Gál Vilmos: Egy chippendale fiú vallomásai

 

Gál Vilmos: Egy chippendale fiú vallomásai – Több mint egy botránykönyv

Vannak könyvek, amelyek már a címükkel felkeltik az olvasó kíváncsiságát. Gál Vilmos Egy chippendale fiú vallomásai című regénye pontosan ilyen. Első pillantásra talán egy könnyed, bulváros történetre számítanánk, amely a férfisztriptíz világának kulisszatitkait tárja elénk. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb és sötétebb.

A regény középpontjában két megtört férfi áll. Az egyikük Kerekes Tamás, az egykor sikeres író, aki az elvonóról hazatérve próbálja újraépíteni az életét és visszaszerezni elvesztett hírnevét. A másik Karacs Bence, az egykori chippendale-fiú, akinek múltja szorosan összefonódott a kilencvenes évek budapesti éjszakai életével. Amikor útjaik keresztezik egymást, megszületik az ötlet: megírják Bence történetét. Egy történetet, amely egyszerre lehet az egyikük utolsó esélye és a másikuk végső vallomása.

A könyv egyik legnagyobb erőssége a hangulata. Gál Vilmos rendkívül érzékletesen idézi meg a rendszerváltás utáni Budapest világát. A csillogó szórakozóhelyek, a gyors meggazdagodás ígérete, az alvilág jelenléte és a mindent átszövő bizonytalanság olyan hátteret teremtenek, amely szinte önálló szereplőként van jelen a történetben.

A szerző különösen jól bánik a karakterekkel. Tamás és Bence egyaránt esendő, hibákkal teli figurák. Nem hősök, de nem is gonosztevők. Olyan emberek, akik rossz döntéseket hoztak, hibáztak, elbuktak, és most próbálnak szembenézni önmagukkal. Éppen ez a hitelesség teszi őket emlékezetessé.

A regény egyik legérdekesebb vonása, hogy miközben thrillerként működik, valójában mélyebb kérdéseket feszeget. Mit kezdhetünk a múltunkkal? Lehetséges-e jóvátenni a hibáinkat? Létezik-e valódi újrakezdés? A történet nem kínál egyszerű válaszokat, de gondolkodásra késztet.

Különösen tetszett, hogy a szerző nem esik a szenzációhajhászás csapdájába. A chippendale-világ ugyan fontos része a történetnek, de nem öncélúan jelenik meg. Sokkal inkább egy kapu, amelyen keresztül bepillanthatunk egy korszakba, valamint azoknak az embereknek az életébe, akik a csillogás mögött gyakran súlyos terheket hordoznak.

Az olvasó végig érzi az idő szorítását. A készülő könyv, a múlt titkai és a szereplők belső démonai folyamatos feszültséget teremtenek, amely egészen az utolsó oldalakig fenntartja az érdeklődést. Bár a lezárás kissé gyorsabbnak hat, mint a regény korábbi részei, a történet így is erős érzelmi hatást gyakorol.

Az Egy chippendale fiú vallomásai nem könnyed kikapcsolódás. Sötét, nyers és sokszor fájdalmas történet, ugyanakkor rendkívül izgalmas olvasmány. Thrillerként működik, de közben emberi sorsokról, függőségekről, veszteségekről és a megváltás lehetőségéről mesél.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a lélektani mélységekkel átszőtt thrillereket, a hiteles karaktereket és azokat a történeteket, amelyek még napokkal az utolsó oldal elolvasása után is velünk maradnak.

 

 

Köszönöm a lehetőséget az Eleven Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!