Majoros Nóra: A kolibri és az erdő ura

 

Majoros Nóra: A kolibri és az erdő ura – Egy apró madár, aki bebizonyítja, hogy a bátorság nem a méreten múlik

 

A gyerekkönyvek világában mindig különleges élményt jelentenek azok a történetek, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem játékosan tanítanak is. Olyan mesék, amelyek olvasás közben szinte észrevétlenül nyitják ki a gyerekek előtt a világot, miközben a felnőttek számára is tartogatnak gondolatébresztő pillanatokat. Majoros Nóra A kolibri és az erdő ura című könyve pontosan ilyen alkotás. Az Állati kalandorok sorozat első részeként egy varázslatos utazásra hívja az olvasót Costa Rica buja esőerdeibe, ahol egy apró, szikrázó tollazatú kolibri bebizonyítja, hogy a bátorságot nem centiméterben mérik.

Már a könyv alapötlete is rendkívül szerethető. A főszereplő egy alig darázsnyi méretű kolibri, akit környezete csodál különleges szépségéért, ugyanakkor sokan úgy gondolják róla, hogy ilyen apró termettel bizonyára gyenge és félénk is. A kis madár azonban nem hajlandó elfogadni ezt az előítéletet. Elhatározza, hogy felkeresi a dzsungel rettegett urát, a Jaguárt, és ezzel bebizonyítja mindenkinek – talán önmagának is –, hogy a bátorság nem a mérettől függ

.

Különösen megfogott a könyv egyik mondata:

„Miért gondolja mindenki, hogy ha valaki kicsi és szép, akkor gyenge és gyáva is?”

 

Úgy érzem, ez a kérdés messze túlmutat egy gyerekmese keretein. Valójában mindannyiunknak szól. Gyakran ítélünk külső alapján, miközben nem is sejtjük, milyen erő, kitartás vagy elszántság rejlik valakiben. Ez az üzenet már egészen kisgyermekkorban fontos lehet.

A történet természetesen nem csupán erről szól. A kis kolibri hosszú utazásra indul, amely során számtalan veszélyes helyzettel találkozik. Megismeri a Costa Rica-i őserdő különleges lakóit, szembesül a természet valódi törvényeivel, és rájön arra, hogy az életben nem elegendő pusztán bátornak lenni. Szükség van körültekintésre, kitartásra, sőt néha egy kis szerencsére is.

Ez teszi a történetet igazán hitelessé.

Majoros Nóra nem egy legyőzhetetlen hőst alkotott, hanem egy kíváncsi kis madarat, aki hibázik, tanul, fejlődik, és minden kalanddal egy kicsit bölcsebbé válik. Éppen ezért a gyerekek könnyen tudnak vele azonosulni.

Nagyon tetszett az is, hogy a könyv nem ragad le egyetlen helyszínnél. A történet váratlan fordulatot vesz, amikor a kis kolibri végül Európába kerül, egy állatkerti környezetbe. Ez az írói megoldás szerintem különösen ötletes, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek két teljesen eltérő világot ismerjenek meg. Egyszerre láthatják a vadon szabadságát és az állatkerti lét biztonságát, miközben óhatatlanul felmerül bennük a kérdés: vajon melyik az igazi otthon egy vadállat számára?

Ez remek alapot adhat egy családi beszélgetéshez is.

A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra az, hogy a mese és az ismeretterjesztés tökéletes egyensúlyban van jelen. Miközben izgulunk a kis kolibriért, rengeteg érdekességet is megtudunk Közép-Amerika élővilágáról. A gyerekek szinte észrevétlenül ismerik meg a kolibrik különleges életmódját, az őserdei állatokat, valamint azt a törékeny ökológiai rendszert, amelyben ezek az élőlények élnek.

Külön öröm volt számomra, hogy a könyv végén további ismeretterjesztő oldalak és játékos feladatok várják az olvasókat. Ez jelentősen növeli a kötet értékét, hiszen a mese elolvasása után közösen tovább lehet beszélgetni a természet csodáiról, az egzotikus állatokról és arról, milyen sokszínű is a világunk.

Szülőként ezt különösen értékesnek tartom.

A mai gyerekek rengeteg digitális inger között nőnek fel, ezért minden olyan könyv kincsnek számít, amely kíváncsivá teszi őket a valódi világ iránt. A kolibri és az erdő ura pontosan ilyen. Nem adatokat akar bemagoltatni, hanem élményt ad. Az információk természetesen épülnek be a történetbe, így a tanulás szinte észrevétlenül történik.

Nem lehet szó nélkül elmenni Solymár Albert Géza illusztrációi mellett sem. Már az első lapokon feltűnt, mennyire gyönyörű a könyv képi világa. Az élénk zöld lombkoronák, a színpompás virágok, a csillogó tollazatú kolibri és az őserdő különleges hangulata szinte életre kel a lapokon. Az illusztrációk nem egyszerűen kiegészítik a történetet, hanem önálló élményt nyújtanak.

Olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy hosszasan időzöm egy-egy képnél.

A könyv atmoszférája végig megnyugtató, ugyanakkor izgalmakkal teli. Az írónő költői nyelvezete gyönyörűen idézi meg az őserdő világát. A természet nem háttérként jelenik meg, hanem szinte önálló szereplővé válik. Érezni lehet a párás levegőt, hallani a madarak hangját, látni a buja növényzetet és átélni azt a különleges világot, amely a legtöbb gyermek számára teljesen ismeretlen.

Különösen tetszett, hogy Majoros Nóra nem él a hagyományos állatmesék jól ismert sztereotípiáival. Az állatok nem emberi tulajdonságok karikatúrái, hanem saját természetük szerint viselkednek. Ez sokkal hitelesebbé és szerethetőbbé teszi az egész történetet, miközben segít a gyerekeknek valódi képet kialakítani a természet élőlényeiről.

Úgy gondolom, hogy A kolibri és az erdő ura nem csupán egy egyszer elolvasott esti mese. Ez egy olyan könyv, amelyhez újra és újra érdemes visszatérni. Minden újraolvasáskor felfedezhetünk benne valami újat: egy érdekes állatot, egy szép gondolatot vagy egy apró részletet az illusztrációkon.

Összességében egy rendkívül igényesen megírt és gyönyörűen illusztrált mesés ismeretterjesztő könyvet ismerhettem meg. Olyan kötetet, amely egyszerre fejleszti a gyerekek kíváncsiságát, gazdagítja a természetismeretüket, és fontos emberi értékeket is közvetít. A bátorság, az önbizalom, a kitartás és az előítéletek leküzdése mind olyan témák, amelyekről érdemes már kisgyermekkorban beszélgetni.

Szívből ajánlom minden természetkedvelő családnak, óvodásnak és kisiskolásnak, valamint azoknak a szülőknek és pedagógusoknak is, akik szeretnék megmutatni a gyerekeknek, hogy a világ tele van csodákkal. Néha pedig egy egészen aprócska kolibri taníthatja meg nekünk a legnagyobb igazságokat.

 

Köszönöm a lehetőséget a Kolibri Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!