Varga Szilárd: A mágusok ideje

Varga Szilárd regénye egyszerre döbbentett meg, lenyűgözött és gondolkodtatott el. Ritka az olyan könyv, amely ugyanúgy hat az érzelmekre, mint a lelkiismeretre, és ez a történet pontosan ilyen: mély, felkavaró és különleges.

A regény első része szó szerint letaglózott. Folyton ott motoszkált bennem a kérdés: valóban így viszonyulunk egymáshoz? Fájdalmas felismerni, mennyi valóságalapja van a megjelenített társadalmi közönynek és ítélkezésnek. A történetben szereplők dilemmája – ki a bűnös: a társadalom vagy a törvény? – nem egyszerűen elméleti kérdés, hanem húsba vágó, erkölcsi súllyal bíró probléma. Döbbenetes volt látni, mennyire képes az ember elbukni ott, ahol az együttérzésnek kellene győznie.

A börtönvilág megjelenítése különösen erős része a könyvnek. Tamás atya alakja egyszerre hoz reményt és megnyugvást ebbe a kegyetlen környezetbe, és vele együtt érkezik meg a történet spirituális síkja is. Be kell vallanom, hogy a táltoshit és a sámánság világa nem áll közel hozzám – mégis kíváncsian lapoztam tovább, mert éreztem, hogy valami több húzódik a háttérben, mint puszta misztikum.

A könyv egyik legnagyobb erénye éppen ez: úgy vezet be a spiritualitásba, hogy közben megmarad hitelesnek és emberinek. Lehet vitatkozni a megjelenített jelenségek valóságtartalmán, de az egyértelmű, hogy az energiaátadásról, gyógyításról, lélektámogatásról szóló részek nagyon is érvényes emberi tapasztalatokat írnak le. A lelki erő, a másokért tett jó cselekedetek és a társadalmi felelősségvállalás mind-mind központi témája a könyvnek.

A történet érzelmi hullámvasút:

• döbbenet
• szomorúság
• felháborodás
• izgalom
• remény
  váltogatják egymást, miközben az olvasó egyre mélyebbre kerül ebben a különös, mégis nagyon is ismerős világban.

Összességében:
mélyen emberi, tanulságos és felkavaró könyv, amely egyszerre nyit kaput a társadalomkritika, a spiritualitás és az erkölcsi kérdések felé. Nemcsak azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a misztikusabb témák iránt, hanem mindenkinek, aki szeretne kicsit nyitottabban, érzékenyebben tekinteni a saját világára — és azokra az emberekre, akik segítségre szorulnak.

Egy biztos: ezt a könyvet nem lehet félvállról venni, és nem lehet érzelmek nélkül letenni.

 

 

Köszönöm a lehetőséget VargaSzilárdnak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!