Bíró Szabolcs: Non nobis Domine 1–2. – A hit, a becsület és a magyar történelem lenyűgöző regénye

 

Kevés olyan magyar történelmi regény akad, amely egyszerre ennyire hiteles, izgalmas és érzelmileg is magával ragadó, mint Bíró Szabolcs Non nobis Domine című műve. A két kötetet egyesítő kiadás nem csupán egy kalandos lovagregény, hanem egy grandiózus történelmi utazás a XIII–XIV. század fordulójának Magyarországára, amikor az Árpád-ház kihalása után az ország sorsa hosszú évekre bizonytalanná vált.

Őszintén bevallom, hogy ez a korszak korábban nem tartozott a kedvenceim közé. A középkor ezen időszaka mindig kissé távolinak tűnt számomra, ezért némi fenntartással kezdtem bele az olvasásba. Már az első fejezetek után azonban világossá vált, hogy Bíró Szabolcs egészen különleges mesélő. Olyan természetességgel és olyan magával ragadó stílusban idézi meg ezt a világot, hogy néhány oldal után már teljesen megfeledkeztem arról, milyen korszakról olvasok. Csak Attila története érdekelt.

A regény 1292-ben veszi kezdetét. Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év után tér vissza a Szentföldről. Ahelyett azonban, hogy békét találna, családja romjaival szembesül: szerettei meghaltak, egyedül kis unokaöccse, Attila maradt életben. Vilmos magához veszi a kisfiút, és elhatározza, hogy olyan lovagot nevel belőle, aki méltó lesz a Templomos Lovagrend eszményeihez.

Attila azonban korántsem tökéletes tanítvány. Makacs, kíváncsi, vakmerő és szabadságszerető fiú, aki gyakran kerül bajba. Éppen ezért különösen élvezetes végigkövetni, hogyan válik az évek során éretlen gyermekből valódi férfivá. Ez a fejlődéstörténet szerintem a regény egyik legnagyobb erőssége. Nem egyik napról a másikra lesz belőle hős, hanem hibázik, tanul, veszít, szeret és újra talpra áll.

A történet közben Magyarország történelmének egyik legviharosabb időszaka bontakozik ki előttünk. III. András halála után kezdetét veszik a trónviszályok, megjelenik Anjou Károly, miközben a tartományurak saját kis királyságokat építenek. Bíró Szabolcs elképesztő alapossággal mutatja be ezt a korszakot. A politikai események, a hadjáratok és a történelmi személyek úgy épülnek bele a cselekménybe, hogy egyetlen pillanatra sem érződik tankönyvszagúnak az egész.

Külön öröm volt számomra Anjou Károly felemelkedését végigkövetni. Nem legendás királyként találkozunk vele, hanem fiatal, sokszor bizonytalan uralkodójelöltként, akinek hosszú és nehéz utat kell bejárnia, mire valódi királlyá válik. Ez emberközelivé teszi a történelmet.

A másik nagy történelmi szál a Templomos Lovagrend bukása. A rend elleni koncepciós eljárás, a politikai érdekek és az egyházi döntések drámai erővel jelennek meg a regényben. Attila számára ez nem csupán történelmi esemény, hanem személyes tragédia is, hiszen választania kell esküje és a király iránti hűsége között. Ez a belső konfliktus végig meghatározza a karakter fejlődését.

Nagyon szerettem, hogy Bíró Szabolcs nem idealizálja a középkort. Ez a világ sáros, kegyetlen és véres. A csatajelenetek rendkívül látványosak, ugyanakkor soha nem öncélúak. Érezni a kardok súlyát, a lovak dübörgését, a sebek fájdalmát és a háborúk embertelenségét. Mégis ott van mindezek mellett a szépség is: a lovagi becsület, a hit, a bajtársiasság, a természet és a szerelem.

A karakterábrázolás szintén kiemelkedő. Bátor Vilmos egyszerre kemény és tragikus figura, Attila fejlődése végig hiteles marad, a mellékszereplők pedig valódi személyiséggel rendelkeznek. Nincsenek fekete-fehér alakok, mindenki emberi hibákkal és erényekkel él.

Különösen tetszett az író nyelvezete. Korhű hangulatot teremt, mégsem válik nehézkessé. Az olvasó könnyedén halad a több száz oldalas történettel, mert mindig történik valami. Egy csata, egy politikai fordulat, egy párbaj vagy egy váratlan árulás folyamatosan fenntartja a feszültséget.

Olvasás közben többször azon kaptam magam, hogy teljesen elvesztem a történetben. Sokszor még azt is elfelejtettem, hogy mennyi idő telt el, mert egyszerűen nem akartam letenni a könyvet. Ritkán találkozom olyan történelmi regénnyel, amely ennyire természetesen ötvözi a történelmi hitelességet, a kalandot és az emberi sorsokat.

A Non nobis Domine számomra sokkal több volt egyszerű történelmi regénynél. Egy olyan történet, amely újra felébresztette bennem az érdeklődést a magyar középkor iránt, és büszkeséggel töltött el történelmünk iránt. Bíró Szabolcs bebizonyította, hogy a magyar történelem tele van olyan történetekkel, amelyek méltán felveszik a versenyt a legismertebb nemzetközi történelmi regényekkel.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a hiteles történelmi regényeket, a lovagkor világát, a politikai intrikákat és a mély emberi történeteket. A Non nobis Domine egyszerre szól hitről, becsületről, szerelemről, árulásról és hazaszeretetről. Egy monumentális regény, amely méltó nyitánya Bíró Szabolcs történelmi univerzumának, és tökéletes előszobája az Anjouk sorozatnak.

 

Ez a könyv számomra egyértelműen bizonyította, hogy a magyar történelmi regényirodalom legjobb alkotásai között van a helye. Ha egyszer elkezdjük olvasni, nagyon nehéz letenni.

 

Köszönöm a lehetőséget Bíró Szabolcsnak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!