Miért szeretek adni?

Van valami egészen különleges abban a pillanatban, amikor adsz. Nem azért, mert muszáj, nem azért, mert elvárják, hanem mert belülről jön. Mert tudod, hogy az, amit adsz – legyen az egy könyv, egy apró tárgy, egy kedves szó vagy egy mosoly – valaki más életében fényt gyújt. 🌟

A könyvadományozás mindig is közel állt a szívemhez. A könyv számomra nemcsak tárgy, hanem élmény, kapocs, emlék. Olyan dolog, amit megosztani öröm, mert tudom: lehet, hogy épp egy mondat, egy gondolat, egy történet lesz az, ami valakinek reményt, erőt vagy inspirációt ad.

Amikor közösségi gyűjtést szervezünk, mindig megérint, mennyi jószándék és összefogás rejlik az emberekben. Egy-egy felhívás után percek alatt érkeznek az üzenetek, a felajánlások, a csomagok. Olyankor érzem igazán, hogy nem vagyunk egyedül — hogy a szeretet és a segíteni akarás még mindig képes átszőni a mindennapokat. 💌

Adni jó, mert az adás maga is egyfajta ajándék. A szív megnyílik, és helyet ad benne valami melegségnek, amit semmi mással nem lehet pótolni. Látni egy gyermek arcán az örömöt, amikor kézbe vesz egy mesekönyvet, amit valaki önzetlenül neki küldött — az leírhatatlan érzés.

Az adakozás számomra nem csak a tárgyakról szól. Sokkal inkább a kapcsolódásról, a közös felelősségről és arról, hogy minden kis tett számít. Hogy ha összefogunk, akkor a legkisebb csepp is elindíthat egy egész hullámot. 🌊

Mert amikor adunk, valójában mi is kapunk — hitet, emberséget, örömöt. És ezek az ajándékok azok, amik sosem fogynak el. 💖