Marcsák Gergely: Szégyenpiac nagycsütörtökön

 

Marcsák Gergely: Szégyenpiac nagycsütörtökön – versek, amelyek nyomot hagynak

Nem minden verseskötet könnyű olvasmány. Vannak könyvek, amelyek nem simogatják az olvasót, hanem inkább szembesítik valamivel. Fájdalmakkal, történelmi sebekkel, emberi kiszolgáltatottsággal vagy éppen a mindennapok nyers valóságával. Szégyenpiac nagycsütörtökön pontosan ilyen könyv.

Olvasás közben végig azt éreztem, hogy ezek a versek nem akarnak szépek lenni a hagyományos értelemben. Nem finoman díszített sorokkal próbálnak hatni, hanem keményen, őszintén és sokszor szinte fullasztó közelségből mutatják meg azt a világot, amelyben születtek.

Marcsák Gergely verseiben nagyon erősen jelen van a háború árnyéka, a kisebbségi lét bizonytalansága és az a különös kettősség, amikor a hétköznapi élet próbál tovább működni egy széthulló világ közepén.

A kötet egyik legnagyobb ereje számomra a hangulata volt. A kocsmai jelenetek, a piacok világa, a füstös, ragacsos, szinte tapintható helyszínek mind olyan atmoszférát teremtettek, amelyből nem lehetett kívül maradni. Az ember olvasás közben nemcsak látja, hanem szinte érzi is ezt a világot.

Nagyon érdekes volt számomra az is, ahogyan a kötetben keveredik a szakralitás és a profán valóság. A „nagycsütörtök” szimbolikája egyszerre hordoz valami mély lelki tartalmat és valami nagyon emberit, esendőt is. Mintha a hit, a remény és a kiábrándultság egyszerre lenne jelen minden versben.

A könyv nem könnyű olvasmány, és talán nem is az a fajta kötet, amit az ember egy délután alatt „elfogyaszt”. Inkább olyan, amelynél időnként meg kell állni, visszaolvasni egy-egy sort, hagyni ülepedni a gondolatokat.

Számomra különösen erős volt az a nyers őszinteség, ahogyan a szerző a reménytelenségről beszél. Nincs túlmagyarázva semmi, nincs fölösleges pátosz, mégis nagyon mélyen hatnak a sorok.

A Szégyenpiac nagycsütörtökön olyan verseskötet, amely nemcsak olvasmányélményt ad, hanem hangulatot, képeket és érzéseket is magával visz az emberből. Egy világot mutat meg, amely sokszor fájdalmas, mégis nagyon emberi.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a kortárs lírát, a társadalmi és történelmi rétegeket hordozó verseket, és nem riadnak vissza az erősebb, nyersebb hangvételtől sem.

Ez a kötet nem akar megfelelni senkinek. És talán éppen ettől ennyire erős. 🖤

 

Köszönöm a lehetőséget az Orpheusz Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!