Varga Szilárd: Az embertől az Istenig

Az embertől az Istenig – amikor a hit nem válasz, hanem út

Vannak könyvek, amelyek nem történetet mesélnek el, hanem kérdéseket tesznek fel. Nem kapaszkodót adnak, hanem teret. Varga Szilárd Az embertől az Istenig című könyve számomra ilyen olvasmány volt: nem állít, nem győzködik az olvasót, inkább végigkíséri egy úton, amelyen előbb-utóbb mindannyian elindulunk – akár tudatosan, akár kényszerből.

A szerző saját bevallása szerint nem hitt mindig Istenben. Hitét nem dogmák, nem vallási keretek, hanem tapasztalat és logika formálta. Egy betegség volt az a töréspont, amely megállásra kényszerítette, és új kérdéseket hívott elő benne:

vajon valóban csak fizikai test vagyunk?

vajon a természet törvényeiben nem tükröződik vissza valami több?

vajon az evolúció önmagában elég magyarázat mindenre?

A hit mint személyes tapasztalat

A könyv egyik legerősebb gondolata számomra az volt, hogy mindenkinek van hite. Ha nem Istenben, akkor a tudományban. Ha nem a tudományban, akkor önmagában. Ha nem önmagában, akkor a rendszerben, amelyben él. Varga Szilárd nem rangsorol, nem mond ítéletet – egyszerűen megmutatja, hogy a hit nem feltétlenül vallási kérdés, hanem emberi.

Az ő útja a gyógyulás tapasztalatán keresztül vezetett el egy olyan szemlélethez, ahol a tudomány és a spiritualitás nem egymás ellentétei, hanem egymást kiegészítő nézőpontok. Ez a megközelítés különösen izgalmas azok számára, akik nehezen tudnak azonosulni a „vagy-vagy” gondolkodással, és inkább az „is-is” lehetőségét keresik.

Gyakorlatok, nem tanítások

A könyv nemcsak gondolatokat, hanem gyakorlatokat is kínál. Ezek egymásra épülve segítenek az önismeretben:
a múlt megértésében,
a jelen tudatosításában,
és abban, hogy a jövőt ne sodródásként, hanem lehetőségként lássuk.

Fontos hangsúlyozni: ezek nem kész receptek. Inkább iránytűk. Az olvasó szabadon dönthet arról, mit fogad be, mit próbál ki, és mit enged el.

Nem mindenkinek szól – és ez rendben van

Úgy érzem, Az embertől az Istenig nem minden olvasónak szól egyformán. Aki kész válaszokat keres, dogmatikus kijelentéseket vagy erős hitvitát, talán hiányérzettel zárja be. Aki viszont szeret kérdezni, kételkedni, összekapcsolni a racionalitást a belső megélésekkel, annak inspiráló olvasmány lehet.

Nem akar meggyőzni. Nem akar áttéríteni. Inkább meghív egy párbeszédre – önmagunkkal.

Összegzés

Ez a könyv számomra nem egy „megmondó” könyv volt, hanem egy útirajz. Egy ember belső útjának lenyomata, amelyben betegség, gyógyulás, logika és hit találkozik. Nem biztos, hogy minden gondolatával egyet lehet érteni – de talán nem is ez a cél.

Hanem az, hogy megálljunk egy pillanatra, és feltegyük magunknak a kérdést:

én miben hiszek? és miért?

És ha egy könyv ezt eléri, akkor már elvégezte a dolgát.

---

 

 

Köszönöm a lehetőséget Varga Szilárdnak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!