Kristin Harmel: Egy lány Párizsban

 

Kristin Harmel: Egy lány Párizsban – Amikor a szeretetnek a háború sem szabhat határt

 

Vannak könyvek, amelyeket az ember nem pusztán elolvas, hanem átél. Olyan történetek, amelyek nem engedik, hogy kívülállóként figyeljük az eseményeket, hanem arra kényszerítenek, hogy együtt lélegezzünk a szereplőkkel, együtt reménykedjünk velük, és együtt hordozzuk a veszteségeiket. Kristin Harmel Egy lány Párizsban című regénye számomra ilyen olvasmány volt. Egyszerre szívszorító történelmi regény, lélektani dráma és az anyai szeretet egyik legmeghatóbb irodalmi ábrázolása.

Őszintén bevallom, hogy nem tartozom a második világháborús regények rajongói közé. Az utóbbi években rengeteg hasonló témájú könyv jelent meg, és sokszor úgy érzem, hogy ugyanazokat a történeteket más szereplőkkel mesélik el újra. Ezt a könyvet is elsősorban azért vettem kézbe, mert egy saját olvasási kihívásomhoz tökéletesen illett: olyan kötetet kerestem, amelynek borítóján egy háttal álló nő és az Eiffel-torony látható. Nem gondoltam volna, hogy végül ennyire mély érzelmi utazás vár rám.

A történet 1939-ben, Párizsban veszi kezdetét. Elise és Juliette két amerikai származású fiatal nő, akik házasságuk révén Franciaországban élnek. Mindketten kisgyermeket várnak, és egy véletlen találkozás során szoros barátság alakul ki közöttük. Az első fejezetek békéje azonban hamar szertefoszlik, hiszen Európa felett egyre sötétebb felhők gyülekeznek. A háború lassan, de könyörtelenül belép az életükbe, és egyikük sem sejti, hogy hamarosan olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek egész életüket meghatározzák.

Elise számomra már az első oldalaktól érdekes karakter volt. Művészként folyamatosan keresi önmagát, miközben férje árnyékában él. A fafaragás számára nem csupán munka vagy hobbi, hanem önkifejezés és menekülés is egyben. Ahogy a háború fokozatosan elveszi tőle a biztonságot, úgy válik egyre fontosabbá számára az alkotás. Juliette ezzel szemben egy szerethető, gondoskodó nő, aki férjével egy hangulatos könyvesboltot vezet. A Librairie des Rêves – az Álmok Könyvesboltja – a történet egyik legszebb szimbóluma. Nem csupán könyvek otthona, hanem egy olyan hely, ahol a remény és a normalitás még a háború legsötétebb napjaiban is megmaradni látszik.

A könyv egyik legszebb gondolata is ehhez kapcsolódik:

„Mindig is hittem abban, hogy a könyvek egyszerűen papírra vetett álmok, amik oda visznek minket, ahová leginkább mennünk kell.”

Olvasóként és könyves bloggerként ez a mondat különösen közel került hozzám.

A történet valódi ereje azonban nem a történelmi események felsorolásában rejlik, hanem az emberi sorsokban. Amikor Elise kénytelen elmenekülni a megszállt Franciaországból, életének legnehezebb döntését hozza meg: kislányát Juliette gondjaira bízza. Egy anya számára talán nincs ennél fájdalmasabb pillanat. Kristin Harmel itt nem fekete-fehér válaszokat ad, hanem megmutatja, hogy a háborúban sokszor nincsenek jó döntések. Csak olyanok, amelyek közül egyik fájdalmasabb, mint a másik.

Különösen érdekesnek találtam, hogy az írónő ezúttal nem a koncentrációs táborokat vagy az ellenállási mozgalmakat helyezte a középpontba. A regény sokkal inkább a civil lakosság tragédiájára koncentrál. A Renault-gyár bombázása során a szövetségesek tévesen lakónegyedeket is eltalálnak, és ez a történet egyik legmegrázóbb fordulópontja. Ritkán olvasni olyan második világháborús regényt, amely a szövetséges bombázások következményeit ilyen hangsúlyosan mutatja be.

A könyv első fele számomra lassabban haladt. Kristin Harmel nagyon részletesen építi fel szereplői világát, sok időt szentel a hétköznapi élet, a családi kapcsolatok és a barátság bemutatásának. Bevallom, helyenként úgy éreztem, hogy túl sok minden kerül egyszerre a történetbe. Néha nehezen tudtam haladni vele, és voltak olyan részek, ahol úgy éreztem, kissé elveszíti a lendületét.

A könyv közepe táján azonban minden megváltozott.

Az addig gondosan felépített világ egyetlen pillanat alatt omlik össze, és én is megálltam olvasás közben. Azt kérdeztem magamtól: innen hogyan lehet továbbmenni? Mi maradhat még egy ilyen tragédia után? Éppen ez az a pont, ahol Kristin Harmel ismét bebizonyítja, miért tartják a történelmi regények egyik legjobb kortárs szerzőjének. A regény második fele már nem a háborúról szól, hanem annak hosszú árnyékáról. Arról, hogyan él tovább a gyász, a bűntudat és a remény azokban, akik túlélték.

A két nő teljesen eltérően próbál megbirkózni a veszteséggel. Elise számára a cselekvés jelenti a túlélést. Dél-Franciaországban zsidó gyermekeket segít, miközben minden erejével próbálja megtalálni saját lányát. Juliette viszont beleragad a múltba. Az ő története számomra talán még fájdalmasabb volt, mert megmutatja, hogy a túlélés önmagában nem jelent gyógyulást.

A regény végére már szinte faltam az oldalakat. Bár a nagy csavart részben sikerült előre sejtenem, a befejezés mégis tudott meglepetést okozni. Harmel ismét bebizonyította, hogy a legnagyobb fordulatok nem mindig magukban az eseményekben rejlenek, hanem azok érzelmi következményeiben.

Külön szeretem Kristin Harmel könyveiben az utószót is. Itt mindig megtudhatjuk, mely események alapulnak valós történelmi dokumentumokon. Az Egy lány Párizsban esetében is számos valóban megtörtént esemény inspirálta a történetet, ami még erősebben hatott rám. Az írónő szavai sokáig velem maradtak:

„Ezek a történetek és dokumentumok létfontosságúak a világunkat alakító események kollektív emlékezetének megőrzésében.”

Úgy érzem, ez a mondat tökéletesen összefoglalja a regény lényegét.

Számomra az Egy lány Párizsban nem lett hibátlan olvasmány. A lassabb első fele és a sok párhuzamos történetszál miatt nem tudott végig ugyanazzal az intenzitással lekötni, mint Kristin Harmel korábbi regényei. Mégis azt gondolom, hogy a második felében olyan érzelmi mélységeket ér el, amelyek miatt megérte végigolvasni.

Ez egy könyv az anyaságról, a barátságról, a veszteségről és arról, hogy még a legmélyebb sötétségben is lehet reményt találni. Megmutatja, hogy a háború nemcsak a frontokon pusztított, hanem családokat, gyermekkorokat és emberi életeket tört ketté. Ugyanakkor azt is, hogy a szeretet néha a legnagyobb tragédiák után is képes utat találni.

Ha szereted az érzelmekben gazdag történelmi regényeket, amelyek nemcsak a történelemről, hanem az emberi lélek erejéről is mesélnek, Kristin Harmel Egy lány Párizsban című regényét bátran ajánlom. Nem könnyű olvasmány, de olyan történet, amely még hosszú ideig velünk marad az utolsó oldal elolvasása után is.

 

Köszönöm a lehetőséget a Maxim Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!