Majoros Nóra: A sivatagi róka és a vándorok

 

Majoros Nóra: A sivatagi róka és a vándorok – Egy mese, amely megtanít más szemmel nézni a természetre

 

Vannak mesekönyvek, amelyek egy kedves történettel szórakoztatják a gyerekeket, és vannak olyanok is, amelyek szinte észrevétlenül fontos értékeket közvetítenek. Majoros Nóra A sivatagi róka és a vándorok című kötete egyértelműen az utóbbiak közé tartozik. Az Állati kalandorok sorozat második részeként nem csupán egy izgalmas állatmese, hanem egy érzékeny történet a változásról, a félelemről, az alkalmazkodásról és az ember természetben betöltött szerepéről. Már az első oldalaktól kezdve magával ragadott a könyv különleges hangulata, és a történet végére úgy éreztem, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is fontos üzenetet hordoz.

A történet főszereplője egy fiatal fenekróka, aki otthonosan mozog a sivatag különleges világában. Még csak most készül a felnőtté válásra, de már jól ismeri a környezetét, tudja, hol talál vizet, mikor érdemes vadászni, és melyik út vezet biztonságosan a forráshoz. Számára a megszokott rend jelenti a biztonságot. A mindennapok kiszámíthatósága adja azt az egyensúlyt, amelyben nyugodtan élheti az életét.

Ez a békés világ azonban egyetlen pillanat alatt megváltozik.

Hatalmas porfelhő kavarodik, fülsiketítő zaj tölti be a sivatagot, és emberek érkeznek terepjárókkal a forráshoz. Tábort vernek, tüzet raknak, beszélgetnek, nevetnek – mindaz, ami számukra természetes, az állatok számára ijesztő és ismeretlen. A kisróka korábban már hallotta a sivatagi széltől, hogy az ember veszélyes lény, ezért félelemmel figyeli az eseményeket. Vajon valóban minden ember rosszat akar? Vagy a világ ennél sokkal árnyaltabb?

Ez a kérdés végigkíséri az egész történetet.

Nagyon tetszett, hogy Majoros Nóra nem fekete-fehér módon közelíti meg ezt a témát. Nem démonizálja az embert, ugyanakkor nem is hallgatja el, hogy az emberi jelenlét milyen hatással van a természetre. A könyv arra tanítja a gyerekeket, hogy minden cselekedetünknek következménye van, és hogy a természet élőlényei ugyanúgy érző, alkalmazkodni próbáló teremtmények, mint mi magunk.

A történet egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy a természetet ezúttal nem kívülállóként figyeljük, hanem az állatok szemén keresztül ismerjük meg. Ritkán gondolunk bele, milyen lehet egy vadon élő állat számára, amikor hirtelen emberek jelennek meg az élőhelyén. Ami nekünk izgalmas kirándulás vagy kaland, az számára akár félelmetes és életet megváltoztató esemény is lehet.

Ez az apró nézőpontváltás óriási erejű.

A könyv egyik legfontosabb üzenete szerintem az, hogy a félelem legtöbbször az ismeretlenből fakad. A kisróka azért fél az emberektől, mert még soha nem találkozott velük. A történet előrehaladtával azonban fokozatosan megtanulja, hogy nem minden olyan veszélyes, mint amilyennek elsőre látszik. Ez az üzenet nemcsak a természetre, hanem a hétköznapi életre is könnyen átültethető. Egy új óvoda, egy új iskola, egy költözés vagy akár egy új barát megismerése is hasonló érzéseket válthat ki egy kisgyermekből.

Éppen ezért a mese kiváló beszélgetésindító lehet a családokban.

Külön örültem annak is, hogy az írónő ügyesen ötvözi a mesét az ismeretterjesztéssel. A történet olvasása közben a gyerekek szinte észrevétlenül rengeteget tanulnak a sivatag élővilágáról. Megismerik a fenekróka különleges alkalmazkodását, a sivatagi állatok életmódját, valamint azt is, milyen törékeny egy ilyen ökoszisztéma. A könyv végén található ismeretterjesztő rész tovább mélyíti ezt a tudást, így a kötet nemcsak szórakoztató, hanem kifejezetten fejlesztő olvasmány is.

A gyerekkönyvek esetében legalább olyan fontosak az illusztrációk, mint maga a történet, és Solymár Albert Géza munkája ebben a kötetben egyszerűen lenyűgöző. A meleg sárga, narancsos és homokszínű árnyalatok szinte életre keltik a sivatagot. A képek nem csupán kísérik a szöveget, hanem önálló történetet is mesélnek. A kisróka kíváncsi tekintete, a homokdűnék végtelen hullámai és a sivatagi napfény mind olyan hangulatot teremtenek, amely hosszú időre az olvasó emlékezetében marad.

Olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy hosszasan nézegetem az illusztrációkat. Egy kisgyermek számára ezek a képek legalább annyit mesélnek, mint maga a szöveg.

Majoros Nóra nyelvezete egyszerű, mégis választékos. Nem használ bonyolult mondatokat, mégis gazdag szókinccsel dolgozik, ami kiválóan fejleszti a gyerekek szövegértését és képzelőerejét. A történet ritmusa kellemes, a fejezetek jól tagoltak, így esti mesének éppúgy ideális, mint önálló olvasásra azoknak a kisiskolásoknak, akik már magabiztosabban olvasnak.

Különösen értékeltem, hogy a könyv nem akar mindenáron tanítani. Nem moralizál, nem prédikál, hanem hagyja, hogy az olvasó maga vonja le a következtetéseket. Éppen ettől válik hitelessé és szerethetővé.

Manapság, amikor a gyerekeket rengeteg digitális inger veszi körül, különösen fontosnak érzem az olyan könyveket, amelyek a természet szeretetére, a megfigyelés örömére és az élővilág tiszteletére nevelnek. A sivatagi róka és a vándorok pontosan ilyen könyv. Nem hangos, nem látványos, nem akar mindenáron sokkolni vagy elkápráztatni. Ehelyett csendesen, kedvesen és szeretetteljesen mesél arról, hogy a világban minden élőlénynek megvan a maga helye.

Úgy gondolom, hogy ez a kötet méltó tagja az Állati kalandorok sorozatnak, és remélem, hogy minél több gyermek kezébe eljut. Szülőként különösen értékesnek tartom azokat a meséket, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem közös beszélgetésekre is ösztönöznek. Ez a könyv számtalan olyan témát vet fel – a változás elfogadását, a félelmek leküzdését, az empátiát és a természet védelmét –, amelyekről érdemes együtt gondolkodni a gyerekekkel.

Összességében a A sivatagi róka és a vándorok egy gyönyörűen megírt, szerethető és tartalmas mesekönyv, amely egyszerre fejleszti a gyerekek képzeletét, bővíti az ismereteiket és finoman formálja a szemléletüket. Szívből ajánlom minden óvodásnak és kisiskolásnak, valamint azoknak a szülőknek és pedagógusoknak is, akik hisznek abban, hogy egy jó mese nemcsak kikapcsol, hanem nyomot is hagy az olvasó szívében. Egy olyan nyomot, amely talán később felelősségteljesebb, természetet tisztelő felnőttekké segíti válni a mai gyerekeket.

 

Köszönöm a lehetőséget a Kolibri Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!