Pető Zoltán: Atilla – II. Az ég szeme – A birodalmak alkonyán
Kevés történelmi alak él olyan erősen a kollektív
emlékezetben, mint Atilla. A hun uralkodó alakját évszázadok óta legendák,
krónikák és mítoszok övezik. Pető Zoltán Atilla – II. Az ég szeme című regénye
azonban nem csupán a rettegett hadvezért mutatja be, hanem azt az embert és azt
a korszakot is, amelyben egy világ lassan a végéhez közeledett.
A történet az 5. századba repíti az olvasót, a
késő ókor egyik legviharosabb időszakába. A Nyugatrómai Birodalom már nem a
hajdani erejében tündököl. A hatalmas márványvárosok falai repedeznek, az
intrikák és hatalmi harcok pedig egyre inkább aláássák a birodalom
stabilitását. Ebben a bizonytalan világban próbál helytállni Flavius Aetius,
Róma egyik utolsó nagy hadvezére.
Aetius alakja különösen érdekes a regényben. Nem
egyszerűen katona vagy politikus, hanem egyfajta híd két világ között. Ismeri a
hunok nyelvét, érti gondolkodásukat, és pontosan tudja, hogy a birodalom
számára milyen veszélyt és lehetőséget jelentenek egyszerre. Ez a kettős
kötődés azonban tragikus helyzetbe sodorja: egyik világ sem fogadja be
teljesen.
A regény másik központi alakja természetesen
Atilla. Pető Zoltán nem csupán történelmi személyiségként ábrázolja, hanem
fokozatosan mítosszá váló hősként is. A fiatal hun herceg útja során nemcsak
politikai és katonai hatalomra tesz szert, hanem spirituális értelemben is
kiválasztottá válik. Tengri szent kardjának megszerzése szimbolikus
fordulópont: ettől kezdve már nem pusztán saját sorsát alakítja, hanem egy
egész nép jövőjét.
A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra az
volt, ahogyan a szerző két teljesen eltérő világképet állít egymással szembe.
Egyik oldalon ott áll a hanyatló, mégis racionalitásra épülő Róma, a maga
politikai játszmáival és hatalmi intrikáival. A másikon pedig a puszták világa,
ahol a természet, a szellemvilág, a kámok és a látóasszonyok tudása ugyanolyan
valóságos része az életnek, mint a fegyverek vagy a hadjáratok.
Különösen emlékezetesek voltak számomra Ajhatun
jelenetei. A látóasszony alakja nemcsak misztikus színt ad a történetnek, hanem
azt is érzékelteti, hogy a hunok számára a világ jóval több volt puszta
politikánál vagy hadviselésnél. A szellemvilág és a földi történések szorosan
összekapcsolódnak, és a döntések mögött sokszor olyan erők munkálnak, amelyeket
a rómaiak már nem értenek.
A regény atmoszférája rendkívül erőteljes. A
szerző részletgazdag leírásai révén szinte magunk előtt látjuk a ködös erdőket,
a végtelen pusztákat, a füstös táborokat és a római paloták hideg termeit. A
harci jelenetek filmszerűek, lendületesek és izgalmasak, ugyanakkor a könyv nem
válik egyszerű csatajelenetek sorozatává. A politikai és filozófiai párbeszédek
legalább olyan fontos szerepet kapnak, mint a fegyveres összecsapások.
Külön öröm volt olvasni Atilla és Aetius
találkozásait. A két hadvezér között kölcsönös tisztelet húzódik, mégis
mindketten tudják, hogy a történelem végül egymás ellen fordítja őket.
Beszélgetéseik egyszerre intelligensek, feszült hangulatúak és előrevetítik a
közelgő konfliktusokat.
A könyv egyik legérdekesebb kérdése számomra az
volt, hogy vajon ki alakítja a történelmet: az emberek vagy a sors? Atilla
felemelkedése során folyamatosan ott lebeg a kérdés, hogy saját akaratából
válik-e a történelem egyik legnagyobb alakjává, vagy csupán beteljesíti azt a
végzetet, amelyet az Ég már korábban kijelölt számára.
Az Atilla – II. Az ég szeme nem egyszerű
történelmi regény. Sokkal inkább egy monumentális történelmi-fantasy eposz,
amely a valós eseményeket a mítoszok és a hitvilág rétegeivel gazdagítja. Olyan
olvasmány, amely egyszerre szól hatalomról, hitről, sorsról és civilizációk
találkozásáról.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmi
regényeket, érdeklődnek a hun kor iránt, és nyitottak arra, hogy a történelem
mellett a legendák és a misztikum világába is betekintést nyerjenek. A könyv
egyszerre izgalmas kaland, történelmi utazás és gondolatébresztő elmélkedés egy
korszak végéről.
Az Atilla – II. Az ég szeme erőteljes
hangulatú, látványos történelmi regény, amely sikeresen ötvözi a történelmi
hitelességet a hun mitológia és a sámánisztikus világkép elemeivel. Különösen
azoknak ajánlom, akik szeretik a nagyívű történelmi eposzokat és a magyar
múltat feldolgozó regényeket.
Köszönöm a
lehetőséget a Hitel Kiadónak!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése