Arany János: Toldi – Toldi estéje – Buda halála

 

Arany János: Toldi – Toldi estéje – Buda halála

Három remekmű, amely nemcsak a magyar történelemről, hanem az emberi lélekről is mesél

 

Kevés olyan szerzője van a magyar irodalomnak, akinek művei ennyire mélyen beépültek a nemzeti kultúránkba, mint Arany János alkotásai. A legtöbben már iskolásként találkozunk a Toldi történetével, ám felnőttként újraolvasva egészen más rétegei tárulnak fel előttünk. Az a kötet, amely együtt tartalmazza a Toldit, a Toldi estéjét és a Buda halálát, különleges lehetőséget ad arra, hogy végigkövessük Arany epikai világának fejlődését, és meglássuk, miként változott a hősről, az idő múlásáról és a nemzeti sorsról alkotott képe.

Olvasás közben az volt az érzésem, hogy nem csupán három elbeszélő költeményt tartok a kezemben, hanem három különböző életszakaszt, három különböző lelkiállapotot és három eltérő világképet. A fiatalos lendület, az öregkor melankóliája és a történelmi tragédia egymást követve rajzolnak ki egy olyan ívet, amely Arany János zsenialitását talán minden más művénél jobban megmutatja.

A Toldi számomra ma is az egyik legszebb magyar elbeszélő költemény. Nem véletlenül vált generációk kedvencévé. A történet középpontjában Toldi Miklós áll, akinek hatalmas ereje már gyermekkorunkban lenyűgöz bennünket, de felnőttként sokkal inkább a jelleme ragadott meg. Nem hibátlan hős. Indulatos, lobbanékony, olykor meggondolatlan, ugyanakkor mélyen igazságérzet vezérli. Éppen ezért válik emberivé.

A mű nem csupán egy hős felemelkedéséről szól. Arról is mesél, hogy a tehetségnek, a kitartásnak és a becsületnek előbb-utóbb helye van a világban. Miklós hosszú és nehéz útja Nagy Lajos király udvaráig tele van megpróbáltatásokkal, mégis végig ott él benne a bizonyítás vágya. Ez teszi történetét ma is inspirálóvá.

Arany nyelvezete külön élményt jelentett. Bár elsőre talán régiesnek tűnhet, néhány oldal után szinte zenélni kezd. Kevés magyar író tudott olyan képszerűen fogalmazni, mint ő. Már a mű első sorai olyan erővel idézik meg a nyári pusztát, hogy az olvasó szinte érzi a rekkenő hőséget és látja maga előtt a tájat.

Egészen más hangulatot áraszt a Toldi estéje. Ha a Toldi a fiatalság és a remény története, akkor ez az öregkor, az elmúlás és a változó világ fájdalmas krónikája.

A legmegrendítőbb számomra az volt, hogy ugyanaz a hős, aki egykor mindenki csodálatát kivívta, idős korára idegenné válik saját világában. Az új kor már nem az ő értékrendje szerint működik. A lovagi erényeket felváltja az udvari finomkodás, a testi erőt a diplomácia és az intrika. Toldi nem tud alkalmazkodni ehhez a világhoz, ezért fokozatosan kiszorul belőle.

Ez a történet túlmutat a középkoron. Mindannyian átélhetjük életünk során azt az érzést, amikor a világ gyorsabban változik körülöttünk, mint ahogy mi követni tudnánk. Arany ezt a fájdalmas tapasztalatot rendkívüli érzékenységgel ábrázolja. Toldi utolsó harca valójában nem az ellenségekkel zajlik, hanem az idővel.

A kötet harmadik műve, a Buda halála, egészen más világba vezet. Míg a Toldi történeteiben egyetlen ember sorsát követjük végig, itt már egy egész nép jövője kerül a középpontba.

A testvérviszály, Buda és Etele tragédiája első pillantásra történelmi eposznak tűnik, valójában azonban sokkal inkább az emberi természet örök kérdéseiről szól. A hatalomvágy, a bizalmatlanság, az irigység és a manipuláció olyan erők, amelyek nemcsak egy családot, hanem egész birodalmakat képesek elpusztítani.

Olvasás közben többször Shakespeare királydrámái jutottak eszembe. A szereplők nem egyszerűen jók vagy rosszak, hanem összetett személyiségek, akik saját gyengeségeik áldozataivá válnak. Arany lélekábrázolása itt különösen lenyűgöző.

A Buda halála nyelvezete nehezebb, sűrűbb, mint a Toldié, ezért több figyelmet kíván az olvasótól. Ugyanakkor éppen ez a gazdag nyelvezet teremti meg azt a monumentális hangulatot, amely méltóvá teszi a művet a klasszikus eposzok sorához.

A három mű egymás mellett olvasva különösen erős hatást gyakorol. A Toldi a felemelkedés története, a Toldi estéje az elmúlásé, a Buda halála pedig a történelmi végzeté. Együtt olyan ívet rajzolnak ki, amely nemcsak egy hős vagy egy nép történetét meséli el, hanem az emberi élet örök körforgását is.

A kötet olvasása közben újra ráébredtem arra, milyen gazdag a magyar klasszikus irodalom. Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek a művek csupán kötelező olvasmányok, amelyeket az iskola miatt kell ismernünk. Pedig Arany János művei ma is képesek megszólítani az olvasót. Az igazság, a becsület, az öregedés, a változás, a hatalom és az emberi gyarlóság kérdései ugyanolyan aktuálisak, mint másfél évszázaddal ezelőtt.

Külön öröm volt számomra, hogy ez a kiadás egy kötetben teszi elérhetővé ezt a három meghatározó alkotást. Így sokkal könnyebben kirajzolódik Arany gondolkodásának fejlődése és epikus világának gazdagsága.

Úgy gondolom, hogy ez a könyv nemcsak diákoknak ajánlható. Felnőttként egészen más szemmel olvassuk ezeket a műveket, és sok olyan gondolatot fedezhetünk fel bennük, amelyek fiatalabb korunkban talán elkerülték a figyelmünket.

Számomra ez a kötet ismét bebizonyította, hogy Arany János nem véletlenül a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Nyelvi gazdagsága, mély emberismerete és időtálló gondolatai ma is ugyanolyan erővel hatnak, mint megírásuk idején. A Toldi, a Toldi estéje és a Buda halála együtt nemcsak a magyar epika csúcsteljesítményei, hanem olyan művek is, amelyek újra és újra olvasva mindig képesek valami újat mondani az emberről, a történelemről és önmagunkról.

 

 

Köszönöm a lehetőséget az Osiris Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!