Michael
McDowell: Az árvíz
(Blackwater-saga
1. rész – Déli gótika, ahol a víz mélyén több rejtőzik, mint gondolnánk)
Van az a pillanat, amikor az ember kezébe vesz egy könyvet, és érzi, hogy valami lassan, de biztosan magába húzza. Nem feltétlenül a cselekmény, hanem a hangulat – az a sűrű, párás, fülledt atmoszféra, ami a lapok közül gomolyog elő.
Michael McDowell Az árvíz című regénye pontosan ilyen.
Egy történet, ami nem kiabál, hanem suttog – de ahogy olvasod, minden mondat egyre jobban a bőröd alá kúszik.
🌊 Egy város, amit elnyel a víz – és egy nő, aki a
vízzel jön
1919
húsvétvasárnapján Alabama állam kisvárosát, Perdidót elönti az árvíz. A város
romjai közül egy fiatal nőt mentenek ki: Elinor Dammert, akit senki nem
ismer, és aki rejtélyes módon „átaludta” az evakuációt.
A város leggazdagabb családja, a Caskey família magához veszi a különös idegent
– Elinor pedig hamarosan beilleszkedik, sőt, házasság révén a család
részévé válik.
Csakhogy van
valami nyugtalanító körülötte.
Elinor vonzódik a vízhez, és mintha a folyó – a Perdido és a Blackwater – válaszolna
rá. Szörnyű, megmagyarázhatatlan halálesetek kezdik sújtani a várost, és a
gyanú lassan sötét árnyékként terül el Perdidón.
McDowell már
az első fejezetekben eléri, hogy a víz ne csupán háttér legyen, hanem élet
és halál, titok és szimbólum. A folyó egyszerre ad és elvesz – akár a sors.
🕯️ A déli gótika varázsa
Michael
McDowell mesterien építi fel a déli gótika atmoszféráját.
Az amerikai Dél ebben a könyvben nemcsak földrajzi helyszín, hanem érzelmi
állapot: lassú, meleg, fullasztó, egyszerre életigenlő és kísérteties.
A kisvárosi világ, a családon belüli intrikák, a generációk közötti
feszültségek és a természet feletti erők együtt rajzolják ki Perdido
történetét.
Az Árvíz
különlegessége, hogy még nem horror a klasszikus értelemben, inkább sejtetés.
McDowell itt még csak a mélyből felszivárgó sötétséget mutatja – az olvasó
érzi, hogy valami közeledik, de nem tudja, mikor és honnan.
Ettől lesz a könyv igazán nyugtalanító: a csend és a lassú mozdulatok
rémülete.
💀 Elinor – a víz szülötte
Elinor
karaktere az egyik legérdekesebb nőalak, akivel az utóbbi idők gótikus
irodalmában találkoztam.
Nem egyszerűen titokzatos: természeti erő.
Kedves, intelligens, gyönyörű, de mindig van benne valami idegen, valami hideg.
A városlakók vagy rajonganak érte, vagy rettegnek tőle – és valahol mindkettő
igazuk van.
Az ő alakja
adja a történet mitikus erejét. Ő az, aki összeköti az emberi és
természetfeletti világot, a biztonságot és a fenyegetést, a szeretetet és a
halált.
Elinorban a
víz nemcsak motívum, hanem létezésforma.
A víz nála nem tisztít, hanem elnyel. Nem életet ad, hanem átalakít.
⚓ Egy saga kezdete
Bár Az
árvíz rövid, mégis grandiózusnak hat.
Olyan, mint egy hosszú családregény prológusa: minden szereplő megérkezik, a
viszonyok felvázolódnak, a titkok elhintődnek, de a történet még nem robban.
McDowell türelmes író – tudja, hogy a legnagyobb félelmek lassan nőnek ki
az olvasóban.
Ez a kötet az
alapozás: a víz megmozdult, a Caskey család sorsa elindult, és minden jel arra
utal, hogy a következő részekben az ár már nemcsak a várost, hanem az egész
családot elönti majd.
💬 Stílus, hangulat, élmény
McDowell
nyelve egyszerre szikár és költői.
Olyan, mintha a mondatok között is víz hullámzana – lassan, de könyörtelenül.
Az olvasó végig érzi az elkerülhetetlent, miközben a mindennapi élet részletei
– a konyha, a templom, a fűrészmalom, a családi asztal – hihetetlenül
életszagúak.
Ez a kettősség
– a realista és a természetfeletti – adja a regény különleges erejét.
Aki szereti a Déli gótika hangulatát, a lassú, baljós építkezést és a
családi drámát, az biztosan beleszeret majd Perdido világába.
🌧️ Összegzés
Az árvíz nem egyetlen
történet, hanem egy árnyék kezdete.
Egy olyan saga nyitánya, amelyben generációk sorsa fonódik össze a víz
sodrásában.
Michael McDowell könyve ígéretes, atmoszférikus és finoman hátborzongató – egy
olyan olvasmány, ami nem félelmet, hanem nyugtalanságot hagy maga után.
„A víz mindent
elmos. De ami egyszer a mélyére süllyedt, az soha nem tűnik el teljesen.”
Ez a könyv egy
sötét, lassan hömpölygő történet kezdete – és az ember önkéntelenül is várja, hogy
újra eljöjjön az ár.
Köszönöm
a lehetőséget az Európa Könyvkiadónak!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése