész nép jövőjét.

A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, ahogyan a szerző két teljesen eltérő világképet állít egymással szembe. Egyik oldalon ott áll a hanyatló, mégis racionalitásra épülő Róma, a maga politikai játszmáival és hatalmi intrikáival. A másikon pedig a puszták világa, ahol a természet, a szellemvilág, a kámok és a látóasszonyok tudása ugyanolyan valóságos része az életnek, mint a fegyverek vagy a hadjáratok.

Különösen emlékezetesek voltak számomra Ajhatun jelenetei. A látóasszony alakja nemcsak misztikus színt ad a történetnek, hanem azt is érzékelteti, hogy a hunok számára a világ jóval több volt puszta politikánál vagy hadviselésnél. A szellemvilág és a földi történések szorosan összekapcsolódnak, és a döntések mögött sokszor olyan erők munkálnak, amelyeket a rómaiak már nem értenek.

A regény atmoszférája rendkívül erőteljes. A szerző részletgazdag leírásai révén szinte magunk előtt látjuk a ködös erdőket, a végtelen pusztákat, a füstös táborokat és a római paloták hideg termeit. A harci jelenetek filmszerűek, lendületesek és izgalmasak, ugyanakkor a könyv nem válik egyszerű csatajelenetek sorozatává. A politikai és filozófiai párbeszédek legalább olyan fontos szerepet kapnak, mint a fegyveres összecsapások.

Külön öröm volt olvasni Atilla és Aetius találkozásait. A két hadvezér között kölcsönös tisztelet húzódik, mégis mindketten tudják, hogy a történelem végül egymás ellen fordítja őket. Beszélgetéseik egyszerre intelligensek, feszült hangulatúak és előrevetítik a közelgő konfliktusokat.

A könyv egyik legérdekesebb kérdése számomra az volt, hogy vajon ki alakítja a történelmet: az emberek vagy a sors? Atilla felemelkedése során folyamatosan ott lebeg a kérdés, hogy saját akaratából válik-e a történelem egyik legnagyobb alakjává, vagy csupán beteljesíti azt a végzetet, amelyet az Ég már korábban kijelölt számára.

Az Atilla – II. Az ég szeme nem egyszerű történelmi regény. Sokkal inkább egy monumentális történelmi-fantasy eposz, amely a valós eseményeket a mítoszok és a hitvilág rétegeivel gazdagítja. Olyan olvasmány, amely egyszerre szól hatalomról, hitről, sorsról és civilizációk találkozásáról.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmi regényeket, érdeklődnek a hun kor iránt, és nyitottak arra, hogy a történelem mellett a legendák és a misztikum világába is betekintést nyerjenek. A könyv egyszerre izgalmas kaland, történelmi utazás és gondolatébresztő elmélkedés egy korszak végéről.

Az Atilla – II. Az ég szeme erőteljes hangulatú, látványos történelmi regény, amely sikeresen ötvözi a történelmi hitelességet a hun mitológia és a sámánisztikus világkép elemeivel. Különösen azoknak ajánlom, akik szeretik a nagyívű történelmi eposzokat és a magyar múltat feldolgozó regényeket.

 

Köszönöm a lehetőséget a Hitel Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!