Van az a pillanat, amikor már tényleg csak öt perc csendre vágysz.
Amikor a nevedet már századszorra hallod egy nap,
amikor valaki mindig kér, mindig mesél, mindig ott van.
És te csak egy kicsit… egyedül
lennél.
Aztán valahol mélyen megszólal egy
halk gondolat:
„Egyszer majd hiányozni fog…”
És ettől az egész egy pillanatra
más fényt kap.
💫 A „túl sok” érintés
Van, hogy már szinte sok.
Ahogy rád másznak, hozzád bújnak, kapaszkodnak beléd.
Egy kéz a nyakadban.
Egy fej a válladon.
Egy kis test, ami nem akar elengedni.
Most néha fárasztó.
De egyszer majd csend lesz körülötted.
És hiányozni fog az a
természetesség,
ahogy valaki mindig hozzád akart tartozni.
🌙 Az éjszakai „látogatók”
Azok az éjszakák…
amikor már nem is számolod, hányszor keltél fel.
Apró lépések a sötétben.
Egy kis hang: „Anya…”
És már ott is van melletted.
Félig álomban, melegséggel, bizalommal.
Most kimerítő.
De egyszer majd senki nem bújik oda így.
És lehet, hogy hiányozni fog az a
csendes, félálombeli közelség.
❓ A végtelen kérdések
„Miért?”
„Hogyan?”
„És azt tudtad, hogy…?”
Néha úgy érzed, nincs több
válaszod.
Nincs több türelmed.
De ezek a kérdések nem csak
kérdések.
Hanem hidak.
Kapcsolódások.
Figyelem.
Rajongás.
Egyszer majd nem kérdeznek ennyit.
És talán visszasírjuk ezt a kíváncsi, nyitott világot.
🧸 A rumli nyomai
A nappali, ami sosem „kész”.
A padló, amin mindig van még egy játék.
A ragacsos kis ujjlenyomatok mindenhol.
Most bosszantó.
Néha kifejezetten idegesítő.
De ezek nem rendetlenségek.
Hanem nyomok.
Annak a bizonyítékai, hogy élet
van a házban.
Nevetés. Játék. Gyerekkor.
És egyszer majd túl rend lesz.
Túl nagy csend.
🤍 A suta ölelések
Azok az ölelések, amik még nem
tökéletesek.
Kicsit ügyetlenek.
Kicsit túl szorosak.
De őszinték.
Amikor még te vagy a világ közepe.
Amikor egy puszi tényleg mindent megold.
Ez az idő nem tart örökké.
És talán pont ezért olyan értékes.
🌸 Nem „túlélni” – hanem megélni
Az anyaság nem csak nagy
pillanatokból áll.
Nem csak ünnepekből, első lépésekből, különleges napokból.
Hanem ezekből az apró, sokszor
fárasztó hétköznapokból.
Amiket most néha túlélünk…
de később ezekből épülnek fel a legszebb emlékeink.
✨ Záró gondolat
Nem kell mindig tökéletesnek lenni.
Nem kell mindig türelmesnek lenni.
De néha…
egy pillanatra érdemes megállni, és körbenézni.
Mert lehet, hogy épp egy olyan nap
közepén vagy,
amire egyszer majd így gondolsz vissza:
„De jó lenne még egyszer…” 💛
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése