Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok – Egy kalandos egri nyár

 

Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok – Egy kalandos egri nyár

Egy nyár, amely nemcsak kalandokat, hanem önbizalmat és álmokat is ad

 

Vannak könyvek, amelyek olvasás közben szinte arra késztetik az embert, hogy azonnal útra keljen. Ahogy lapról lapra követtem Zalán Peti és Tünde kalandjait Eger macskaköves utcáin, bennem is egyre erősebben élt a vágy, hogy újra végigsétáljak a Dobó téren, felkapaszkodjak az egri vár falaira, vagy egyszerűen csak elveszhessek a város hangulatában. Bíró Szabolcs Elveszett csillagok – Egy kalandos egri nyár című regénye pontosan ezt az élményt adja: nemcsak egy izgalmas történetet mesél el, hanem életre kelti Egert és annak történelmi örökségét is.

A történet főszereplője, Zalán Peti első pillantásra nem tipikus hős. Szűkös körülmények között él édesanyjával, az iskolában rendszeresen zaklatják, ezért a könyvek világába menekül. Álma, hogy egyszer író legyen, de úgy érzi, ehhez még hiányzik az életéből az a bizonyos nagy történet. Egy váratlan meghívás azonban mindent megváltoztat: a nyári szünetet Egerben töltheti nagynénjénél, ahol nemcsak új barátokra talál, hanem élete legizgalmasabb kalandjába is belecsöppen.

Peti hamar megismerkedik a talpraesett és energikus Tündével, aki tökéletes ellenpontja a visszahúzódó fiúnak. Kettejük között fokozatosan szövődik a barátság, majd az első szerelem finom, kedves érzése is megjelenik, miközben együtt erednek egy különleges legenda nyomába. A városi szóbeszéd szerint Gárdonyi Géza egy ismeretlen kézirata valahol Egerben rejtőzik, amelyet öt titokzatos pecsét véd. Vajon valóban létezik a kézirat? És vajon sikerülhet két kamasznak megfejteni a rejtélyt, mielőtt mások is ráakadnának?

A regény egyik legnagyobb erőssége éppen ez a nyomozás. A rejtvények, a történelmi utalások és a város különböző helyszínei folyamatosan mozgásban tartják a cselekményt. A szerző remek érzékkel adagolja az információkat: mindig kapunk egy újabb nyomot, amely még mélyebbre húz bennünket a történetbe. Szinte együtt gondolkodunk Petiékkel, próbáljuk megfejteni a pecsétek jelentését, és közben mi is bejárjuk Eger utcáit.

Különösen tetszett, hogy a regény nemcsak szórakoztat, hanem kedvet is csinál a történelemhez. Gárdonyi Géza alakja végig ott lebeg a történet fölött, és az Egri csillagok öröksége természetes módon épül be a cselekménybe. Nem éreztem erőltetettnek vagy tanító jellegűnek, inkább olyan volt, mintha valaki játékosan vezetne végig egy történelmi kalandtúrán. Elképzelhetőnek tartom, hogy sok fiatal éppen ennek a könyvnek a hatására veszi majd kézbe Gárdonyi klasszikusát.

Nagyon szerettem azt is, hogy Eger szinte önálló szereplővé válik. Nem csupán helyszínként szolgál, hanem él, lélegzik. A vár, a Dobó tér, a kis utcák, a nyári hangulat mind olyan részletességgel jelennek meg, hogy olvasás közben könnyű magunk elé képzelni az egész várost. Ritkán találkozni olyan ifjúsági regénnyel, amely ennyire erősen képes hangulatot teremteni.

A karakterek is szerethetőek. Peti fejlődése különösen hiteles: a történet elején félénk, bizonytalan fiúból fokozatosan válik magabiztosabbá. Nem egyik pillanatról a másikra lesz bátor, hanem lépésről lépésre tanulja meg, hogy higgyen önmagában. Ez a fejlődési ív szerintem sok fiatal számára lehet inspiráló, különösen azoknak, akik maguk is kívülállónak érzik magukat.

Tünde szintén nagyon jól sikerült szereplő. Talpraesett, kíváncsi és bátor, ugyanakkor természetes marad végig. Jó látni, hogy kapcsolatuk nem egy túlzó romantikus történetté válik, hanem megmarad annak, ami ebben a korban a legszebb: az első bizalom, az első közös kalandok és az első, óvatos érzelmek történetének.

A regény olvasása közben többször eszembe jutottak gyerekkorom nyarai. Az az érzés, amikor reggeltől estig biciklivel jártuk a környéket, titkos helyeket fedeztünk fel, és minden nap új kalandot tartogatott. Bíró Szabolcs pontosan ezt a szabadságérzést tudja visszaadni. Talán éppen ezért működik ennyire jól felnőttként is: nosztalgiát ébreszt, miközben a mai fiatalok számára is izgalmas marad.

Persze apróbb pontatlanságokat én is észrevettem, és néhány karakter kissé fekete-fehérnek hatott. Ezek azonban számomra egyáltalán nem vontak le a történet élvezeti értékéből. Sokkal erősebb volt az a lelkesedés, amit a könyv végig fenntartott bennem. Egy pillanatra sem unatkoztam, mindig kíváncsi voltam, hová vezet a következő nyom.

Horváth Ildikó illusztrációi külön említést érdemelnek. Nagyszerűen illeszkednek a történethez, hangulatosak, és még közelebb hozzák a szereplőket és Egert az olvasóhoz. Az egész kötet igényes, szerethető kiadvány lett, amelyet öröm kézbe venni.

Az Elveszett csillagok egyszerre kalandregény, történelmi rejtély, barátságtörténet és fejlődésregény. Arról mesél, hogy a legnagyobb kalandok sokszor akkor kezdődnek, amikor kilépünk a megszokott világunkból. Arról is szól, hogy a könyvek nemcsak menedéket adhatnak, hanem új utakra is vezethetnek. És talán arról is, hogy a legértékesebb kincsek nem mindig egy régi kézirat lapjain rejtőznek, hanem azokban az élményekben, barátságokban és emlékekben, amelyeket egyetlen nyár alatt szerezhetünk.

Összességében Bíró Szabolcs regénye remek választás 11–14 éves olvasóknak, de a felnőttek is könnyen megtalálhatják benne azt a nosztalgikus nyári hangulatot, amely gyerekkoruk legszebb kalandjait idézi fel. Egy lendületes, izgalmas és szerethető történet, amely egyszerre szórakoztat, értéket közvetít, és talán még arra is kedvet csinál, hogy újra kézbe vegyük az Egri csillagokat – vagy éppen ellátogassunk Egerbe.

 

Egy kalandos, hangulatos ifjúsági regény, amely bebizonyítja, hogy a történelem, a rejtélyek és a nyári szabadság együtt még ma is ellenállhatatlan párost alkotnak.

 

Köszönöm a lehetőséget Bíró Szabolcsnak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!