Daniel Kowalsky – A titokzatos hajónaplók

 

Kaland minden mennyiségben – gondolatok A titokzatos hajónaplókról

 

Daniel Kowalsky A titokzatos hajónaplók című regénye egy klasszikus kalandtörténet ígéretével indul: titokzatos ház, elrejtett járatok, poros naplók és egy régmúlt tengeri világ, amely csak arra vár, hogy újra életre keljen. A kerettörténet szerint Lenny és Anne családja egy ódon csempészházba költözik, ahol a felfedezés öröme és a múlt titkai kéz a kézben járnak. A gyerekek Vihar kapitány hajónaplóira bukkannak, és ezzel megnyílik előttük – és az olvasó előtt is – egy izgalmas, kalózokkal teli világ.

A hajónaplók lapjain keresztül egy klasszikus kaland bontakozik ki: Aurora hercegnőt elrabolja a rettegett Fekete Kalóz, Vihar kapitány pedig nem habozik, hogy kis csapatával a

 tengerre szálljon, és szembeszálljon a túlerővel. Minden adott tehát egy lendületes, látványos történethez – és ez a könyv ezt az ígéretét be is tartja.

 

Pörgés, kaland, jól működő jelenetek

A regény egyik legnagyobb erőssége a tempó. A jelenetek gyorsan váltják egymást, az események folyamatosan haladnak előre, nincs igazán üresjárat. A cselekmény könnyen követhető, a kalandok egymásra épülnek, és végig érezhető, hogy a szerző pontosan tudja, mit szeretne elmesélni.

Ez a dinamika különösen jól működhet fiatalabb olvasóknál vagy azoknál, akik elsősorban kikapcsolódásra, kalandra vágynak. A történet filmesen pereg, szinte látjuk magunk előtt a tengert, a hajót, a várat és a kalózokat.

 

Ami hiányzott: a mélyebb rétegek

Olvasás közben azonban bennem egyre erősebben jelent meg egy hiányérzet. Bár a jelenetek jól összedolgozottak és technikailag működnek, a lelki mélység számomra elmaradt. A karakterek inkább szerepek, mint hús-vér alakok: a bátor kapitány, az elrabolt hercegnő, a gonosz kalóz. Ezek az archetípusok ismerősek, biztonságosak – ugyanakkor kissé klisészerűek is.

Nem igazán éreztem azt, hogy a szereplők belső vívódásai, félelmei vagy motivációi mélyebben kibomlanának. A történet elsősorban azt meséli el, mi történik, kevésbé azt, mit élnek át közben. Emiatt a kaland izgalmas, de érzelmileg kevésbé hagy nyomot.

 

Kinek lehet jó választás?

Úgy érzem, A titokzatos hajónaplók elsősorban azoknak az olvasóknak szól, akik:

• szeretik a klasszikus, jól ismert kalandmotívumokat,
• gyors tempójú, eseménydús történetre vágynak,
• nem feltétlenül keresnek mélyebb lelki vagy filozófiai rétegeket.

Akik viszont – hozzám hasonlóan – szeretik, ha egy történet nemcsak sodor, hanem meg is állít, ha a kaland mellett belső utakat, érzelmi fejlődést is felmutat, azok talán kevésbé érzik majd teljesnek az élményt.

 

Összegzés

Daniel Kowalsky könyve egy korrektül megírt, lendületes kalandregény, amely hozza mindazt, amit a műfaj ígér. Nem vállal nagy kockázatot, nem bontja le a megszokott sémákat, de éppen ezért könnyen fogyasztható és biztonságos olvasmány.

Számomra inkább egy gyors, látványos utazás volt, mintsem egy maradandó élmény – de néha erre is szükség van. A kérdés csak az, hogy az olvasó mit keres éppen: sodrást vagy mélységet.

Ha kalandra vágysz, itt megtalálod.
Ha lelki rétegeket keresel, lehet, hogy tovább kell hajóznod.

---

 

 

 

Köszönöm a lehetőséget az Encián Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!