Hivatalosan is itt a nyári szünet

Ma megtörtént. Elhangzottak az utolsó tanévzárós beszédek, kiosztották a bizonyítványokat, elkészültek az évzárós fényképek, és a gyerekek boldogan, felszabadultan szaladtak ki az iskola kapuján.

Hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet.

Minden évben különleges pillanat ez, de valahogy most mégis másként éltem meg. Talán azért, mert ez volt Mikike első tanéve az iskolában. Még most is magam előtt látom a tavaly szeptemberi kisfiút, aki izgatottan, kicsit félve lépte át az iskola kapuját. Tele volt kérdésekkel, kíváncsisággal és bizonytalansággal.

Azóta eltelt egy tanév.

Egy egész évnyi tanulás, fejlődés, új barátságok, közös élmények, kirándulások, versenyek, feladatlapok, olvasóleckék és matematikapéldák.

Egy év alatt a kis elsősökből igazi iskolások lettek.

Anyaként különleges érzés végignézni ezt a folyamatot. Miközben nap mint nap mellettük vagyunk, sokszor észre sem vesszük, mennyit változnak. Aztán egyszer csak ott állnak előttünk egy bizonyítvánnyal a kezükben, és rájövünk, hogy már nem ugyanazok a gyerekek, akik szeptemberben voltak.

Többet tudnak, ügyesebbek, önállóbbak lettek.

És mi is változtunk velük együtt.

Az évzáró mindig egy kicsit számvetés is. Visszagondolunk az elmúlt hónapokra, a sikerekre, a nehézségekre, a korán kelésekre, az elfelejtett tornazsákokra, az esti gyakorlásokra és azokra a pillanatokra, amikor együtt örültünk egy-egy jól sikerült dolgozatnak vagy szépen elolvasott mesének.

De az évzáró nemcsak lezárás.

Hanem egy új időszak kezdete is.

A nyári szüneté.

A gyerekek számára ez a szabadság időszaka. Nincsenek leckék, nincs korai ébresztő, nem kell minden nap ugyanabban a ritmusban élni. Jöhetnek a táborok, a kirándulások, a fagyizások, a hosszú biciklizések és a végtelennek tűnő nyári esték.

A szülők ilyenkor persze már egy kicsit más szemmel nézik a helyzetet.

A nyári szünet egyszerre öröm és logisztikai kihívás. Ki mikor vigyáz a gyerekekre? Mikor lesz tábor? Ki vesz ki szabadságot? Hogyan fér bele minden a családi költségvetésbe?

Mégis azt gondolom, hogy a nyár legfontosabb ajándéka nem a tökéletes szervezés.

Hanem az együtt töltött idő.

Azok a pillanatok, amikor nincs sietség. Amikor ráérünk beszélgetni. Amikor együtt nevetünk egy társasjáték fölött, vagy csak üldögélünk egy pokrócon a kertben, miközben a gyerekek valami egészen fontos dolgot magyaráznak nekünk.

Évek múlva valószínűleg nem arra fogunk emlékezni, hogy melyik héten melyik tábor volt, vagy hogy pontosan hány gombóc fagyit ettünk.

Arra fogunk emlékezni, hogy együtt voltunk.

Ma tehát lezárult egy tanév.

Köszönettel gondolok mindazokra a pedagógusokra, akik egész évben segítették, tanították és bátorították a gyermekeinket.

És most egy időre félretesszük a füzeteket, a tankönyveket és az iskolatáskát.

Kezdődhet a nyár.

Kezdődhetnek az új kalandok.

Jó pihenést, sok nevetést, feltöltődést és felejthetetlen élményeket kívánok minden családnak!

Találkozunk szeptemberben, addig pedig élvezzük ki a nyár minden pillanatát. ☀️🌻