Vibók Ildi: Hangyás család

 

Vibók Ildi: Hangyás család – Állatok, nevetés és szeretetteljes felfordulás

Vannak családok, amelyekben a reggelek csendesen kezdődnek, minden tárgynak megvan a maga helye, és a háziállatok száma könnyedén megszámolható egy kézen. Vibók Ildi Hangyás család című könyvének szereplői azonban egészen másféle életet élnek. Náluk a nyugalom legfeljebb átmeneti állapot, a rend pedig inkább vágyálom, mint valódi lehetőség. Mami, Papi, Sári és Öcsi otthonát ugyanis kutyák, papagájok, egerek, kígyók, gyíkok, békák, halak, csótányok, sáskák és több ezer madárpók népesíti be. Nem meglepő tehát, hogy ebben a családban még a legegyszerűbb hétköznapi esemény is könnyen emlékezetes kalanddá válik.

A Hangyás család cím már önmagában is telitalálat. Egyrészt utal a család állatokkal teli, nyüzsgő életére, másrészt arra is, hogy tagjai finoman szólva sem hétköznapi emberek. Különcök, kicsit hóbortosak, néha kiszámíthatatlanok, de közben végtelenül szerethetők. A „hangyás” jelző ebben a történetben egyáltalán nem sértés. Sokkal inkább annak a szabadságnak a kifejezése, amelyben a család tagjai mernek a saját szabályaik szerint élni, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak.

A történeteket Sári, a család cserfes kislánya meséli el. Az egyes szám első személyű elbeszélés különösen közel hozza az olvasóhoz ezt a furcsa világot, hiszen mindent az ő természetes, gyermeki nézőpontján keresztül látunk. Ami egy kívülálló számára talán meghökkentő, félelmetes vagy egyenesen elképzelhetetlen lenne, az Sári szemében teljesen hétköznapi. Neki természetes, hogy állatok szöknek meg a lakásban, hogy egy madárpók váratlanul előkerülhet, vagy hogy valamilyen sürgős családi esemény közepette hörcsögketrecet kell vásárolni.

Éppen ez a nézőpont adja a könyv humorának egyik legfontosabb forrását. Sári nem próbál vicces lenni, egyszerűen őszintén elmeséli, mi történik körülötte. A helyzetek abszurditása és a gyereklogika közvetlensége együtt olyan jeleneteket teremt, amelyek valószínűleg a fiatal és a felnőtt olvasókat is megnevettetik. A gyerekek elsősorban a szökött állatokon, a különleges baleseteken és a családi felforduláson szórakozhatnak, míg a felnőttek könnyen felismerhetik a háttérben a szülői lét mindennapos káoszát, a szervezés nehézségeit és azt a különös állapotot, amikor az ember már csak nevetni tud a váratlan helyzeteken.

Ebben a családban ugyanis még a költözés sem történhet hétköznapi módon. Természetesen a legnagyobb télben kell nekivágni, miközben nemcsak dobozokra és bútorokra, hanem egy kisebb állatkertnyi élőlényre is figyelni kell. Egy esküvőre készülődve nem feltétlenül a ruha, az ajándék vagy az indulás időpontja a legfontosabb kérdés, hanem például az, hogy sikerült-e beszerezni a szükséges hörcsögketrecet. Papi pedig olyan ember, akivel a legkülönösebb balesetek is megtörténnek: beleülhet egy bonctűbe, de akár egy láma is megharaphatja.

Az ilyen jelenetek elsőre túlzónak tűnhetnek, mégis van bennük valami nagyon ismerős. Minden családnak megvannak a maga legendás történetei, amelyek évekkel később is előkerülnek a közös beszélgetések során. Olyan események, amelyek megtörténésük pillanatában talán bosszantók, fárasztók vagy ijesztők voltak, később azonban már együtt nevetünk rajtuk. A Hangyás család tulajdonképpen ilyen családi anekdotákból építkezik. A kötet azt mutatja meg, hogyan válnak a mindennapi felfordulások közös emlékekké, a közös emlékek pedig egy család történetévé.

A könyv szereplői azért is szerethetők, mert egyikük sem tökéletes. Mami és Papi nem hibátlan mesehősök, akik minden helyzetet azonnal és bölcsen megoldanak. Néha elfáradnak, kapkodnak, tévednek vagy egyszerűen csak sodródnak az eseményekkel. Mégis érezhető, hogy ebben a furcsa háztartásban mindenki számíthat a másikra. A családot nem a katonás rend vagy a kiszámíthatóság tartja össze, hanem a szeretet, az elfogadás és az, hogy a legnehezebb vagy legnevetségesebb pillanatokban sem fordulnak el egymástól.

Papi karaktere különösen sok humoros helyzet forrása. Biológusként és állatbarátként olyan természetességgel fogadja be a legkülönfélébb élőlényeket, mintha egy papagáj, egy kígyó vagy néhány ezer madárpók a világ legszokványosabb lakótársa lenne. Mami valamivel gyakorlatiasabbnak tűnik, de ő sem csupán elszenvedője ennek az életformának. A család minden tagja része annak a különös egyensúlynak, amelyben az állatok nem egyszerű díszletek vagy házi kedvencek, hanem a mindennapok teljes jogú szereplői.

Az állatok ábrázolása a könyv egyik legérdekesebb vonása. Nem emberi tulajdonságokkal felruházott, beszélő mesealakokként jelennek meg, hanem valódi élőlényekként, saját ösztönökkel és jellegzetes viselkedéssel. A humor éppen abból fakad, ahogyan ezek az állatok az emberi környezetbe kerülnek. Egy megszökött kígyó, egy karácsonyfán helyet kereső állat vagy egy iskolába induló különös potyautas önmagában is vicces helyzetet teremthet, miközben az olvasó rengeteget megtudhat az élővilágról.

Vibók Ildi biológusi háttere valószínűleg sokat ad a történetek hitelességéhez. Az állatok iránti szeretet minden jelenetből érezhető, mégsem válik a kötet ismeretterjesztő tankönyvvé. A szerző nem magyaráz hosszan és nem akar mindenáron tanítani. Inkább megmutatja, hogy a kevésbé kedvelt állatok is érdekesek, értékesek és figyelemre méltók lehetnek. A pókok, kígyók vagy csótányok sok gyerekből és felnőttből ösztönös ellenérzést váltanak ki, a könyv azonban segíthet közelebb kerülni hozzájuk.

Ez különösen fontos egy olyan korban, amikor sok gyermeknek egyre kevesebb közvetlen kapcsolata van a természettel. A Hangyás család azt az élményt adja, hogy az élővilág nem valami távoli, kizárólag természetfilmekben vagy tankönyvekben létező dolog, hanem tele van izgalommal, meglepetéssel és humorral. Az állatok jelenléte persze felelősséggel is jár. Gondoskodni kell róluk, figyelni kell az igényeikre, és el kell fogadni, hogy néha kiszámíthatatlanul viselkednek.

A könyv szerkezete nem egyetlen nagy, mindent átfogó kalandra épül. Inkább rövidebb, önállóan is élvezhető családi történetekből áll össze. Számomra ez nem hátrány, hanem kifejezetten előnyös választás a célközönség szempontjából. A fejezetek jól adagolhatók esti felolvasáshoz, de az önálló olvasással még csak ismerkedő kisiskolások számára is sikerélményt jelenthetnek. Nem kell hosszú oldalakon keresztül követniük egy bonyolult cselekményt, minden újabb fejezet egy újabb furcsa és humoros helyzetet kínál.

A történetfüzér jelleg ugyanakkor jól illik a családi emlékezés működéséhez is. Amikor a saját gyermekkorunkra gondolunk, mi sem feltétlenül egyetlen összefüggő történetet látunk magunk előtt. Inkább különálló képek, balesetek, ünnepek, utazások, költözések és nevetések jutnak eszünkbe. A Hangyás család fejezetei is ilyen emlékdaraboknak hatnak, amelyekből fokozatosan összeáll a család különleges világa.

A humor mellett a könyv legfontosabb témája véleményem szerint az elfogadás. Ez a család nem felel meg a klasszikus, rendezett és kiszámítható családképnek, mégis szeretetteljes és biztonságos közösséget alkot. A történetek azt üzenik, hogy nem kell mindenkinek egyformán élnie. Lehet egy család zajos, rendetlen, hóbortos vagy szokatlan, attól még tagjai erősen kötődhetnek egymáshoz.

Ugyanez az elfogadás az állatokhoz való viszonyukban is megmutatkozik. A szereplők nem csak a szép, kedves és könnyen szerethető élőlények felé fordulnak érdeklődéssel. Ugyanolyan figyelemmel viseltetnek egy pók, egy csótány vagy egy kígyó iránt is. A könyv ezzel finoman azt sugallja, hogy az értékességet nem a külső szépség vagy a népszerűség határozza meg. Minden élőlénynek helye és szerepe van a természetben.

A Hangyás család szerintem remek választás olyan gyerekeknek, akik szeretik az állatokat, a rövid, fordulatos történeteket és a sok humorral elmesélt családi kalandokat. Azoknak is érdekes lehet, akik még tartanak bizonyos állatoktól, mert a könyv játékos módon oldhatja ezeket a félelmeket. Közös családi olvasmányként pedig azért működhet különösen jól, mert a történetekben a felnőttek is megtalálhatják a nekik szóló poénokat és élethelyzeteket.

Összességében Vibók Ildi könyve egy üdítő, szeretetteljes és rendkívül szórakoztató meseregény. Nem akar tökéletes családot mutatni, és éppen ettől válik hitelessé. Szereplői hibáznak, kapkodnak, fáradtak és néha teljesen elveszítik az irányítást az események felett. Közben azonban együtt vannak, segítik egymást, és képesek nevetni a káoszon.

A Hangyás család arra emlékeztet, hogy egy otthon értékét nem az mutatja meg, mennyire rendezett, csendes vagy kifogástalan. Sokkal inkább az, hogy mennyi szeretet, közös élmény és nevetés fér el benne. Ebben a házban pedig lehet, hogy bármelyik pillanatban előkerül egy megszökött állat, felborul egy ketrec vagy újabb váratlan kaland kezdődik, de egyvalami biztos: unatkozni senki sem fog.

Szívből ajánlom ezt a könyvet a nyolc év körüli és idősebb gyerekeknek, családi felolvasáshoz, állatbarátoknak, valamint mindenkinek, aki szereti azokat a történeteket, amelyek után kicsit más szemmel nézünk a családi felfordulásra. Vibók Ildi meseregénye ugyanis bebizonyítja, hogy a káosz is lehet otthonos, a különcség szerethető, és néha éppen a legfurcsább családok mesélik a legjobb történeteket.

 

Köszönöm a lehetőséget a Kolibri Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!