Gárdonyi Géza: Egri csillagok

 

Gárdonyi Géza: Egri csillagok – A hősök fénye ma is utat mutat

 

Kevés olyan magyar regény létezik, amely annyira összeforrt volna a nemzeti emlékezettel, mint Gárdonyi Géza Egri csillagok című műve. Szinte mindenki találkozott vele az iskolában, mégis úgy érzem, hogy ezt a könyvet igazán csak felnőttként lehet megérteni és értékelni. Nem csupán történelmi regény, hanem kalandregény, fejlődésregény, szerelmi történet és egyben a hazaszeretet egyik legszebb irodalmi megfogalmazása is.

Bevallom, nagyon nehezen vettem rá magam az újraolvasására. Nem azért, mert nem szeretem a klasszikusokat – épp ellenkezőleg. Mindig is szívesen olvastam, és gyerekként is faltam a könyveket. Az Egri csillagokhoz azonban rossz emlékek kötöttek. Hatodik osztályban kötelező olvasmány volt, és a nyári szünetben kellett elolvasnunk. Míg más könyvekkel négy-öt nap alatt végeztem, ezzel a regénnyel közel két hónapig küzdöttem. Közben persze több más könyvet is elolvastam, de valahogy mindig halogattam, hogy újra kézbe vegyem. Akkor túl hosszúnak, lassúnak és nehézkesnek éreztem.

Most, évekkel később egészen más élmény volt.

Rájöttem, hogy nem a könyvvel volt a probléma, hanem velem. Tizenkét évesen még nem rendelkeztem azokkal az élettapasztalatokkal és történelmi ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy igazán átérezzem a regény súlyát. Felnőttként azonban minden a helyére került. Már nem csupán egy hosszú történetet olvastam, hanem egy olyan regényt, amely lenyűgöző módon ötvözi a történelmi hitelességet az izgalmas kalandokkal és a mély emberi érzésekkel.

A történet középpontjában az 1552-es egri vár ostroma áll, amely a magyar történelem egyik legjelentősebb eseménye. A török birodalom hatalmas serege próbálja elfoglalni Egert, ám Dobó István vezetésével maroknyi magyar védő állja útjukat. Gárdonyi azonban nem csupán a csatát meséli el, hanem megmutatja azt is, milyen emberek voltak azok, akik képesek voltak életüket feláldozni a hazájukért.

A regény főhőse, Bornemissza Gergely az egyik legszerethetőbb alakja a magyar irodalomnak. Gyermekként még csak kíváncsi, leleményes fiú, aki fokozatosan válik bátor, felelősségteljes férfivá. Különösen tetszett, hogy Gergely nem elsősorban a testi erejével emelkedik ki társai közül, hanem az eszével. Találékonysága, műszaki érzéke és kreativitása legalább akkora fegyver, mint a kard. Az ostrom során készített robbanószerkezetei és hadicseljei azt mutatják, hogy az intelligencia sokszor többet ér a puszta erőnél.

Legalább ennyire kedveltem Cecey Évát is. Gyerekként talán kevésbé figyeltem rá, most azonban sokkal árnyaltabbnak láttam a karakterét. Nem csupán szerelmes nő vagy feleség, hanem bátor, önálló és cselekvő személyiség. Amikor férfiruhába öltözve indul kiszabadítani gyermekét, bebizonyítja, hogy a hősiesség nem kizárólag a férfiak kiváltsága.

Dobó István alakja méltóságot és rendíthetetlenséget sugároz. Nem véletlen, hogy a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére lett. Gárdonyi úgy ábrázolja, mint azt az embert, aki nemcsak katonáit vezeti, hanem hitet is ad nekik. Az ostrom során újra és újra bebizonyosodik, hogy a vár erejét nem csupán a falak adják, hanem azok az emberek, akik hajlandók életüket áldozni érte.

A regény egyik legizgalmasabb alakja számomra Jumurdzsák maradt. Nem egyszerű gonosztevő, hanem összetett személyiség, akit megszállottan hajt a talizmángyűrű visszaszerzésének vágya. Ez a motívum végigkíséri a történetet, és különös misztikus színt ad a regénynek. Bár a történet alapvetően történelmi regény, ez a kalandos szál folyamatos feszültséget teremt.

Különösen nagyra értékelem Gárdonyi hihetetlen alaposságát. A regény mögött hatalmas kutatómunka áll. A szerző tanulmányozta a korabeli forrásokat, Isztambulba is elutazott, hogy hitelesen tudja bemutatni a török világot, a viseleteket, a fegyvereket és a szokásokat. Éppen ezért a történelmi háttér végig életszerűnek és hitelesnek hat, miközben a fikciós elemek – Gergely és Éva szerelme vagy Jumurdzsák története – izgalmas kalandregénnyé teszik a művet.

A cím jelentésén is egészen másképp gondolkodtam most, mint gyerekként. Az Egri csillagok nem az égbolt csillagaira utal, hanem azokra az emberekre, akik példát mutattak bátorságból, kitartásból és hazaszeretetből. Olyan emberekre, akiknek emléke ma is világít számunkra.

A regény egyik legnagyobb erőssége, hogy nem kizárólag a háborúról szól. Legalább ennyire fontos benne a barátság, a szerelem, a család, a hűség és az összefogás. A szereplők nem tökéletes hősök, hanem esendő emberek, akik félnek, hibáznak, mégis képesek felülemelkedni önmagukon, amikor arra van szükség.

Olvasás közben többször is eszembe jutott, hogy mennyire más élmény egy könyvet kötelező olvasmányként és saját döntésből kézbe venni. Gyerekként inkább a feladatot láttam benne. Most viszont minden oldalát élveztem. Már nem a terjedelme érdekelt, hanem a történet, a karakterek és az a gazdag világ, amelyet Gárdonyi felépített.

Az Egri csillagok méltán vált a magyar irodalom egyik legismertebb és legkedveltebb regényévé. Nemcsak történelmi ismereteket ad át, hanem olyan értékeket is közvetít, mint a bátorság, az önfeláldozás, a kitartás és az emberség. Ezek az értékek több mint száz évvel a regény megjelenése után is ugyanolyan fontosak, mint korábban.

Számomra ez az újraolvasás igazi meglepetés volt. Egy olyan könyvet kaptam vissza, amelyet gyerekként nem tudtam megszeretni, felnőttként viszont mély tisztelettel és őszinte lelkesedéssel tettem le.

Ha valakihez hasonlóan rossz emlékek fűződnek az Egri csillagokhoz a kötelező olvasmányok miatt, csak egy tanácsom van: adjunk neki még egy esélyt! Könnyen lehet, hogy felnőtt fejjel egészen más könyvet találunk benne, mint amire egykor emlékeztünk. Ez a regény nem véletlenül lett a magyar irodalom egyik legfényesebb csillaga.

 

Köszönöm a lehetőséget az Osiris Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!