Bán Mór: Hollófiak- A tárnák rejtélye

 

Kevés olyan ifjúsági történelmi regény jelenik meg manapság, amely egyszerre képes izgalmas kalandot kínálni, megszerettetni a történelmet a fiatal olvasókkal, és közben valódi értékeket is közvetíteni. Bán Mór Hollófiak – A tárnák rejtélye című regénye pontosan ilyen könyv. A Hunyadi-sorozat szerzője ezúttal a fiatalabb korosztály felé fordul, és olyan történetet mesél el, amely egyszerre kalandos, humoros, fordulatos és történelmileg hiteles.

Már a könyv kézbevételekor feltűnik, hogy különleges kiadványról van szó. A keménytáblás kivitel, valamint Bodnár Balázs részletgazdag, látványos illusztrációi azonnal meghozzák a kedvet az olvasáshoz. Ritkán találkozni olyan ifjúsági kötettel, ahol a képek nem csupán díszítőelemek, hanem szinte együtt mesélik el a történetet a szöveggel. Számomra külön öröm volt végiglapozni a könyvet, mert az illusztrációk valóban életre keltették a XV. századi Magyar Királyság világát.

A történet főszereplője a még gyermek Hunyadi Mátyás, akit a legtöbben későbbi királyként ismerünk, itt azonban még kíváncsi, kalandvágyó kisfiúként találkozunk vele. Bátyja, László első lovagi tornájára készül, amely természetesen óriási esemény Hunyad várában. Mátyás szeretne ő is részt venni benne, de még túl fiatal hozzá. Ez a csalódás azonban hamar háttérbe szorul, amikor nagybátyja, Szilágyi Mihály magával viszi egy – látszólag teljesen veszélytelen – küldetésre. Aki azonban olvasott már Bán Mórt, sejtheti, hogy ebből bizony nem egyszerű kirándulás lesz.

A szerző remek érzékkel építi fel a történetet. Már az első oldalaktól kezdve érezhető, hogy nem pusztán egy mesét olvasunk, hanem egy olyan történelmi fikciót, amely valós eseményekből, legendákból és mondákból táplálkozik. A vár, a lovagi torna, a korabeli bányák és tárnák világa, valamint a középkori mindennapok mind hiteles háttérként szolgálnak a kalandhoz.

Nagyon tetszett, hogy a történet nem csupán a kalandokra koncentrál. A könyv egyik legfontosabb kérdése tulajdonképpen az, hogy mitől válik valaki igazi lovaggá. A kis Mátyás szinte minden családtagjától megkérdezi, szerintük milyen a jó lovag. Mindenki más választ ad: van, aki a bátorságot tartja a legfontosabbnak, más a becsületet, a hűséget vagy éppen az emberséget emeli ki. Ezek a beszélgetések szinte észrevétlenül közvetítenek olyan értékeket, amelyek ma is érvényesek.

Különösen szépnek találtam a család ábrázolását. A Hunyadi család tagjai nem elérhetetlen történelmi hősökként jelennek meg, hanem szerető szülőkként, testvérekként és rokonokként. A testvéri kapcsolat Mátyás és László között különösen hiteles. László egyszerre példakép és védelmező báty, aki támogatja öccsét, miközben maga is próbál megfelelni az édesapjuk által támasztott hatalmas elvárásoknak.

A regény másik nagy erőssége a hangulata. Bán Mór rendkívül érzékletesen írja le Hunyad várát, a havas erdélyi tájakat, a sötét tárnákat és a középkori élet apró részleteit. Olvasás közben szinte magam előtt láttam a vár udvarát, hallottam a kovácsműhely zajait, éreztem a hideg téli levegőt és a föld alatti járatok nyomasztó csendjét.

A történet tempója végig lendületes. Bár a könyv terjedelme viszonylag rövid, egyetlen pillanatig sem éreztem kapkodónak. Éppen ellenkezőleg: szerintem ez ideális hosszúság egy 8–12 éves olvasó számára. A kalandok gyorsan követik egymást, mindig történik valami új, mégsem veszítjük el a kapcsolatot a szereplőkkel.

Nagyon örültem annak is, hogy a könyv nem idealizálja teljesen a világot. A jó mellett megjelenik a rossz is: az árulás, a kapzsiság, a kegyetlenség és a hatalommal való visszaélés. Ugyanakkor ezek a konfliktusok nem túl ijesztőek a fiatalabb korosztály számára, inkább segítenek megérteni a jó és a rossz közötti különbséget.

A nyelvezet néhol tartalmaz régies vagy ma már kevésbé használt kifejezéseket. Elképzelhető, hogy egy fiatalabb olvasónak néhány szó magyarázatra szorul, de úgy gondolom, ez inkább gazdagítja az olvasás élményét, mintsem nehezíti azt. Éppen ezek a kifejezések segítenek közelebb kerülni a korszak hangulatához.

Számomra különösen fontos volt, hogy ez a könyv végre egy olyan ifjúsági regény, amely elsősorban a fiúkat is képes megszólítani. Manapság rengeteg lányoknak szóló ifjúsági könyv jelenik meg, ezért mindig örülök, amikor olyan történetet találok, amelyet jó szívvel adhatok majd a kisfiam kezébe is. Természetesen ettől még lányoknak is ugyanolyan élvezetes lehet, hiszen a kaland, a család, a barátság és a bátorság mindenki számára fontos témák.

A könyv egyik legszebb gondolata számomra ez volt:

„Szerette Mátyás ezeket a régi históriákat hallgatni, abból az időből, mikor édesapja még maga is nyikhaj kis legényke volt…”

Ez a mondat jól összefoglalja a regény lényegét. Nem a híres királyról vagy hadvezérről szól, hanem arról a kisfiúról, aki még csak keresi önmagát, tanul, hibázik és fejlődik. Talán éppen ettől válik olyan szerethetővé.

Összességében úgy érzem, hogy a Hollófiak – A tárnák rejtélye méltó folytatója a klasszikus magyar történelmi ifjúsági regények hagyományának. Izgalmas, olvasmányos, humoros, ugyanakkor értékeket közvetít és megszeretteti a történelmet. Ritka az olyan könyv, amely egyszerre képes szórakoztatni és tanítani, de Bán Mórnak ez most ismét sikerült.

Szívből ajánlom 8–12 éves gyerekeknek, szülőknek, pedagógusoknak, valamint minden olyan felnőtt olvasónak is, aki szereti a történelmi kalandregényeket, vagy szeretne egy kicsit visszarepülni gyermekkorának olvasmányélményeihez. Én biztosan folytatni fogom a sorozatot, mert kíváncsian várom, milyen új kalandok várnak még a Hollófiakra.

 

Köszönöm a lehetőséget a Vaskapu Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!