Ákody Zsuzsa: Minden harmadik kedden

 

Ákody Zsuzsa: Minden harmadik kedden – Találkozások a vágy és a magány határán

 

Mit keresünk egy kapcsolatban? Szerelmet, biztonságot, megértést vagy egyszerűen csak valakit, aki néhány órára elfeledteti velünk a hétköznapok terheit? Ákody Zsuzsa Minden harmadik kedden című regénye ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben egy különleges, érzelmekkel és titkokkal átszőtt történetet tár az olvasó elé.

A regény középpontjában két negyvenes éveiben járó, házasságban élő ember áll. Nikolett és Zoltán minden harmadik kedden találkoznak egy diszkrét panzióban. Kapcsolatuk első pillantásra egyszerű szabályokra épül: nincsenek ígéretek, nincsenek elvárások, nincsenek telefonhívások vagy üzenetek a találkozások között. Csak azok az órák léteznek, amelyeket együtt töltenek.

Ez a különös megállapodás kezdetben mindkettejük számára menedéket jelent a mindennapi élet nehézségei elől. Egy olyan világot, ahol nem kell megfelelniük senkinek, ahol félretehetik a problémáikat és a rájuk nehezedő terheket.

A történet azonban jóval összetettebb annál, mint amit az alapszituáció sejtet. Ahogy haladunk előre a regényben, egyre több réteg tárul fel a szereplők életéből. Megismerjük Nikolett múltját, a feldolgozhatatlannak tűnő veszteséget, amelyet kislánya halála okozott. Láthatjuk a házasságok repedéseit, a kimondatlan fájdalmakat, a magány különböző formáit és azokat a döntéseket, amelyek hosszú időre meghatározzák egy ember életét.

Ákody Zsuzsa nagy erőssége, hogy nem ítélkezik szereplői felett. Nem osztja fel a világot jókra és rosszakra, hanem hús-vér embereket mutat be, akik hibáznak, keresnek, menekülnek, remélnek és csalódnak. Ezáltal a regény sokkal inkább válik lélektani történetté, mint klasszikus romantikus regénnyé.

Különösen érdekes volt számomra a könyv egyik központi gondolata: vajon lehet-e úgy kötődni valakihez, hogy közben tudatosan távolságot tartunk? Megóvhat-e bennünket az érzelmi sérülésektől az, ha szabályokat állítunk fel a kapcsolatainkban? A regény érzékenyen mutatja meg, hogy az emberi érzések ritkán követik a józan ész által felállított kereteket.

A szerző finoman, mégis őszintén beszél a veszteségről, a gyászról, a magányról és az újrakezdés lehetőségéről. A történetben a szerelem nem romantikus álomként jelenik meg, hanem olyan erőként, amely egyszerre képes gyógyítani és sebeket ejteni.

A Minden harmadik kedden azoknak az olvasóknak szól, akik szeretik a mélyebb emberi kapcsolatokat bemutató történeteket, és akik szívesen olvasnak olyan regényeket, amelyek nem csupán szórakoztatnak, hanem elgondolkodtatnak is.

Ez a könyv számomra elsősorban nem a titkos találkozásokról szólt, hanem arról, hogy mennyire vágyunk arra, hogy valaki valóban lásson bennünket. Minden hibánkkal, félelmünkkel és múltbeli sebeinkkel együtt.

A regény különösen azoknak ajánlható, akik kedvelik az érzelmileg összetett női sorsokat, a lélektani mélységeket és azokat a történeteket, amelyek a kapcsolatok láthatatlan rétegeit próbálják feltárni. 📖💙✨

 

Köszönöm a lehetőséget Ákody Zsuzsának!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!